Habent sua fata radio – Egy elveszettnek hitt rádió, azaz a Maros-B története

Terentianus Maurus egy, a II. század vége felé élt késő római stiliszta, grammatikus volt. Sokat tett az európai művelődésért, mi most mégis csak a legismertebb mondását – habent sua fata libelli-t – idézzük – azt is kissé átszabva. Az amateur változat: habent sua fata radio – ami annyit tesz, hogy az eredetiben szereplő könyvek (libelli) szót lecseréltük a rádióra, így azt kapjuk, hogy a rádióknak is megvan a maguk sorsa. Alant klubtársunk, HA5TBN Dani cikke következik egy kalandos sorsú és egykor kölcsönadott Maros-B-ről…

kep 1

Egy gyűjteményes Maros-B, s nem mellesleg cikkünk főszereplője…

Biztos vagyok benne, hogy szinte minden amatőr emlékszik az első rádiójára és az első összeköttetések izgalmára. Ezzel magam is így vagyok. Még általános iskolás lehettem, amikor hozzám került egy kis kézi rádió. Ki tudja, hogy milyen frekin ment és milyen üzemmódban. így utólag belegondolva valami CB lehetett. Még mindig emlékszem az esti beszélgetésekre az ismeretlen emberrel, akinek már a neve sincs meg, de azt hiszem ez volt az az élmény, ami egy életre megszerettette velem a rádiózást.

Gimnazista lehettem, amikor elhatároztam, hogy leteszem a rádióamatőr vizsgát. Már nem tudom pontosan, hogyan találtam rá a HA5KDR klubra. Az oktatást Novák Tibor (ex HG5CUT) tartotta az esti órákban, de akkor még a klubnapok Hermina úti Zeg-Zug Lak Művelődési Ház alaksorában voltak. 2004-ben tettem le a sikeres vizsgát, talán a legnagyobb kihívást az országkódok megtanulása jelentette, de a morze vizsga miatt is nagyon aggódtam. A klubban nagyon segítőkész volt mindenki, Tibi révén sikerült hozzájutni az első URH készülékemhez. Ez egy szintézeresre átalakított MAROS-B volt. Nem tudom, hogy ki készíthette. Peremkerékkel lehetett állítani a frekvenciát és volt mellé egy kézzel írott táblázat. Ez a rádió végül Dosztály Lászlóhoz került, talán még most is meg van neki. Élvezettel rádióztam esténként vele, akkor még S22 volt a „klub freki”, szinte mindenki ott volt. Órákon át beszélgettünk.

Nem sokkal később került hozzám ez a kézi rádió. Egy rendőrségi átalakított MAROS-B. Biztos sokan felismerik. Nehéz alumínium fél tégla. négy fix csatorna, egy marék kvarc, FM és zajzár. A készüléket talán börzén vehettem, már nem emlékszem rá és az se fog már kiderülni, hogy ki alakíthatta át amatőr sávra. Talán HA5AJR Ábel? A rádiót sokat használtam. Ugyan csak 0,3 Watt jött ki belőle, de Budapesten belül ez elég volt elérni az átjátszókat.

Az egyik klubnapon egy apuka tért be hozzánk a fiával. Éppen oktatás folyt. A fiú nagyon fiatal volt, még nem töltötte be a 14-et sem, de nagyon érdekelte az elektronika. Sajnos el kellett tanácsoljuk, mert roppant messze volt még, hogy a törvény szerint levizsgázhasson. Azért ettől függetlenül elérhetőséget cseréltünk és még emlékszem, hogy Bálint egyszer-egyszer meglátogatott és hosszan beszélgettünk az elektronikáról és a mindenféle tervekről. Őt legjobban az erősítő építés érdekelte. Ugyan rádióamatőr vizsgát még nem tehetett, de ez nem zárja ki, hogy az ember ne hallgatózzon. Ekkor már megvolt az első komoly nyugati rádióm, egy Yaesu FT-897D így örömmel adtam Bálintnak a kis MAROS-B –t, hogy esténként hallgathassa az étert. Aztán teltek múltak az évek. Engem felvettek az egyetemre, sikeresen lediplomáztam, elkezdtem dolgozni… Bálinttal ugyan tartottuk a kapcsolatot, de volt, hogy több év is eltelt két email között. A rádió feledésbe merült…

A napokban úgy alakult, hogy annyi év után újra találkoztam régi ismerősömmel. Nagy öröm volt újra látni. Talán négy-öt esztendeje láthattuk egymást legutóbb, akkor kezdte az egyetemi tanulmányait. Alig ismertem meg, amikor szembe jött a Móriczon. Egy jót beszélgettünk ebéd közben. Bálint egy különleges ajándékkal lepett meg, ami igazán nagy örömet okozott számomra. Mielőtt elbúcsúztunk egy régi kopott nejlonzacskót nyújtott át, amiben ott lapult a rádió. Annyi év után visszakerült hozzám. Nagy izgalommal vártam, hogy hazaérjek és bekapcsolhassam. A vonaton azon agyaltam, hogy vajon működik e még? Vajon jól emlékszem, hogy a négy csatorna sorrendben: R0, R1, R3, S22? De nézzük is meg közelebbről azt a rádiót:
A tápellátás nincs túl komplikálva: kibelezett akkumulátor, két drót. Barna = plusz, Kék = mínusz.

kep 2
A battery eliminátor

A feszültségen sem kellett sokat agyalnom. Valaki 🙂 szó szerint belevéste a rádióba ezt a fontos információt és a polaritásról sem feledkezett meg.

kep 3
Gyári száma: 801660

Labor táp be; a tápfesz kereken kilenc Volt, áramkorlát maximum! Ha ki akar jönni a füst, akkor ne én legyek már, aki ezt korlátozza. Ha szól, akkor nagyot. Rádió bekapcs: semmi. Nem mondom, hogy azonnal elöntött a csalódás, inkább amolyan: áh, biztos valamit én csesztem el érzés… Nézzük csak meg még egyszer azt a tápellátást? Az asztalon mindig nagy a rendetlenség, de a multiméter kéznél van. Vajon miért néhány száz Ohm az ellenállás a pozitív ágon?

kep 4

Itt van a kutya elásva!

Csak két csavar és máris kiderül a turpisság. A kis dobozkában ott lapul egy 7809 és ekkor ugranak be az emlékek. Ügye én annak idején kis 12 voltos aksiról használtam a rádiót és így oldottam meg, hogy ne kapjon túlfeszt. Ennek egyszerű oka volt. Már akkor se lehetett beszerezni a rádióhoz való akkumulátort, amikor a készülék hozzám jutott, pedig az jó régen volt. Eredetileg a kis dobozka NiCd gombelemeket rejtett, amik nem voltak túl megbízhatóak. A háromszáz mAh kapacítás se adhatott túl hosszú üzemidőt. Ezen a kis dobozkán is látszik, hogy valószínűleg töltés közben valami dráma érhette. Nem tűnnek túl természetesnek azok a barna foltok és a sarokban örök nyomot hagyott az egyik néhai gombelem.
Miután jól megmosolyogtam magam a „frappáns” megoldásért és azért a két csomóért a vezetékeken, újra összeraktam a „battery eliminátort”. Akkor adjunk neki még több kakaót: táp fel tizenkét voltra. Rádió be, PTT be és lás csodát, kigyullad a kis piros LED a rádió homlokán. Itt az ideje élesben is kipróbálni.

kep 5

A műterhelésen: „Caution, hot surface”. Ezen nem kell aggódni… 0,4 Watton nem fogok most szalonnát sütni… 🙂

HA2MV barátom örömmel tekerte át az URH rádiót S22-re, amíg én hezitáltam, hogy vajon melyik botantennát is használjam a pincéből. 🙂

kep 6

Kicsi hajlékony vagy hosszú merev?

Nagy izgalommal hívtam Sanyit, de semmi. Ösztönösen megkocogtatom a rádiót, hátha segít, semmi. Talán mégse S22? Akkor S21? Az sem. S23? És ebben a pillanatban nyit a zajzár és megszólal a rádió. Ki gondolta volna, hogy ennyi év után még működik! Hát nem túl tiszta a hangja, de nagy öröm volt újra hallani. A riport is jó, moduláció rendben. Jót beszélgettünk a kis rádióval.
Miután befejeztük a QSO-t, gondoltam nem hagyom ki, hogy ne vessek egy pillantást a készülékbe. Az az öt csavar és egy gomb, igazán nem nagy erőfeszítés. A kíváncsiság nagyúr.

kép 7
Itt aztán nincs semmi digitális bonyodalom

Néhány tranzisztor itt, néhány tekercs ott… IC ránézésre nincs benne, de már vannak benne hibrid kockák. Ez nagyban hozzájárult a „miniatürizáláshoz” Felül a 8 kvarc. Külön adó és vevő. most már emlékszem, hogy miért kellett az a kocogtatás: A kvarcok természetesen nem gyáriak, nem illenek bele a foglalatba. Hiába van visszahajtva a láb, még így lötyög.

kép 8
A frekvencia 8056,94 kHZ, háttérben „HIKI”

A MEO 05 felirat pedig azt sugallja, hogy a készülék megfelelt a szigorú ellenőrzésen. 🙂 De van itt még más érdekesség is és most nem az import Japán kristályszűrőre gondolok. Vajon mi lehet az az üres hely a rádió alján? Nem túl elegáns megoldás az a lógó vezetékdarab. Zsugorcső helyett egy fehér MT vezeték köpeny darab véd a zárlat ellen. Aki jobban ismeri a rádiót, biztosan emlékszik még, hogy ott egy különleges modulnak volt a helye: A titkosítóé. Azért komoly dologra ne gondoljunk, a megoldás egyszerű: egy úgynevezett beszédfordító volt oda beépítve, ami annyit tett, hogy tükrözte a hangfrekit. Ugyan a készülék FM, de olyan hangja lehetett, mint amikor az ember RH-n LSB helyett USB-vel hangol rá egy állomásra az alsóbb sávokon. Erről még külön cikk is készült a rádiótechnikában. Tudni illik, hogy a legtöbb orosz katonai RH rádió USB modulációban működik, így az alsóbb sávokon nem igazán lehet velük rádiózni. Jó szolgálatot tesz egy ilyen sávfordító, mert ugyan a frekvencia nem lesz pontos a VFO-n, de ezzel a trükkel mégis lehet a készüléket LSB-ben használni. A gyűjtő mindig nyitva tartja a szemét a börzén, hátha rálel a kupacok közt megbújó MEV-07 feliratú szürke kis kockára. 🙂

Baráti 73!

HA5TBN Dani

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..