Vegyes felvágott: R-104 visszaemlékezés és R-20 kalandok

R-20 tanulmány by HG2UW Zoli

Alább egy rendhagyó vegyesfelvágott következik, amely sok ápoltat vonultat föl. Ha csak egy fotó erejéig, de szerepel benne HA5IT Tamás, HA2MN Tibi, HG2UW Zoli és HA1AV Karcsi és HA8BDE Dénes is. A szövegben igyekeztünk elválasztani a visszaemlékezőket – reméljük, mindenki magától rájön, ki mit mond. 🙂

Fontos megjegyezni, mint a fenti példa is jelzi, rovatunk nem zárt senki előtt. Ha akad egy lomhalomos élményed, s úgy érzed, azt örömmel megosztanád a publikummal, keress meg bennünket. Az sem baj, ha nincs kedved írni – a military szakosztály majd felhív s kifaggat. 🙂 Hiszen ez (IS) a szakmánk. 🙂

S még valami: ezúttal nem a fotókban, sokkal inkább a szövegben adunk nagyobb anyagot. Hiszen hamarosan úgy is folytatjuk…

Ébredések: R-10 (HG2UW)

HA1AV első állomása egy R-104 és R-4 (Labe) kombináció volt 1991 környékén. Mint írja, sok szép emlékű QSO és sajnos pár elmosódott fénykép maradt abból a korból.

HA1AV Karcsi 1991-es QTH-ja. Azért itt van mit nézni! 🙂

A honlapon eddig lefutott sorozat nyomán HA2MN Tibi is leírta visszaemlékezéseit az R-104M-ről, amelynek ezúton is köszönjük a közlési lehetőségét. Az R-104M katonai adóvevő rádió 1,5-4,25 MHz-es frekvenciatartományban dolgozott két sávban, GU50-es végcsővel (kb. CW 50 W bemenőteljesítménnyel – átkapcsolhatóan 4 W-ra). A készülék AM-et is tudott, ennek jelentősége amatőr szempontból nem volt. Csövezés: 2Zs27L, meghajtó és lp végfok 4P1L (4 W), végfok GU50. A készüléket három fiatal, katonai berendezésekkel foglalkozó amatőrtárs hozta el Ábel, HA5AJR vezetésével. Elmondták, hogy mit kell átforrasztani ahhoz, hogy idegen tápegységet rákötve működjön a rádió.

R-104M by HG2UW

Elkészítettem a tápot, a rádió Távíró I módban kiválóan működött, Távíró II-ben (keskeny sávú CW üzemmód) nem volt vétel. Erre azt mondták, hogy reménytelen ügy. Ez számomra nem volt rendben, az AM miatti legalább 6 kHz-es sávszélesség nem alkalmas távírózásra (a 690 kHz-es kf szűrő kvarcok benne voltak a készülékben). Rájöttem arra, hogy a BFO el van hangolódva. Leforrasztva a védőlemezkét az árnyékolásról, a tekercs hangolhatóvá vált, így meglett a Távíró II vétel is (durván 250-300 Hz sávszélességgel). A BFO-t egyébként többször is utána kellett hangolni a Távíró II miatt, sokszor üzem közben. A készülék VFO-ja szuperstabilnak bizonyult.
Megjegyzés: A BFO tekercse – hasonlóan a kf tekercsekhez – ránézésre nagy permeabilitású ferrit alapanyagból készült fazékmagos kivitelben, árnyékolóserlegben foglal helyet. Ez konstrukciós hiba, ugyanis a tervezőnek tudnia kellett volna, hogy a ferrit anyagok permeabilitása erősen hőfokfüggő. Oszcillátortekercset emiatt nem készítünk ferritmaggal. A frekvenciaelcsúszás a Távíró I állásban nem számított, mert Bw≥6 kHz, a keskeny sávú üzem esetén (Bw=250-300 Hz, Távíró II) a BFO néhány száz hertzes frekvenciaelcsúszása miatt ez az üzemmód ellehetetlenült.

Egy szépen restaurált R-104M (HA8BDE)

A saját építésű táppal az volt a gond, hogy nem tartotta a hatszáz Voltos anódfeszültséget, a billentyű lenyomásakor a feszültség leesett négyszázötvenre, így uszkve tizenöt Watt kimenőteljesítmény csak kijutott a készülékből. Ez pont megfelelt a célnak. Antennaügyileg a készülék igen rugalmasnak bizonyult, mindent le lehetett vele hangolni. Először budapesti lakásban – egy lakótelep közepén az első emeleten – a falak mentén kihúzott kb. tizenöt-húsz méteres dróttal próbálkoztam (persze késő éjszaka). Nagy nehezen sikerült összekaparni néhány környező országbeli összeköttetést (éjszaka általában üres a 80 m), de ez így nem mehetett tovább. [Megjegyzés: Az első összeköttetés innen 160 m-en született meg egy UB5-ös állomással, nr Zhitomir, Ukrajna, 1990. 03. 15-én hajnalban. A legtávolabbi elért állomás 80 m-en egy UA9 volt, nr Perm az Ural vonalában délre, kapott riport 559 volt.] A készülék lekerült Siófokra, az antenna három diófán keresztül kb. 2-3 m magasságban kihúzott, kb. 120 méteres drót lett, a végefelé „L” alakra törve a harmadik fa miatt. Ettől kezdve a tavaszi hétvégéktől októberig „ömleni” kezdtek az összeköttetések, mind 160, mind 80 méteren. Gyakorlatilag egész Európát sikerült berádiózni vele, 1 USA állomást hallottam és logoltam a rövid nyári éjszakákon. Emlékezetes élmény maradt egy UA4-es maritime mobil állomás – a Volgán hajózott, szinte minden este hallottam 80 m-en és két egymást követő nyáron is bekerült a logba. Egy alkalommal, már jóval a júliusi napfelkelte után egy üres, de szépen „kitükrösödött” azaz sávzajmentes CW sávot találtam 80 m-en. Nemi csalódást éreztem, s akkor elkezdett egy EA8-as (Kanári szigeteki) állomás CQ-zni. Gondoltam reménytelen hívnom, mert az erősebb állomások úgy is elnyomnak, de nem hívta vissza senki. A következő CQ-ja után meghívtam, 579-es kapott riporttal került be a logba, EA8AB, Paco Teneriféből. Ez kb. 3700 km-es távolság áthidalását jelentette egy olyan készülékkel, amit hivatalosan 50 km-re specifikáltak. Persze az R-104M ennél jóval nagyobb távolságokra is képes amatőr kezekben. A sikerélmény ösztönzőleg hatott – világossá vált, hogy érdemes továbbra is hegyezni a füleket. Végül a távolsági rekord 160 m-en RQ9W (QRB 4070 km, nem sokkal később 80 m-en is bekerült a logba), 80 m-en pedig W1MK (QRB 6528 km) lett. A QRB a főkör menti távolságban értendő. Ezek az eredmények a rövid nyári éjszakák miatt elfogadhatónak tűnnek a két alsó sávban, ahol az éjszakai terjedés a domináns. Összefoglalva elmondható, hogy az R-104M az eredeti katonai céltól való eltérő (rádióamatőr célú) használatra kiválóan alkalmas, azonban ennek műszaki korlátai vannak.

A fenti rádió közelebbről nézve (HA8BDE)

A készülék úgy működik, hogy vételkor a vevő-, adáskor az adócsövek kerülnek felfűtésre (kivéve a GU50). Az aktív amatőr forgalmi használattal járó sok átkapcsolás gyilkolja a csöveket, főleg a 4P1L került többször cserére. Egy 2Zs27L is cserére szorult a sok éves használat során. Másik probléma, hogy a felfűtési idők miatt (bár viszonylag rövidek) az rx/tx átkapcsolási idők rádióamatőr szempontból hosszúak (ez elsősorban versenyeknél jelent gondot). A készülék az akkoriban kemény teleket egy fűtetlen házban töltötte, első használatkor a BFO-t mindig be kellett hangolni, majd többször is hozzá kellett nyúlni a következő hónapokban. A készüléket viszont soha nem kellett újra kalibrálni. A hangkimenetre egy aktív CW audioszűrőt kötöttem, 792 Hz-en 10 Hz, -3 dB sávszélességgel, de logaritmikusan nem túl meredek oldalvágással, így a készülék a Távíró II állásban kellően érzékenynek bizonyult és jó hangerőt biztosított az audioszűrő jelkiemelése és erősítése. Egyébként a Távíró I-et soha nem használtam (ahol jó hangereje volt készüléknek a szűrő csillapításának elkerülése miatt).
Az R-104-et kiváló berendezésnek találtam, ha meg lehetne oldani a felfűtéses metodikájú adás-vétel átkapcsolás kiváltását, kiemelkedő, csodákra is képes alsó sávos amatőr berendezés lenne.

HA2MN logja a kilencvenes évek elejéről… (HA2MN)

S akkor következzék HA5IT Tamás saját R-20 és R-20T sztorija a Military Szakosztály tolmácsolásában…

A sztori papíron nem mutat sokat, valójában mégis öt esztendőnek kellett lefutnia, mire a komplexitás létrejött. Mielőtt bárki félreértené a helyzetet, Tamás (de Dénes és e sorok írója is) kimondottan barátságos, segítőkész ápolt, így az úgynevezett „gyűjtői nagyképűség” még véletlenül sem jellemző rájuk. Szimplábban fogalmazva e cikkek kimondottan támogatásként és bátorításként születnek, s azt igazolják, hogy még korunkban is érdemes belevágni ezeknek a lomhalmoknak és tartozékaiknak az összeszedésébe. Véletlenül sem utolsó sorban pedig leszögezzük, nem sértődünk meg, sőt, kimondottan dicséretnek vesszük-tekintjük, ha minden sorunkat tippadásnak tekintitek… 🙂

R-20 korai gyártási számmal (HG2UW)

Az R-20 rajműszerét Tamás gyermekkorában vásárolta az Ecserin ötven kemény magyar forintért. Mivel ápolttársunk nem mai kiadás, bátran elmondható, az a félszáz anno elég sokat jelenthetett a kisdiáknak. Ám mielőtt valaki úgy vélné, a minap bemutatott mérőeszközt így már egészen korán, mintegy tudatlanul de mégis a jövőre készülve kipipálta, gyorsan közöljük, az a műszer az idők során eltűnt, így negyven esztendővel később ismét kajtatni kellett érte a világban.

A May Day és Pertrix felirattal ellátott általános honvédségi zseblámpákat szintén ifjúként szerezte a Keravillban, de mikor eluralkodott rajta az ápolt lét s ráébredt, hogy ez biza nem az a világítóeszköz, ami az R-20T fedelében lakott, gyorsan elcserélte a kurrensebbet HA5JS Sanyi bá’ saját lámpájára.

Így mindenki jól járt, ez a nagy igazság.

Az R-20 anódtelepét záró fedelében lakik egy csöppnyi komplex szerszám, amellyel nem csak csavart húzni, de blankolni is lehet. Itt kérem ez is rendelkezésre áll. Akár csak az eredeti izzók, amelyek mindenféle vidéki ládafiákból kerültek elő. S hogy miért mondjuk azt, hogy „ezek” eredetiek? Nos, azért, mert itt nem a boltban általánosan kapható áramerősségre méretezett darabokról beszélünk, hanem külön a néphadseregnek gyártott példányokról.

Be lehetne tenni persze bármit – de ez nem Tomi stílusa. 🙂

Ha az R-20T-re térünk, bárkinek szemet szúrhat a komplexitás. Mindez annak köszönhető, hogy Tomi több napot töltött el a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyvtárában, ahol kimásolta az R-10, R-20 és a többi lomhalom teljességi jegyzékét. (Ezt a – kétségtelenül monoton – munkát mondjuk minden kezdőnek bátran merjük javasolni.) A leltárak magukért beszélnek, hiszen feketén-fehéren közlik, mihez mi tartozott.

A T vászonzsákjában leledző karók, kötelek és antennák szintén elhagyatott padlások pocakjából bukkantak elő. Volt, amit levizelt, mást megrágott az egér – de Tomi kellő alázattal és türelemmel mindent kijavított, pótolt, megpucolt.

S ha már itt tartunk: egy jól felszerelt kórterem legfontosabb része a mosógép, a glicerines és vazelines üveg, a por- és sima ecset valamint a porszívó. A páka és a szerszámok csak ez után következnek – lévén, ha valami bejön, azt előbb általában úgy is tisztogatni, lekenni, szellőztetni, olykor rovarmentesíteni kell.

(E sorok írója kapott télen olyan, korábban egy előszobában pihentetett FuG10SL-t, amelyben tekintélyes méretű anya lódarázs aludta téli álmát, s amikor kellően átmelegedett úgy vélte, itt az ideje körbenézni a szobában. Egyáltalán nem volt vicces éjjel befogni és kitessékelni a hóesésbe. Te ne járj így: ha beesik valami, pár napig ne vidd a lakásba, hanem engedj mellé bőven levendulát vagy holmi bikavadító dezodort egy külön helyiségben. Megéri. Ha pedig szeded szét, legyen a közeledben az egy mozdulattal bekapcsolható porszívó. Valóban komolyan mondjuk – hiszen inkább légy elővigyázatos, mint hogy torkon döfjön valami dög.)

Egyáltalán nem az a vicces jószág… (wikipedia)

Maga az R-20 Miskolcról került Budapestre. A készüléket különböző állapotban sokan birtokolják és egy részük bizonnyal működőképes (bekapcsolható lenne), ám igaz, hogy a két változat és a a T ebben a komplex formában jelenlegi ismereteink szerint másnak nincs meg. Olyannyira egyedülálló, hogy a HIM képviselője is irigykedve nézte legutóbb.

Viszont ez na akadályozzon meg senkit abban, hogy elinduljon az úton.

Az R-20 legnépszerűbb, ma is gyakorta alkalmazott kiegészítője a Morse-billentyű. Utóbbit annyira eltalálták, hogy a börzéken előbb vesz az ember bármit a lomhalomjához, mint ezt. Ergonomikus, könnyen kezelhető és robusztus – mi kell több egy billentyűtől?

Rendkívül fontos közbevetni, HA5AJR Ábelnek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy az R-20 (és az R-10) bármikor bekapcsolható – lévén, Ő tervezte és közölte le az RT-ben a (két) lomhalom tápegységét.

Tamás eredeti telepei Nándi bácsitól származnak. Amateurtársunk három készletet (párt) talált a szekrénye mélyén, s ő döntötte el, kinek ad belőle s kinek nem. HA5IT az egyik szerencsés volt, s ezt nem lehet elégszer köszönni Nándinak.

Lehetne persze ezt napestig folytatni, de a legjobb, ha magad kérdezel rá Tominál a konkrétumokra. Esténként 145,550 Mc/sec FM-ben vagy tíz méteren az R-10-el. Persze lehet más sávon is RH-n, de azt azért előtte tanácsos egyeztetni. Zárásként pedig galéria…

A teljes igazsághoz tartozik: nem mindenkinek jött be annyira… (HA5IT)

Updét updét! HA2MN Tibi személyes véleménye az R-20-ról

A negatív tapasztalat is tapasztalat

Az R-20-as rádióval való küzdelem valamikor 1968-ban kezdődött. Ekkor kapott a klubunk egy R-20-as rádiót, fűtő és anódtelepekkel. Első dolgunk volt rátenni az antennára és meghallgatni, hogy mit tud a készülék. Rögtön jött az első csalódás: 80 méteren elég érzékenynek bizonyult, egyszerre szólt vagy harminc távíróállomás – ez eddig jó jel. A rossz viszont az, hogy a készülék távírószűrője teljesen hatástalannak bizonyult.

Gyors áthangolás a 75 méteres műsorszóró sávba azt eredményezte, hogy a készülék kiválóan, jó hangminőségben vette a műsorszóró adókat. Távírószűrővel is. Még nem végkövetkeztetés, de végül az lett; megállapítottuk, hogy a készüléket a katonák szórakoztatásának céljából fejlesztették ki. Ha már cipelni kell a dögöt – járjon hozzá zene is.

Nem feladva a reményt, néhány alkalommal 80 méter távírón megpróbáltam legalább egy amatőr összeköttetést létrehozni a rádióval. Kimenőteljesítmény műszer szerint rendben volt, a W3DZZ antennát szépen le lehetett hangolni. Ennek ellenére a kísérletek eredménytelenek maradtak, az égadta világon senki nem volt hajlandó meghallani a visszahívásom. Még a budapesti állomások sem.

Az ember egy idő után elveszíti kedvét és érdeklődését a készülék iránt, talán mert nem bizonyult elég jó operátornak. Ugyanis az a hír járta amatőr berkekben, hogy valakinek mégiscsak sikerült az R-20-at rábírni némi amatőr célú forgalomra. Ámbár meglehet, hogy a hír csak kitaláció volt. Bosszantásunkra.

Évekkel később csak elővettük a készüléket. Találtunk még megfelelő állapotban lévő fűtő és anódtelepeket, beüzemeltük a rádiót. Valamilyen alkalomból kiosztottak hívóneveket, így kivonultunk a Gellért hegy oldalába, ahol sikerült rálátással legalább kétszáz méter távolságot áthidalni AM fóniában. Hívónévvel.
A készülék alkatrészként végezte, a benne lévő forgókondenzátorok amatőr szemmel többet értek , mint maga a működőkepés rádió.

Baráti 73!
HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály