Gyakorlat a szomszédban

Furcsa kísérletre készül idén az osztrák haderő. A szomszédos ország fegyveres szerveinek vezetői és mérnökei azt próbálják modellezni, miféle hatást gyakorolna a kommunikációra egy légköri atomrobbantás vagy lokális EMP támadás. A kérdés – tegyük rögvest hozzá: sajnos – nem éppen akadémikus jellegű – lásd a cikk végén linkelt és “lazán kapcsolódó” Digitális Mohács című cikket. Az alábbi írást egyébként a sógorok gyakorlatáról a neten elérhető adatok inspirálták. Nem tudományos cikk, csak gondolatébresztő… 🙂

„Az ég mintha nemcsak véres lenne, de az általános gyulladás jeleit is mutatja” – írták döbbenten a trópusi Havannából 1859-ben az akkor létező világlapok tudósítói. A korabeli zsurnaliszták cikkei sajnos nem álltak “magukban”, lévén a valaha feljegyzett legerősebb napkitörés okozta ragyogó piros és zöld sarki fényt New Yorktól Sydney-ig szemlélhette a bámész közönség. Az éjszakai égboltot beborító, elképzelhetetlen tömegű plazmafelhő három napon át lapította a mágneses mezőt – minek “köszönhetően” az elektromos hálózatok elődjének tekinthető távíróvonalak az Egyesült Államok és Európa szinte minden pontján túlterhelődtek. A legenyhébb tünetnek a kezelőket ért áramcsapást tekintették, de nem egy helyen a vezetékek is elolvadtak. A rendszer annyira begerjed, hogy a vonalak még akkor is adtak jelet, amikor a további kár elkerülése érdekében lekapcsolták őket az akkumulátorokról. „A fény az egész égboltot beragyogta. Olyan volt, mint egy foszforeszkáló felhő, ami még a legfényesebb csillagokat is elhomályosította az égen, még a telihold fényét is messze túlszárnyalta. Leírhatatlanul gyönyörű volt, a lágyan fénylő hullámok élénk színei bevilágították a tájat” – írta le a baltimore-i újság szerkesztője a szeptember 3-án éjfélkor tetőző rendkívüli jelenséget.

Mi lenne ma velünk? Még ha a NASA előre is jelzi? Jutna elég energia és ember csak a bázisállomások antennáinak lekötésére? A szerverparkok kábeleinek kihuzigálására? És a trafóállomásaink? A távvezetékeket meg majd elvágjuk száz méterenként… 🙁

Persze, tudjuk, ez nem a klasszik’ atomcsapás, de azért valami “halovány”, pihe-puha köze mégis van a kettőnek egymáshoz. 🙂

Emberi fogalmaink szerint rég – míg történelmi távlatokban tegnap, azaz 1958-ban a Csendes-óceán egyik eldugott szárazulata, a Johnston-atoll fölött nyolcvan kilométerrel az amerikai hadsereg egy közel négy megatonnás nukleáris töltetet robbantott föl. Az akció nem várt “sikert” hozott, ugyanis rácáfolva az előzetes optimista, legfeljebb ezer kilométeresre kalkulált hatósugárra Hawaiitól Ausztráliáig több órára kiütötte a telefonvonalakat. Az atmoszférát érintő bumm elsősorban nem a fizikai pusztítást, hanem az EMP-effektus tesztelését szolgálta.

Persze akkoriban a katonai vezetőket nem kötötte a manapság fertőző PC és más mesék, így alig négy esztendővel utóbb az emberi jogokra amúgy sem sokat adó Szovjetunió már háromszáz kilométer magasan pukkantott el egy háromszáz kilotonnás”atomot”. S talán nem is az oroszok lettek volna, ha nem Kazahsztánban teszik – persze hogy’ egy lakott település fölött. A légkört érő ultraibolya-sugárzás olyan erős elektromágneses impulzust indított el, hogy egy teljes erőmű, több mint ezer kilométernyi villamosvezeték-hálózat és transzformátor-állomások tucatjai égtek ki röpke pár másodpercek alatt. A teszt amúgy azt példázta az akkori vezetésnek, hogy egy, az amerikai kontinens fölött három-négyszáz kilométer magasan, a világűrben végrehajtott, a kazahsztáninál “oroszosan nagyobb erejű” EMP-támadás gyakorlatilag az összes transzformátorállomást működésképtelenre rongálná.

Ma meg minden mást is a PC-től a tabletig, a bázisállomástól az ott álldogáló aggregátorokig.

Minek ugye holmi”végtermékekkel” gurigázni, amikor izomból lehet ütni egy olyat, hogy az ellenfélnek a fal és “hatodik” Lenin meg az éppen aktuális főtitkár elvtárs ökle adja a másikat?

Persze az amik is elvégezték a maguk tesztjeit és számításait fordítva, csak ugye ott a “szabadság” nevében óhajtották a népeket a valódi kőkorba visszadeponálni.

Hiába, no: a politikában minden csak nézőpont kérdése.

Persze, tudjuk, az “atomot” még kissé bonyolult beszerezni, de aki szívből-igazán ártani akar és picit ért hozzá, egy mikrohullámú sütőből, pár nagy kapacitású kondiból, Arduino és RF panelokból is építhet olyan távirányított EMP bombát, amely képes időre-örökre kiütni egy szűkebb körzetet. S aki azt hinné, hogy efféle recepteket csak a sötét weben lehet fellelni, hatalmas tévedésben él. Tényleg.

(Már szinte halljuk az örökkön-örökké okosok kórusát: ez nem így van, meg amúgy is! Sajnos nincs igazuk – de persze ettől még gyenge megvilágításban jól állhat a kritikusoknak a tudományos külsőt kölcsönző fekete színű dipótáska és a hatvanas évek ízlésvilágát idéző csontkeretes szemüveg. No meg persze a háttérben a vaspálcákból hegesztett virágtartón kókadozó sansevieria – tudományos nevén anyósnyelv -, amit Kiss elv- és kartársnő szokott öntözni hetente egyszer.)

No, de haladjunk, haladjunk, miként jön ide az egyszeri amateur, aki nézi és saját bőrén is érzi a csapásokat – érkezzenek azok akár a Napból, akár az aktuális “ellenségtől”, világméretű főgonosztól.

Rögvest mondjuk, csak előtte van itt még valami csekélység…

Egy Daniel Baker nevű professzort az USA kongresszusa 2014-ben felkért egy, a témához kapcsolódó jelentés elkészítésére. Nos, a tudós a magas légköri atomcsapás mellett a célzott „gyorskisülésű” elektrosokk támadást is felsorolta a kiemelt veszélyforrások között. Ezek ugyanis a böszme energiát fölszabadító nukleáris detonációkkal szemben már viszonylag kis erőforrással is hatékonyan képesek egész városrészek áramtalanítására, az egyszeri polgárok virtuális életének totális megsemmisítésére. (Képzeljük el mi lenne, ha a magyar, átlagosan négy óra tizenhárom percet tévéző polgár nem érné el a közösségi médiát, a gyerek nem jutna WiFi-hez, nem küldhetne kommentet, s a vezetékes net és telefon is behányna? Ugye. Az amerikai meg még többet tévézik, még butább, s így tovább…) S hogy mennyire nem a levegőbe beszélt, azt jól példázza a Boeing, amely alig pár esztendővel korábban mutatta be a CHAMP kódnévvel ellátott impulzusbombáját. A kütyüt egy B2-es lopakodókra szereltek föl, és egy ellenséges terület fölött bevetve az összes útjába eső elektronikai eszközt – okostelefontól a transzformátorig – sitty-sutty elküldte a – igen, oda. Na.

Persze a túloldal se ma kezdte: a krími-konfliktus idején egy orosz, kellő elektronikával felszerszámozott bombázó átsuhant a USS Donald Cook romboló fölött a Fekete-tengeren, mire az komplett elektronikáját elvesztve tehetetlen vasdarabként sodródott tova a román partok irányába. Aztán ott van/volt (?) valahol az égben a KSM–4 fedőnevű észak-koreai szatellit, amely rendszeresen elrepül/t amerikai területek fölött. E kütyü a feltételezések szerint szintén föl lett szerelve EMP-csapásmérő egységgel. És akkor az izraeli, a török és más közel-keleti államok speciális földi-légi-űrbéli berendezéseiről még egy szót sem ejtettünk.

Igen, van nekünk is ilyenünk, de erről ugye beszéljenek azok, akik “valóban” okosok. Bár mondjuk pont ők nem azok a fecsegős népek.

S akkor lássuk, mit tehet az egyszeri polgári amateur, ha gyün’ a vész. Szerintünk (s általában a katonai szakértők is így állnak ezzel) elenyésző az esélye annak, hogy a háború csak úgy, promt’, maholnap tör ki. Az meg eléggé valószínűtlen, hogy egyből atommal kezdik – az ugyanis még egy EMP célú (korlátozott) robbantás esetén is a jelenleg ismert civilizáció végét jelentené. (Lásd erről bővebben az “automatikus válaszcsapást végrehajtó rendszerek és vidéke Kft”-t.)

Tehát bizonnyal lesz valami megelőző szakasz, amikor a “nemzetközi helyzet fokozódik“. Akkor érdemes beszerezni néhány akkumulátort meg jóóó sok alufóliát, aztán a saruk szigetelése után az egész cuccot gondosan betekerni a fénylő anyaggal. Ugyan ezt megtehetjük az ultramodern, de az EMP effektusok elől semennyire nem védett gyári RH és URH rádióinkkal is. De a legjobban akkor járunk, ha előszedjük a jó öreg elektroncsöves lomokat. Azokat ugyanis még betekerni sem nagyon szükséges – csak arra ügyelni, hogy a pukkanás pillanatában áramtalanítva és antenna mentesen legyenek.

Ha meghalunk, így jártunk, nem fog már a fejünk fájni senkiért, semmiért és semmitől – de ha átvészeljük az első-második sokkot, akkor (túl azon, hogy ingyen lesz az okosteló és a tablet a boltban), mi leszünk a kommunikáció királyai. Jó-jó, a terjedés kissé módosulhat, de az RH hullámtartománynak mindig lesz olyan része, ami átmegy A-ból B-be.

Ha most valaki azt hiszi, viccelünk – újfent azt kell mondanunk, téved. A Faraday-kalitkát mint “faék” jellegű végső megoldást sok ország haderejében oktatják a különleges erőknek. Persze ha valaki gazdag, mint Krőzus vagy Sába királynője, vehet magának jól záródó és kellően öblös páncélszekrényt is. Horribile dictu ha találtatik valamerre eldugott privát páncélterme, akkor az a tuti – lévén oda az egész családdal be lehet zárkózni. 🙂

Víz és konzerv természetesen nem árt.

A “váratlan” elektromos támadás ellen meg már most betekerhetjük alufóliába a felesleges rádióinkat. Mondjuk az is igaz, hogy a Kismaros Külső-sújtólég utca 29/B. hátsó udvar földszint 13. cím borítékolhatóan nem szerepel egyetlen nagyhatalom listáján sem, de aki mondjuk a Széchenyi-hegy vagy a “titkos” mobiltelefon-főközpontok egyikének közelében él, már aggódhat némileg. 😮 Apátistvánfalva nem lesz célpont – de Budapest – hát…

Lehetne ezt még hosszan ragozni – de minek? A különböző al- és főváltozatokat szerintünk mindenki el tudja képzelni saját maga. Ha pedig a téma tudományos vonala érdekel, alapvetésként olvasd el mit írtak nálunk nagyságrendekkel okosabb emberek a Digitális Mohácsról.

“Lazán kapcsolódik”.

Ne feledd: a nap szele nem csak a terjedést képes segíteni, de a drága rádiódat is kivégzi, ha úgy jön sora. Alufólia legyen otthon, akksi dettó és legfőképpen hallgasd a rádiót. “Kisebb” baj esetén szól a NASA – a nagyobb, na arra nincs nekünk sem tippünk. Esetleg figyeld a 4.325 kHz-et.

73!

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .