Szívből reméljük, ez a rövidke cikk sokaknak meglepetést fog okozni. Igaz, a négyféle UM-ből jelenleg HA5IKS Pistivel csak az elsővel végeztünk kísérleteket, de hamarosan górcső alá vesszük az kettes és hármas kivitelt is.(Számunkra momentán azok érhetőek el.) Mi persze őszintén bízunk abban, hogy a többiek is tudják azt, amit a “sima” UM – de majd kiderül a vallatásnál. S hogy ez mi is? A cikk végére kiderül a meglepetés! 🙂
Íme egy, a gyári ládájából a próbára elővett UM végfokozat
Egy régi és ráadásként nem is túl széles körben ismert legenda szerint az UM alapból tudja az SSB-t. Az oka ennek annyi, hogy bár egy FM adó-vevőhöz készült, nem “C” osztályban üzemel. Mivel az erről szóló emlék már több, mint tíz esztendős, HA5IKS Pistivel úgy döntöttünk, nekieresztjük a cájgnak az elektronokat, s kipróbáljuk a masinát féloldalsávos üzemben is.
UM variációk egy témára (forrás: greenradio.de)
Mielőtt azonban tovább lépünk, nem árt tisztázni, mi aktuálisan mit értünk UM alatt. Ezekből ugyanis mindenki mást és mást mond UM-nek – miközben mindnek megvan a maga hivatalos jelölése. Lássuk tehát sorban, miként születtek meg e lomhalmok. Mint a fotón is szemlélhető, a “sima” UM-et az R-105, 108, 109 és 114-es családhoz alkották. A berendezést egy kengyel segítségével ültethető rá az FM adó-vevő tetejére, majd a megfelelő kábelek átkötése után már nyomhattuk is ki a gőzt. A végfok kimenetébe alapvetően az ún. pálcákat lehet illeszteni, de egy tekerős adapter révén a koaxiális kábelt is csatlakoztathatjuk hozzá. (Figyelem, ez egy hetvenöt Ohmos rendszer – bár mondjuk a Collins-körnek egykutya, mit teszünk rá… 🙂 )
Az UM-1 még szintén a fentebb említett famíliához gyártódott, s külső méreteit tekintve pont olyan, mint a vele összepárosítható adóvevők. Az UM-2 az R-10xM kiegészítésű “bakelit házas” berendezésekhez jó, míg az UM-3 már egy modernebb kivitelű cájg.
Ládás UM – a barna vezeték kakukktojás 🙂
Mielőtt tovább lépünk, tekintsük át az UM működési tartományát. Mivel az R-105d 36-46,1, az R-108d 28-36,5, az R-109d 21,5-28,5 míg az R-114d 20-26 MHz között dolgozik, így érthető okokból az UM is ezt a tartományt tudja. Az amatőrök tehát a 21, a 24 és a 28 MHz-es sávban alkalmazhatják.
Az egyik…
…és másik oldali frekvencia beállítási lehetőség
Azt, hogy a végfokozat milyen szegmensben ontsa magából a jelet, két darab, lenyitható ablak mögött tudjuk beállítani. Kétségtelenül igaz, ez nem túl amateur barát megoldás, hiszen kinek van kedve sávváltás esetén nyitni-csavarozni-zárni, miközben a masinát azért áramtalanítani sem árt. Viszont ha valakinek akad a polcon-pincében-padláson-külső D-12-es raktárban három ilyen “utánégetője”, akkor már céltalan ezzel a kérdéssel foglalkozni: egy sáv-egy antenna-egy UM – oszt’ tsók! 🙂
UM-ből sosem elég – HA5IKS Pisti tegnapi szerzeményei Veresegyházról
Az UM egy tizenkét Voltos inverterről egy sokpólusú kábelen át kapja a delejt. Erre (értsd: az átalakítóra) is szereltek egy kinyitható ablakot, amely mögött az anód- és a segédrács feszültségét tudjuk egy csavarhúzóval kalibrálni. A tapasztalat azt mutatja, érdemes a kisebb értékeket választani, mert egyrészt a nagyobb feszültségnél sem nő lényegesen a kimenő power, másrészt a magasabb feszültség hamarabb tönkreteszi az invertert.
Inverterek ha találkoznak… 🙂
Mint fentebb is említettük, az átalakító tizenkét Voltról jár. Mi nem vetettük össze a gyári adatokat a valósággal, de azt érzékeltük, hogy szereti az Ampert zabálni. Azt tanácsoljuk, tegyél be egy akkumulátort a körbe, azt töltsd egy minimum négy-öt Amperes táppal, s a szükséges delejt a sarukról vételezd. Így nem ér nagy meglepetés. A dobozból hallható egészséges visítás pedig teljesen természetes történés… 🙂 (Ha nagyon profinak érzed magad, építhetsz hozzá egy trafós tápot.)
S akkor ennyi bevezető után lássuk végre a lényeget. Azt, amiért e cikk megíródott – azaz annak a feltevésnek az igazát vagy cáfolatát, mi szerint az FM-re tervezett UM bármiféle átalakítás nélkül tudja az SSB-t.
Nem ragozzuk: az UM az alapnak tekinthető FM-en (és ezért CW-n is) túl bármiféle belső átkötés nélkül képes feldolgozni az SSB adást!
Összesen négy, különböző forrásból származó berendezésen teszteltük a kérdést. Egy ládásat és egy szóló “patika” darabot tegnap vett Pisti Veresegyházon, a másik kettő Miklósé. Utóbbi csoportból egy ládás “patika” két esztendeje a Burabun került elő, a másik pedig úgy tizenöt éve HA5CBM gyűjteményének része. A négyből kettőn eredeti gyári viaszpecsét díszeleg, egybe utólag egy PTT áramkör lett építve, egynek pedig a négy pólusú kábelét cserélték ki öt tüskésre. A GU-50-es csőhöz köthető alkatrészek mind echték, átforrasztásnak és/vagy cserének nyoma sincs. Mindez annyit tesz, hogy az uborkásüvegek munkapontja utólag nem lett módosítva.
A “sima” UM esetében tehát bátran kijelenthetjük, hogy a legenda alapja nem zöldség, mese. Mindez pedig annyit tesz, hogy akinek van kedve, az bátran nekifoghat munkába állítani e masinát. Az SSB és a CW esetében pusztán arra kell ügyelni, hogy a PTT megfelelő kitartást kapjon.
A bemenő teljesítményt kísérletileg egy és hat Watt között változtatva úgy tapasztaltuk, a cső állapotától és az anódfesz módosításától függően kettő-négy lehet a maximum – amelyre a kimenő harminc és negyven Watt közé esik. Ismételjük, a kímélés okán az invertert a kisebb delejre érdemes beállítani. Mind Tamás, mind Csaba azt tapasztalta, hogy a bemenő power helyes megválasztása esetén az UM torzítás mentesen, szép hangon dolgozik. (Úgy gondoljuk, ha három Wattot küldesz bele, nem tévedhetsz nagyot.)
A meghajtásra használt Yaesu FT-897
Összegzésül tehát: micsoda lehetőségek! Mert hiszen mibe kerül egy Gu-50? Messze-messze olcsóbb, mint bármilyen modern csoda végfokozata és a csere munkadíja, s hamarabban és egyszerűbben is cserélhető mint egy tucat helyen beforrasztott panel. Kinyomod a rádiódból meghajtónak azt a két-három Wattot, az UM meg csinál belőle harmincöt-negyvenet. FeldHellben az már maga az álom, az FT8-ról meg ne is csacsogjunk. Digimódban, FM-ben, morzéban, felső- vagy alsó oldalsávon, hangzótávíróban – ahogy Neked tetszik. A PTT-re meg építesz egy optocsatolós kütyüt vagy tranzisztoros “bármit”, s rövidre zárod a beszélőkészlet egyes és négyes lábát. Ha meg nagyon retro akarsz lenni, vezérled kézzel, mint mi. A PTT megalkotása igazi amateur munka, a manuális kapcsolgatás pedig figyelemre nevelő tevékenység. Egyik sem haszontalan. 🙂
HA5IKS Pisti a Magyar Honvédség Altiszti Akadémia HA7AA és HA9HAF9A hívójelű rádióállomásán
Az éteri próbák terén nyújtott segítségéért ez úton mondunk köszönetet HA5IT Tamásnak és HA5CD Csabának! Mindketten nagyon készségesen, első kérő szavunkra bekapcsolták saját rádióikat s föltűntek a megbeszélt 28,530 MHz-en. Antennaként mindhárom helyen Penetrátor dolgozott.
A következő lépés az UM-2 kipróbálása lesz. Ez – mint fentebb is utaltunk rá – az R-10xM családhoz készült végfokozat. Az pedig már csak hab a tortán, hogy HA5TBN Dani általunk hozzájutott egy UM-3-hoz – azaz várható, hogy előbb-utóbb az is fölkerül a tesztelőasztalra. UM-1-ünk viszont sajnos nincs – de ha Te rendelkezel vele, tisztelettel kérünk próbáld ki SSB-n, s mindannyiunk épülésére-okulására oszd meg a tapasztalataidat! (Előre is köszönjük, ha így cselekszel!)
Aztán amikor tegnap a siker után boldogan és vigyorogva összepakoltunk, kinéztünk a tetőre, ahol ez a látvány fogadott minket
…balra…
…és szemből nézve
Rádiózzatok katonai lomokkal (is)! Az étermunka megnyugtat, elfeledteti a hétköznapok nyűgjét-baját és nem utolsó sorban örömöt ad az ember lányának-fiának! És legfőképpen találkozzunk mentül több SSB üzemmódban dolgozó UM-mel a sávokban!
Baráti 73!
HA5IKS István
és
HA5CBM Miklós
Military Szakosztály