Kalifornia a konyhából

Figyelem: személyes hangvételű írás következik!

Az ember otthon főz a kislányának, s közben egy kézi rádió segítségével egy kaliforniai amateurtárssal cseveg. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs HA5OGR Lajos, aki tiszteletre méltó türelemmel kezeli a felhasználók csetlését-botlását a DMR világában azért, hogy számos QSO létrejöhessen… (Amelyért ez úton is köszönetemet fejezem ki Lajos amateurtársamnak!)

Ami alant jön, az sokaknak biztos megszokott, ezért mosolyra fakasztó – nekem azonban új. Ugyanakkor nem vagyok annyira botor, hogy úgy higgyem, az egész hazai amateur társadalomban mindenki tud mindent, s csak nekem újdonság ez az egész. Érthető tehát, hogy e személyes hangvételű cikk alapvetően az utóbbi csoportnak szól…

A katonai lomhalmokon túl is van élet – legtömörebben talán eképpen lehetne egy mondatba sűríteni a tegnapi este élményét. (S a katonai lomhalom kifejezéspár tetszőlegesen bármivel behelyettesíthető!) De menjünk szépen sorban, mi is történt valójában: az ember nekiáll Andinak, azaz a kislányának (és klubtársunknak) főzni, s közben hallgatja a DMR forgalmat. Ez amolyan napi tuti rutin – nem szólunk bele, de tízből hétszer ott vagyunk s szondázunk, hátha hívnak, hátha adódik valami érdekes.

Nos, tegnap kora este ismét HA5OGR Lajos vitte a prímet. Tegyük rögvest hozzá, biztos neki is sok hibája van, de Lajosban magasan becsülendő, hogy ha nem ért valamihez, kerek-perec elismeri, s nem ad fals tanácsokat – míg másokról sajnos ez nem mondható el. Vannak ugyanis nem kevesen a DMR hálózaton (és az életben is), akik önjelölt szakértőként akkor is osztják az észt, ha a kérdést sem érik föl tiszta ésszel.

Nos, Lajos éppen a Kaliforniából jelentkező KM6MMP Ádám kezdeti lépéseit segítette, majd miután ennek a végére értek, átadta másoknak is a QSO lehetőségét. Az összeköttetést persze abszolváltuk – s bár most sem értjük, miként jöttek-mentek a jelek, a jóleső érzés megvolt. S mi kell hirtelen több egy kellemes QSO után egy amatőrnek?

Persze a gondolatok azért meglepik az embert. A fejlődés hihetetlen léptékű, hiszen ez még két esztendővel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna – legyünk őszinték, nem csak a zugból ugró ló-Zuglóból szóló amateurnak, hanem még sok másnak is.

Mit tud nyújtani ez a DMR rendszer például vészhelyzet esetén? Ha csak csonkán marad meg, is sokat. Lévén amennyire tudható, hazánk nagy részéről jó eséllyel éjjel-nappal elérhető – s ez bizony nem semmi. Pláne, ha a vonal végén egy másik kontinensre nyílik ablak. Az pedig már szinte csak hab a képzeletbeli tortán, hogy az egyszeri amateur így új és új barátokat szerezhet. Saját példánál leragadva drága telefonköltségek híján tudunk (esetleg) célzatosan értekezni Joe-val vagy Manfred-dal valamelyik amerikai vagy német katonai lomhalom helyreállításáról. Vagy kérhetünk segítséget egy neten sem található kapcsolási rajz postázására.

S a sor a végtelenségig folytatható. Kizárólag rajtunk múlik, mit érünk el vele.

Illik leírni, azért, hogy a magyar digitális rendszer országosan működjön, rendkívül sokan tettek rendkívül sokat. Van, aki “csak” programoz, más a szélben száz méter magasan szerel, a harmadik meg oly mélyen ássa bele magát a (sz)ámítástechnika titkaiba, hogy a tanult polgár is csak les. Nem írunk neveket, mert nincs hozzá tudás – értem alatta, valaki biztos kifelejtődne, s így joggal sértődne meg.

A kézi rádió pedig ajándék volt úgy két és fél esztendeje, amelyet ez úton is köszönök.

Ismétlem, másnak biztos unalmas, mert Ő már eleve úgy született, hogy mindent tud – Zuglóban azonban újdonság volt.

Aztán persze elkészült Andi vacsorája. A fotó csal, nem úszott a vajban – mert azzal sült a krumpli.

S akkor a főzőcske rovatnak megfelelően íme a recept: végy három csík (lánynak valóan 🙂 ) vékony szalonnát, kockázd össze egészen apróra, dobd egy serpenyőbe majd takaréklángon kezd el sütni. Közben szelj apróra egy fél-kétharmad férfiökölnyi fehér (lila esetleg vörös)- és egy tekintélyesebb gerezd foghagymát, majd ha a szalonna elkezdte ereszteni a zsírját, némi (két-három közepes fej és szár) összevágott gombával egyetemben vesd őket a serpenyőbe. Ízlés szerint egy vagy két csipet sót is lökj utána, majd folyamatos kevergetés mellett pirítsd üvegesre a hagymát. (Addigra a gomba is puha lesz.) Ha kész, egy szűrőn át engedd le a zsírját és az eredményt tedd félre.

Ezt követően pucolj meg 0,8-szor annyi krumplit, amennyit a célszemély jónak tart 🙂 s azt vágd vékony szeletekre. Ez is mehet egy serpenyőbe – de a pirításhoz ne olajat vagy zsírt használj, hanem vajat. (Szerintem a sós a legjobb, a krumpli pedig úgy is beszívja a maga adagját.) Folyamatos kevergetés közben kezd el sütni, de sózzad is, ahogy neked tetszik. (Vigyázz, a burgonya becsap!) Amikor már majdnem kész, borítsd rá az előbb félretett, de zsírja-mentes hagyma-gomba-sült apró szalonna adagot, majd hints rá kevéske összevágott petrezselymet (egyéb híján a szárított is megteszi) és egy fél evőkanálnyi kakukkfüvet. Lassú tűzön folyamatos kavarás mellett süsd össze az egészet. Ha kész, ereszd le a felesleges vajat, s már tálalhatod is. Ha kiskanál tejfölt is adsz hozzá, még jobb lesz. A sörből pedig szerintem a barna dukál mellé.

Ha két személyre csinálod, ne duplázz, hanem 1,9-as szorzót használj, négynél pedig 1,8-ast.

Jó étvágyat, jó rádiózást!

Baráti 73!

HA5CBM

Miklós

  1. Tibikém, egyrészt a “hánnyak” nyj-vel írandó dupla nny helyett, itt nincs teljes hasonulás, másrészt pedig, ha otthon vagy, akkor mondjuk a szoba közepére tudnám javasolni, ott jártadban-keltedben gyönyörködhetsz tehetséged eme gyümölcsében.

  2. Köszönjük az élmény megosztását! A QSO-nak Nálad, az éteknek Andinál bizonyosan nagy sikere volt. A készülék pedig ilyenkor igazi “konyha rádió”. 🙂

  3. Szervusztok!

    Igen, Andi még a tányért is kitunkolta! 🙂
    Tegnap is nagyban ment a főzés, igaz, akkor két szelet, másfél napja pácolódó mustáros hús volt műsoron, amely először sült majd ezt követően barna sörben főtt puhára némi lila- és foghagyma valamint gomba és kakukkfű társaságában. Ha az ember lesüti a zsírjáig, akkor egy nagyon finom, enyhén sós kocsonyás anyag marad a hús körül, amely nagyszerűen kenhető a pirított kenyérre. 🙂

    73!

    Miklós

  4. A DMR lehet valamiféle rádióamatőr célú eszköz, de
    nem rádióamatőr technika, hanem telefon.

    No most próbáld ki ugyanezt, egy saját készitésű
    táviró adóvevővel, (akár a konyhában is).
    Az már valódi rádióamatőr összeköttetés lesz

    és nem mobiltelefon, ami egyébként mindenkinek
    van, (igaz ott előfizetési díj is van mégis népszerűbb)

  5. Azért az igazi probléma mindig a felhasználókkal van,
    lásd pl “ötbédupla” (ha5bw ?), akik degenerált,
    sértődött, torz értékrendjüket beleviszik a hazai rádiózásba.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .