Amateur törvény: legyünk megértőek!

Korunkban egyre több a buborék. Értjük alatta azt, hogy az egyének – ne szépítsük, hisz igaz: javarészt kizárólag önhibájukból – döntően csak olyan véleményekkel találkoznak, melyek a sajátjukat erősítik, igazolják vissza. A (mesterséges) elzárkózás bizonyos (kényelmi-érzelmi-értelmi) szempontból elfogadható, ám kár lenne feledni, a hermetizálás egy idő után beteges formákat és méreteket képes ölteni. (Ilyenkor tanácsos egy speciális szakember felkeresése.) Ám mindez enyhébb esetben sem vezet sok jóra. A HA5KDR csapata küldetésnek tekinti, hogy olvasóközönsége látókörét szélesítse: olykor katonai lomhalmokkal – máskor pedig a digitális-kanális népszerűsítésével. Ahogy a belső statisztikákon látjuk, virtuális kikötőnk egyre népszerűbb – azaz a “Ti” véleményetek szerint is jó úton járunk. S mivel a bizalom nagy úr, engedelmetekkel nem szeretnénk a hitelesség ösvényéről 2018 végén, sőt 2019-ben és az azt követő esztendőkben sem letérni.

Jelek a légben – ahol piros, ott vettek minket!

Az amateurizmus lényege – és alaptörvénye – a megértés. Megértem, hogy mást csak “ez” vagy “amaz” az üzemmód/sáv izgat – még akkor is, ha amúgy Dárius kincse felett diszponál és megvehetné akár a Holdat is kilóra.

Az amateurizmus lényege – és alaptörvénye – a nyitottság. Nem a korunkra kiüresített és álságossá-felületessé tett formája, hanem a valós. Az, hogy képesek vagyunk például nyitottan hozzáállni egy-egy új távközlési formához.

Az amateurizmus lényege – és alaptörvénye – a türelem. A kezdők támogatása, ami nélkül “mi” sem lennénk sehol.

Az amateurizmus lényege – és alaptörvénye – az erős és összetartó közösség, ahol mégis minden individuum békésen, terrortól mentesen bontakoztathatja ki maga-magát.

Az amateurizmus lényege – és alaptörvénye – az elfogadás. Elfogadni azt, hogy másnak más körülmények jutottak, s abból “ő csak azt” tudta – esetleg akarta – kihozni.

Persze a sort még hosszan lehetne folytatni, ám most ragadjunk le egy pillanatra az utolsó pontnál. Aképpen, ahogy kiesik a lemez barázdájából a tű.

Újabban sokan kárhoztatják a digitális üzemmódok térhódítását. Az érvek széles skálán mozognak a zsigeri elutasítástól kezdve egészen a “kiürülnek/tek a sávok” jelzőkig. Az első kitétellel – különösen a fenti, általánosan igaznak tartott pontok fényében – nem tudunk mit kezdeni – de mondjuk az utóbbival már igen. Sőt, igen-igen. 🙂

Ha az ember télen, éjjel a terjedés fenekének kiesése után teker be a felsőbb RH sávokba ott ugye legfeljebb csak a sörétzajt hallja. Nagy ritkán esetleg valami halovány távíró fogható, de lényegében ez a maximum, ami van.

Elvileg.

Mert ha bekattintjuk a perszonális komputerünket, s a nagy látszólagos csöndben odatesszük a rádió fülét mondjuk az FT8-as szegmensbe, lehet meglepetésben részünk. Mint például nekünk volt a minap, amikor a papíron és fülre ténylegesen kihalt(nak tűnő) húsz méteres amateur sávban VU, VK, 4X állomásokat naplóztunk hat Wattnyi erővel. Igaz ami igaz, összesen lett négy QSO és a mínusz huszonkettes riportnál nem kaptunk szebbet – de meglettek a kontaktok! Azaz éppen hogy nem volt üres a sáv… 🙂

Az már csak tényleg hab a tortán, hogy egy rendkívül nehéz, átdolgozott nap amateur jellegű lezárására ez a siker óvatosan mondva is tökéletes és örvendetes megoldásnak tekinthető! Hiszen egy VU mégis csak egy VK, sőt 4X. 🙂

Fentebb azt írtuk, az amateurizmus egyik fontos kitétele az elfogadás. Leragadva a példánál: ha esetleg nem értjük, hogy valaki mi a fene örömöt lel abban, hogy PC beszélget PC-vel jusson eszünkbe, nem kizárt, hogy az illetőnek “csak” ennyi jut. Ahogy korábban írtuk, nem engedik ki a tetőre nagy antennát kitenni, szegény, mint a templom egere, tolószékben ül és per pillanat nincs mellette senki, hogy a leszakadt drótjait megjavítsa, örül ha a két gyereke mellett legalább “ennyit” rádiózhat, nem is izgatja más csak ez – s e sor tetszőleges nyomorokkal a végtelenségig folytatható.

Summa summarum: a WSJT X vagy a többi program kínálta digitális Kánaán nem a testi-lelki szegénység jele. Még akkor sem, ha nekem személy szerint nem annyira tetszik.

———————————-

Zárásként egy apróság: gondolj bele, amikor távírózó eleinket mindenféle rigorózus nemzetközi szerződésekkel elkergették az “haszontalannak tartott” RH sávokra, akkor az ősök bebizonyították, hogy ott is megállják a helyüket. Aztán elkezdtek minket onnan is kiszorítani, a CW mellé bekúszott az AM, majd az SSB, utána az SSTV és a többi, ma már kihaltnak tűnő digimód, plusz a V és SHF – mégsem ürültek ki a sávok, mégsem jött el az Armageddon. A földön csaknem négymilliónyi ápolt döngöli így vagy úgy a rezet. Mindig lesz partner – még akkor is, ha látszólag (!) sok barátoddal együtt látszólag (!) szívből és igazán “utálod” az FT8-at és bandáját.

De azért abban is biztos vagyok, hogy a valódi amateur szívednek nincs kifogása ezen üzemmód ellen sem… 🙂

 

73!

 

HA5CBM

Miklós

  1. Na, megint én vagyok az első megszólaló.

    Rendszeres látogatója, olvasója vagyok az oldalnak. Szerintem a legjobb (nem az egyik) rádióamatőr internetes “újság”. Annak ellenére, hogy vannak olyan írások, melyek mondhatnám hidegen hagynak, de túlnyomóan (szerintem legalább 80%) olyan olvasmányok (tanulmányok) vannak, melyek lekötik az embert. Nem kerül favorizálásra szinte egyetlen “ágazat” sem.
    Igaz néha én is sokallom a digitalizálást, de úgy kell nekem.
    Szeretem, és örülök, hogy az itteni többség nem sportnak, hanem egy hasznos időtöltésnek, szórakozásnak, hobbynak tekinti a rádiózást, frekvenciától függetlenűl (CB, PMR).
    Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, és társaságra!
    dodi – HA0LR

    Ja, és a lomos írások pótolhatatlanok!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..