Irányvevő és célrepülő (128 N) – pusztán ennyi szerepel címként a HTI könyv 61. oldalán. Ám ha tovább olvassuk, azonnal kiderül, itt bizony egy olyan masináról van szó, amelyet távolfelderítő és bombázógépeken önbemérésre és célrepülésre használtak. Ellenállomásként (azaz esetünkben irányadónak) pedig vagy az R/17-et, vagy az ellenséges/saját hivatalos műsorszóró adókat vették igénybe. Utána pedig a PeilG VI. jön. Korábbi, a Magyar Királyi Honvédség légi erejének repülőrádióival foglalkozó cikkeink itt érhetőek el: 1. etap, 2. etap és a 3. etap. Ígérjük, a cikksorozat végén közlünk majd egy táblázatot, amelyben az eddig megjelent információkat röviden összegezzük, akár csak azt, hogy a magyar R/x számú készülékeknek mi volt az eredeti német megfelelője. Ezt eddig azért hanyagoltuk, mert egyrészt nem óhajtottunk zavart okozni az amúgy sem könnyedén átlátható helyzetben, másrészt pedig itt és most vállaltan a magyar számozást/metodikát vettük górcső alá.
Ha idézel bennünket, tisztelettel kérünk, hivatkozz a HA5KDR BFRK rádióklubra – ez ugyanis a tisztesség minimuma.
