Magyar harckocsirádiók a II. Világháborúban

Néhány napos szünet után ismét jelentkezünk – s mint a mellékelt cikk is jelzi, megérte várni. Az alábbi anyagot HA8BDE Balás B. Dénes távközlési technikus barátunk jegyzi, aki már korábban is számos nagyszerű anyagot adott nekünk. Dénes Om most a magyar múltban merül el. A cikk hosszú, de egyben érkezik, hiszen a hosszú, téli esték szinte szó szerint kívánják a bővebb olvasnivalókat… 🙂

fortepan_78993

A József körút egy szakasza a Rákóczi tér sarkánál a Kölcsey utcából nézvést – ahol középen ma a 4-es 6-os villamos suhan, egykor egy magyar gyártású Turán csörömpölt a kockaköveken… (Forrás: Fortepan)

Az 1930-as években, az I. világháborús tapasztalatok alapján, úgy a győztes, mint a vesztes felek hadvezetésében megérlelődött az elhatározás, páncélos alakulatok felállítására. Eleinte a harckocsit, mint gyalogságot támogató mozgó géppuskafészket képzelték el és csak a parancsnoki kocsikat szerelték fel rádióval. Ebben az időszakban főleg a kis vagy könnyű harckocsikat gyártották, kevés figyelmet fordítottak a harckocsi-vadászatra alkalmas közepes vagy nehéz harckocsik kifejlesztésére. Ugyancsak elhanyagolták a páncélos alakulatokon belüli híradást. A fordulat a 30-as évek végén következett be, miután az olaszok Abessziniában, a németek és a szovjetek a spanyol polgárháborúban tapasztalatokat szereztek az új fegyvernemmel.

Harcjárművek

Magyarország, katonai együttműködés keretében Olaszországtól vásárolta az első harckocsikat. Az „Ansaldó” CV-35 kisharckocsik beszerzését egy 1934-es hazai bemutató után indították, melyek a tárgyalásokat követően 1935-1936-ban, több részletben érkeztek be az országba, fegyverzet és rádió nélkül. A megrendelt 150 darab Ansaldo egy része – miután 1936 tavaszán az olaszok etiópiai hadjárata befejeződött – használtan került Magyarországra, előzőleg részt vettek Abesszínia elfoglalásában.

1

1. kép Ansaldó CV-35 kisharckocsi

A magyar Weisz Manfréd Művek 1939-es megrendelés alapján 53 darab „Csaba” fedőnevű páncélkocsit gyártott, majd a svéd L-60-as harckocsi gyártási jogának megvételét követően a Ganz-Mávagban gyártásra került a „Toldi” könnyű-harckocsi.
A németek 1939-es lengyelországi hadjáratának tapasztalatai a Magyar királyi Honvédség vezetése számára nyilvánvalóvá tették, hogy valamennyi harckocsi számára szükséges a rádióberendezés.

2

2. kép Toldi I. harckocsi, keretantennával
(A fotó Pálfi Zoltán volt hk. vezető (Kunszentmiklós) hagyatékából származik.)

3

3. kép Csaba páncélautók menetoszlopban

A harcjárművek részére két rádiótípust alkalmaztak, az 1939 M. R/4 és az R/5 készülékeket. Az R/4-ek Csaba páncélautókon, míg az R/5-ök Toldi harckocsikon kerültek felszerelésre. Mivel az Ansaldokról már 1938-ban megállapították, hogy harcértékük csekély – főleg rendészeti és kiképzési célra alkalmasak – rádióval nem lettek felszerelve.

Példaként mutatjuk be a nyíregyházi huszárlaktanyában elhelyezett
1. Lovasdandár harckocsi zászlóaljának összetételét 1940-ben:

2 század kis harckocsi / 15-15 db. Ansaldó olasz harckocsi /
1 század közepes harckocsi / 15 db. „Toldi” harckocsi /
1 század páncélgépkocsi / 15 db „Csaba” páncélautó /
Zászlóalj törzs / 3 db „Toldi” harckocsi,
Vonat részleg, motoros küldöncök /

E zászlóalj parancsnokának kétféle rádióval felszerelt alegységeket kellett vezetnie, melyeknek nem volt közös hullámhosszuk! A hadosztályparancsnokok pedig olyan rádiót igényeltek, mely a csapatok és a hadseregtörzs felé kétirányú kapcsolatot biztosít. Az előrelátó hadmérnökök már 1936-ra elkészültek az erre alkalmas nagy teljesítményű rádióval: az R/4a-val.

R/4
Az R/4 rádió, az 1939-ben rendszeresített R/7-a katonai rádióállomás készülékeit tartalmazta minden változtatás nélkül, de harcjárműre adaptálva. Antennáját és áramforrását az adott feladathoz, általában parancsnoki gépkocsi vagy páncélgépkocsi szerkezetéhez és áramellátásához alakították.
A 39 M. Csaba páncélautók mindegyikét felszerelték R/4 rádióval. Lényegében a Standard RT. által gyártott R/7-a készülékek az 1939-es HM rendelés után kettős szerepkört és kettős rendszerszámot kaptak: parancsnoki gépkocsikba és „Csaba” páncélozott járműbe építve 39 M. R/4, később „Turán” parancsnoki harckocsiba épített változatát R/4T típusnak nevezték. Ez utóbbinak csak 20 W-os adója volt, a 10W-os csökkentett teljesítményű adáslehetőséget kihagyták belőle. Valamennyi R/4 változat működési frekvenciája 840-2270 kHz-ig terjedt.

Érdemes idéznünk az R/4 rádiókészülék Műszaki Leírását:
„Az R/4 rádiókészüléket a páncélgépkocsiba beépítve alkalmazzuk. Maga a készülék teljesen azonos az R/7-a készülékkel, antennája korlátantenna, mely a pcgk. tetejére van felerősítve. Menet közben ezt használjuk. Állóhelyben viszont a kocsi belsejéből kitolható botantennával is levelezhetünk.
A korlátantenna a páncélburkolat felső szintjétől durván tizenöt centiméter magasan van a páncéllemezekre 6 ponton szigetelten felerősítve. Az adóhoz közeleső végének felerősítő tartója szigetelt antenna bevezetőként van kiképezve.
A botantennát csak állóhelyben használjuk olyankor, mikor a korlátantennával már csak távíró üzemmód lehetséges, a nagy távolság miatt. A botantennával ilyenkor még távbeszélő üzemmódot is folytathatunk. A botantenna egymásból kitolható 9 részből áll és kitolása, illetve behúzása a páncélgépkocsi belsejéből is lehetséges. Magassága 6 méter.”(5.)

A Csaba páncélautók elől és hátul is vezethetők voltak. Mivel a hátsó vezetőnek kevés feladat jutott, ő kezelte a rádiót.

4

4. kép R/4 rádiók elhelyezése Csaba páncélgépkocsiban (10.)

5

5. kép Korlátantenna Csaba páncélautón. A torony alatti doboz figyelő nyílásokkal, a rádiókezelő búvó-ajtaját fedi

A szövegezésből kitűnik, hogy a kocsi-testhez közeli korlátantenna nem érte el egy hatméteres botantenna hatásosságát, ezért ajánlották álló helyzetben a botantenna alkalmazását.
„Csaba” páncélautón a forgóátalakító meghajtásához 80 Amperórás savas akkumulátort rendszeresítettek, melyet a rádiókezelő térdénél helyeztek el.

6

6. kép R/4 néven ezt az R/7-a állomást építették harcjárművekbe. (7.)

7

7. kép R/4 (R/7-a) adókészülék. Kollár Ernő felvétele

8

8. kép R/4 (R/7-a) vevőkészülék. Szerző felvétele.

9

9. kép R/4 és R/7a vevő kapcsolási rajza (7.)

A vevő csövezése: EBF 2, EF 8, (1942-től már ECH3) 3 db EBF 2 és EZ 2/3
Az adó csövei: négy darab OS 12 / 500

10

10. kép R/4 és R/7a adókészülék kapcsolási rajza (7.)

11

11. kép R/4 készülék összekapcsolási rajza Csaba páncélgépkocsin (5.)

R/5
A Toldi harckocsikat, a forgatható toronyba épített R/5 rádiókkal és keretantennával szerelték fel.
Az R/5 állomás egyetlen dobozba épített adó-vevő egységből, és az adó áramátalakítóból állt, a vevő 12/250 Voltos anódpótlóját beépítették az adó-vevőbe. A készülékhez tartozott a kezelő sisakja, fejhallgatóval és gégemikrofonnal.
Működési frekvenciája 2570-2760 kHz-ig terjedt, az R/4-kel nem tudott kapcsolatot tartani. A készüléket a Standard Villamossági RT. gyártotta. Az OS12/500 típusú adócső elvileg 10W teljesítményt tett lehetővé távíró üzemben, gyakorlatilag azonban a rövid antennák miatt, csak 5W jött ki belőle.
A rádiókészülék részére 120 Amperórás akkumulátort helyeztek el a harckocsiban.

12

12. kép A keretantenna, harchelyzeten kívül lehajtható volt.

13

14

15

Az R/5 rádió egyetlen dobozába nem csak a két csöves adót és négycsöves szuper vevőt, hanem a vevő vibrátoros anódpótlóját is beleépítették. A vevő-rész kapcsolástechnikailag hasonlított az R/7-a (R/4) vevőre, az adó azonban nem jól sikerült, teljesítménye csak fele volt a kívánatosnak és a Heising modulációt feleslegesen erőltetve, az adó nagyfrekvenciás részét egyetlen OS12/500-as csővel építették meg. Ebből a szempontból az 1920-as évek rádiótechnikáját idézte.

16

16. kép R/5 rádió összekapcsolása (6.)

A készülék építésének idejét 1940-re tesszük, mert a Standard gyár ebben az évben használt először ECH3-as csöveket, ebben a készülékben mindjárt hármat, de az öngerjesztésű egyfokozatú adók – az antennahangolás frekvencia-elhúzó hatása miatt – már nem voltak „divatosak”. Például az R/7-a adóban már külön csövet használtak rezgéskeltőnek. A keretantenna ugyancsak kényes szerkezet volt, erdőben vagy bozótban haladva könnyen leszakadhatott a kocsiról.

A beszerzett olasz Ansaldo CV-35 kis-harckocsikon alig volt hely a terjedelmes keretantennák elhelyezésére, ezért eleinte R/1 készülék beépítését tervezték, majd a keretantennás R/5 rádió beszerelését úgy oldották meg, hogy a rádió tetejére kiegészítő vasalást szereltek. Az R/5 rádió 1942-ben kelt Műszaki Leírása 7. oldalán kifejezetten az Ansaldókra vonatkozó szöveg olvasható, mintha ténylegesen szereltek volna rádiókat a kis harckocsikba: „Az Ansaldó harckocsiknál csak negyvenöt Amperórás akkumulátorok vannak. A keretantenna a készülék tetejére külön vasalással van felerősítve.” Az R/5 egységfelszerelés felsorolásánál találtunk két olyan tételt, melyet „csak az Ansaldónál” megjegyzéssel láttak el: egy antenna felerősítő szerelvény és egy laticel doboz. Valószínű, hogy kísérleti jelleggel néhány Ansaldót felszereltek rádióval. A leírtak ellenére olyan fényképet, ahol Ansaldon antenna látható, nem találtunk, a kis-harckocsikat végül nem szerelték fel rádióval. (9.)

17

17. kép Ansaldók felvonulása Kolozsváron, 1940 szeptember 11.
Antennák nem láthatók…

18

18. kép Kicsi volt az Ansaldo (1.)

R/5a

Mindezeket a hátrányokat a tovább fejlesztett és a kor színvonalán álló ügyes R/5-a készülék már nem tartalmazta, frekvenciáját kibővítették 3240 kHz-ig, botantennát kapott és adója ugyanazzal a csövezéssel kétfokozatúvá változott, ugyanis az egyik ECH3 trióda részével egy különálló oszcillátor fokozatot alkottak. Ez a változtatás elsősorban a frekvenciastabilitást javította. Az adó kis teljesítménye csekély hatótávolsággal járt: Műszaki Leírása szerint az R/5 és R/5-a változat mozgásban, távbeszélő üzemben, kedvezőtlenül álló keretantennával legfeljebb 2 km-re tudott összekötetést létesíteni egy hasonló, mozgásban lévő R/5-el, vagy R/5-a-val. Az R/5-a botantennáját két méretben változtatható hosszúságúra készítették úgy, hogy az 1 méteres botra egy másik 1 méteres elemet lehetett ráilleszteni. A Műszaki Leírás szerint úton, községekben és városokban az 1 méteres, nyílt terepen a 2 méteres antennát használhatták. Ennek oka az volt, hogy ha sok harckocsi egymáshoz közel haladt, akkor a rádiók zavarták egymást.

19

19. kép R/5-a rádió és tartozékai (6.)

20

20. kép R/5-a adó kapcsolási rajza (6.)

21

21. kép R/5 vevő kapcsolási rajza (6.)

A későbbi gyártású (1941 utáni) harckocsik, így többek között az új Toldi II.-k már az R/5-a típusú javított rádióval lettek felszerelve.

1942 nyarán a 2. Magyar Hadsereg 1. Páncélos hadosztályát újrafegyverezték részben 102 darab Skoda gyártású T-38 /Pz 38(t)/ közepes, másrészt 20 darab német Panzer IV.-F1 közepes harckocsival. Egy szemtanú, (Káplán György volt páncélos hadnagy, aki 2011. augusztus 7-én az MTV1 adásában, Gaskó Balázs műsorában beszélt erről) állítása szerint a T-38-kat is R/5 rádiókkal szerelték fel, melyek hatótávolsága öt-hatszáz méterre (!) terjedt. Nyilván R/5-a készülékekről van szó, a katonák és visszaemlékezők elhagyták az „a” betűt, mint lényegtelent…

22

22. kép Skoda PZ-38(t) csehszlovák harckocsi
A botantenna csatlakozási helye elől a baloldalon, az első görgő felett volt
(A Makettinfo, „romsitsa” 8026 számú közlése.)

23

23. kép R/5a összekapcsolási rajza (6.)

A Panzer-IV-ek parancsnoki változatát löveg nélkül, illetve fából imitált lövegcsővel készítették, hogy több hely maradjon a nagyteljesítményű rádiók részére. (Pálfi Zoltán harckocsivezető közlése.) Vélhetően a Panzer-IV-ek is magyar rádiókkal lettek felszerelve, bár Vörös Béla alezredes szerint a vásárolt német harckocsikban az eredeti német rádiókat meghagyták. (RT. Évkönyv 1995, 10. oldal.) Ennek csak német alárendeltségben lett volna értelme, mert a német harckocsikban általánosan használt Fu 5 jelű készülékek a 27,2-33,0 Mc közötti frekvenciákon, a magyarok által nem használt 10 méteres hullámhosszon működtek.

24

24. kép Pz-IV F változat

A Skoda T-21 típusú harckocsit a Magyar királyi Honvédség 41 M. „Turán” nehéz harckocsiként vette rendszerbe, de gyártásuk nehézkesen indult, módosításokat kellett végrehajtani. A javított konstrukciójú Turán II. harckocsik 1943 nyarán kerültek a csapatokhoz, 1944 nyaráig 145 darabot gyártottak belőlük. Rádiójuk R/5-a típusú volt, antennáját a rajzok szerint előre balra, viszont a fényképek szerint a toronyra hátul szerelték.

25

25. kép A Turán rajzán még elől van az antenna és a rádió,
később, a toronyra került

26

26. kép A Turán alvázra épített Zrinyi II. rohamlövegeket
szintén R/5-a rádiókkal szerelték fel

A kétféle készülék (R/4 és R/5) alkalmazása a csapatok irányítását nehezítette, mert ezek egymással nem tudtak kapcsolatba lépni, nem volt közös frekvenciájuk, a zászlóalj és ezredparancsnoknak tehát kétféle rádióval kellett rendelkeznie.
Ezredparancsnokok részére 5 db „Vezér Turán” parancsnoki harckocsit alakítottak ki, melyek két darab R/4T és egy R/5-a rádióval lettek felszerelve, ezek közül az R/4T, 20 W-os teljesítményre volt beállítva. Áramellátásukat a harckocsiban két párhuzamosan kapcsolt 12 Volt 150 Amperórás savas akkumulátor biztosította.
Az ágyút és az egyik géppuskát ebből a harckocsiból is kiszerelték és fa utánzatokkal helyettesítették, hogy a rádiók és a három híradó katona elférjen. A fa utánzatok alkalmazása, akkoriban elterjedt módszer volt a parancsnoki harckocsik álcázására. Önvédelmi célra, általában csak egy géppuska maradt a harckocsin.

R/4a
Magasabb (hadosztály) parancsnoki vezetési célra nagyobb teljesítményű rádióval ellátott harcjárművet terveztek.
Az 1940-ben legyártott tizenkét darab „parancsnoki Csaba” páncélkocsit, két rádióállomással szerelték fel: az egyik a Toldikon szokásos R/5, a másik egy R/4-a, mely száz Watt antenna teljesítményével jelentős távolságot tudott áthidalni. A pneumatikus működtetésű, kb. 1 méterre a jármű fölé emelkedő tető-rácsantennára az R/4-a rádió dolgozott (hasonló tetőrácsot alkalmaztak az un. típus-gépkocsin), ugyanakkor a páncélautók kitolható hat méteres botantennája lehetővé tette az R/5-a rádió használatát, mely készülék botantennához volt tervezve. A Csaba páncélautók két gépfegyveréhez képest a parancsnoki változatokat csak egy géppuskával látták el, hogy több hely maradjon a rádiók és a parancsnok részére.

27

27. kép Csaba páncélautó parancsnoki változata tetőantennával. (3.)
1940-ben 12 darab készült, de csak 5 kocsi ment ki a frontra. (11.)

Az R/4a rádiót eredetileg parancsnoki vezetési pontok céljára fejlesztették ki, elhelyezését rádióskocsira tervezték, de a páncélos csapatok vezetése igényelte a harckocsiba épített változatot. Így került a Csaba kocsikra, később Turánra.

Az R/4a rádiónak az eredeti R/4-hez nem volt köze. Teljesen újszerű konstrukció lett, mely nagyfrekvenciásan két önálló vevőt, illetve egy olyan adót tartalmazott, melyre két különálló rezgőkör-készletet lehetett rákapcsolni. Az egyik hosszabb, R/4-el (és R/7-el) megegyező hullámhosszra, míg a másik, rövidebb hullámhosszra szolgált, névleg 100 Watt (jelentős) teljesítménnyel. A tápegységek és a hangfrekvenciás fokozatok közösek voltak. A parancsnoki harcjárműbe szerelt készüléken lehetőség volt arra, hogy a kezelő egyszerre figyeljen két rádióhálót: az R/4-es, R/5-ös készülékekkel felszerelt alárendelteket vagy a rövidhullámon forgalmazó előljárókat, esetleg a légierő-kapcsolatot.
A készülékeket a Standard Villamossági RT. készítette és egyedülállónak nevezhetők a katonai rádiók között. Működési frekvenciái 840-2300 kHz (ez egyezett az R/4 – R/7-el) és 2500-5010 kHz, ez utóbbi sávon talált kapcsolatot a 2524-4984 kHz-en használható, ugyancsak száz Wattos R/14 készülékekkel, vagy szükség szerint a 2570-2760 kHz-ig működő, R/5 rádiókkal.

28

28. kép R/4-a vevőkészülék (3.)

A vevőkészülék két önálló vevőrészt tartalmazott a két külön frekvenciasávra, csak a középen elhelyezett hangfrekvenciás végerősítő volt közös.

29

29. kép R/4-a vevő belseje (8.)

30

30. kép R/4-a rövidhullámú vevőkészülék kapcsolási rajza (8.)

31

31. kép R/4-a vevő középrész kapcsolási rajza (8.)

A kapcsolási rajzból látható a közös hangfrekvenciás fokozat, de egy ritkán használt ötlettel: a két vevőkészülékből érkező hangfrekvenciás jel közösítve lett és mindkét jelet az előerősítő cső vezérlőrácsára küldték. A hallgatóban mindkét vevő hangja egyidejűleg volt hallható. A távírász munkáját jelentősen egyszerűsítette, hogy mindkét rádióirányban állandóan vételen volt és az adó átkapcsolásával másodperc alatt rádióhálót vagy rádióirányt válthatott.

32

32. kép R/4-a adókészülék (3.)

33

33. kép R/4-a adókészülék elvi kapcsolása (8.)

Az adókészülék tervezői szerint az volt az elképzelés, hogy egy páncélos egység parancsnoka két frekvencián, két rádióhálóval tarthasson kapcsolatot. Ez az igény más hadseregeknél is jelentkezett, de általában két rádióval oldották meg a feladatot. Ezt látjuk a német páncélos járművek, vagy az angol-amerikai harckocsik rádiófelszerelésénél is.
A Haditechnikai Intézet és a Standard Villamossági RT. a maga nemében páratlan megoldást választott, közös dobozban egyesítette a kétféle készüléket. Az adócsövek meglehetősen drágák voltak, az áramátalakítók szintén, így olyan megoldás született, hogy közös csövekre kétféle rezgőkört csatlakoztattak. A szűk harckocsiban, a közös tápegységgel helyet (és költséget) lehetett megtakarítani…
A rajzból látható, hogy egy középső egységben helyezték el az oszcillátor, végerősítő és modulátor csöveket, ugyanakkor a hozzájuk tartozó rezgőköröket a középrészhez kétoldalt csatlakozó egységek tartalmazták. A kétféle, rövid és hosszabbhullámú rezgőköröket felváltva kapcsolhatták az oszcillátor és végcső elektródáira. Az adó OS 12/500 oszcillátorral és OS125/2000 típusú adócsövével – ezernégyszáz Volt anódfeszültség mellett – maximum kilencven Watt nagyfrekvenciás energiát tudott az antennának átadni.

34

34. kép R/4a felhasználása relézésre (3.)

A rajz szerint a csapattól R/7a adóval küldik az információt a reléző állomásra, ahol az R/7a vevőjével veszik a jeleket. A továbbítás a típuskocsiba szerelt R/4a adójára van bízva, mely kapcsolatot tart egy Csaba parancsnoki páncélkocsi ugyancsak R/4a rádióállomásával. (3.)
(Nem tudjuk megvalósult-e ez az elképzelés, minden esetre 1942-ben valóban volt a harctéren öt darab parancsnoki Csaba, R/4a rádiókkal felszerelve.) (11.)

Ezt a nagy teljesítményű és érdekes készüléket, nem csak Csaba páncélkocsikba, hanem később, parancsnoki Turán (Vezér Turán) harckocsikba is beépítették.

35

35. kép R/4-a rádió harckocsiban (3.)

36

36. kép A képen látható, hogy az R/4-a rádióval ellátott parancsnoki Turán
harckocsi nem egy, hanem három botantennával volt szerelve (3.)

37

37. kép Parancsnoki Turán harckocsi a három botantennával

Bár a híradásipar a kor színvonalán álló, használható készülékekkel látta el a magyar hadsereget, kétségtelen, hogy az R/5 rádiók öt Wattos teljesítménye a harcmezőn kevés volt. Egyébként a világ összes páncélos katonája panaszkodott a harckocsikba beépített rádiók hatótávolságára, s ez alól a magyar harckocsizók sem voltak kivételek. A német harckocsizók egy kicsit jobban álltak, a náluk általánosan alkalmazott harckocsi-rádió a Fu 5, eleve tíz Wattos teljesítménnyel dolgozott.

Köszönettel tartozom Kollár Ernő úrnak az R/4 (R/7-a) adó fényképének és Pálfi Zoltán családjának a Toldi harckocsi fényképének átadásáért. Köszönetem Füry Nándor úrnak az Ansaldókkal, Varga Imre úrnak a parancsnoki Csaba páncélosokkal kapcsolatos felvilágosításáért.

Irodalom:

1. Szabó Péter – Számvéber Norbert: A keleti hadszintér és Magyarország. 1941-1943. Puedló Kiadó. Dátum nélkül.
2. Dr. Turcsányi Károly –Hegedűs Ernő: Nehézharckocsi fejlesztés a II. világháborúban. Haditechnika. 2007/6 HM Térképészet, Budapest.
3. Dr. Jáky József: Katonai rádiótechnika.
Mérnöki Továbbképző Intézet. Budapest, 1944.
4. Kerényi I.-Lengyel E.: A magyar katonai rádiózás hőskora. 39. oldal.
A Magyar Honvédség Kiadványa, 1995. Budapest.
5. Kivonat az R/4. rádiókészülék műszaki leírásából.
A M. Kir. Honvéd Híradó Kiképző Táborparancsnokság nyomása.
Budapest, 1942.
6. Kivonat az R/5. és R/5-a. rádiókészülék műszaki leírásából.
A M. Kir. Honvéd Híradó Kiképző Táborparancsnokság nyomása.
Budapest, 1942.
7. Kivonat az R/7a. rádiókészülék műszaki leírásából.
A M. Kir. Honvéd Híradó Kiképző Táborparancsnokság nyomása.
8. Ideiglenes Híradó felszerelési utasítás. 21/4. füzet.
R/14. és R/14L. Rádiókészülék.
M. KIR. HM. Kiadványa. Bp. 1944.
9. Dr. Bonhardt Attila: A 35. M Ansaldo, a magyar honvédség első
rendszeresített harckocsija. Haditechnika. 1985/2.
10. Vörös Béla –Susa István: A katonai híradás története
MN Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola kiadása.
11. Varga Imre: Híradó gépkocsik a Magyar Királyi Honvédségben.
Katonaújság, 2012. október. Hermanos kiadó, Szeged.

Baráti 73!

 

HA8BDE

Dénes

 

    • Szia Dodi!

      Mi csak kitettük, az írást Dénes követte el. 🙂

      És természetesen noszogatjuk, hogy folytassa a témát. 🙂

      73!

      Miklós

  1. Egy észrevételem lenne az egyébként kiválló cikkhez.
    A magyar 2. páncélos hadosztálynak átadott Skoda 38t és Panzer IV harckocsikban a gyári Fu 5 és Fu 8 készülékeket alkalmazták. Vélhetően a visszaemlékező összekeveri a Fu 5 és R5 típusokat. Az átadott rádiók darabszáma pontosan megegyezik a járművek darabszámával. (Lásd HTI könyv, illetve Miki korábbi cikke.) (A cikkben szereplő 38t harckocsi oldalpáncélján is német rendszerű botantenna látszik.) A századparancsnoki 38t kocsikban a homlokgéppuska helyén Fu 8 (M.w.E.c és 30 W.s.a) típust helyeztek el. Vélhetően a fronton átadott Panzer III, Panzer IV F2-G, Marder II, típusok is német rádiókkal kerültek átadásra. A páncélos hadosztály megmaradt része a januári visszavonulás során német alárendeltségben harcolt. A 2. tábori páncélos hadosztállyal kiszállításra került egy-két parancsnoki Toldi harckocsi, rádió berendezéseiről azonban nem tudni..

  2. Miki! Hogyan tudom elérni, hogy a megosztott parancsnoki Turán képeim elérhetőségét a Tisztelt Kollégák is lássák?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..