Finn R/6 újratöltve

Az alábbi írást HA8BDE Balás B. Dénes küldte nekünk. Mint a minap (Link) beszámoltunk róla, egy finn múzeumban (Link) egészen elképesztő, magyar eredetű rádiókra bukkant a legnagyobb magyarországi gyűjtő oldal, a http://roncskutatas.hu egyik tagja, Elnar. A letöltött és oldalunkon is bemutatott fényképek láttán Dénes barátunk tett pár figyelemreméltó megállapítást – reméljük, egyetlen “ápolt” sem veszi zokon, ha ezeket megosztjuk a nagyérdeművel.

Ez bizony egy háború előtti magyar lomhalom, az R/6

Mérlegelve az R/6 teljesítményét és paramétereit, fel kell vetni a kérdést, hogy az egész konstrukció elképzelése nem téveszmén alapult-e? Az R/7 kisrádió tíz Wattos teljesítménye és az R/3 másfél Wattja közé kívántak kifejleszteni, (beerőltetni) egy készüléket öt Watt teljesítménnyel, de a középhullámon (vulgárisan fogalmazva halászsávban) elhelyezkedő működési hullámhosszal. Az elképzelés a Haditechnikai Intézet tisztjeitől származott és a Telefongyárral közösen fejlesztették a készüléket. Az egyébként igen racionálisan gondolkodó Jáky József és Kerényi István hadmérnökök bábáskodtak a készülék kifejlesztése mellett.
A korabeli fényképen látható az R/6 (vagy R/3 ?) egy elő-példánya tereppróbán.

A minőség rossz, mentségünkre legyen mondva, hogy az esemény igen-igen régen történt… 🙂

Jáky József amúgy a jobb szélen álldogál. (Tényleg elnézést a fotóért!)

Idézzük Kerényi István hadiműszaki törzskari ezredest: „Mi indokolta egy újabb, kisebb teljesítményű rádióállomás tervezését és gyártását? Az R/6 ugyanis úgyszólván azonos az R/3 készülékkel. A gyakorlat azt mutatta, hogy a rövidhullámon dolgozó R/3-al – különösen este – bizonytalan az összeköttetés, ezért egy újabb készüléket kellett tervezni a középhullámú sávban lévő hullámhosszal, ahol inkább érvényesül a felületi terjedés. Ez volt az elgondolás az R/6 konstrukciójánál. Ennél a készüléknél az R/3-hoz képest kisebb változtatások is történtek, különösen a távíró-üzemmel kapcsolatosan a billentyűzésnél.”
Nos, jelentős változtatás volt az R/3-hoz képest a külön hangolt adó és vevő, amellyel akár duplex üzemet is lehetett biztosítani, továbbá a háromcsöves egyenes vevő az R/3 ötcsöves szupervevőjéhez képest! Ebben a német minta követését véljük felfedezni, egészen 1945-ig a németek jól használták az egyenes rendszerű Tornister e.B (Berta) vevőkészüléket. A kettős forgókondenzátorral egyszerre hangolt elő- és audion-körök ötlete egyébként Németországból származott, ahol műsorvevő készülékekben, például a Blaupunkt 4W28 típusban is alkalmazták.
A készülék csövezése keveréke az R/3 és az R/7 csövezésének, a vevőcsövek az R/3-ból származnak, (HP212, honvédségi száma 1.) az adócsövet az R/7 eredeti, 1930-as adójából vették, Tungsram O15/400 típus (honvédségi száma 60.). Modulátor csőnek P430-at használtak, (Honvédségi száma 8.). Azonos az R/3-al a 3,6V-os akkumulátor és az antenna készlet, kivéve magát az antenna sodronyt, mely 20 méter hosszú. Technikai érdekesség az adóban alkalmazott ködfénylámpás oszcillátor, mely lehetővé tette, hogy a saját Morze-jelek hallhatók legyenek a vevőben. A Műszaki Leírásban több helyen megemlítik a „rezgésellenőrző” izzót, melyet egy nyomógomb benyomásával lehet bekapcsolni. A kapcsolási rajzon a keretnél található és a szövegben is van utalás, hogy csak keretantennás üzemnél működik, az előlapon (szerelvénylapon) sikerült megtalálni a jobb felső sarokban.

Az ellenség is hallja! Vagy legalább ő hallja, ha mi már nem? (R/6)

Eltérés van a keretantenna szerkezetében is, az R/3-nak egyetlen szalagból készült kerete van, míg az R/6 keretét két csőből kellett összecsavarozni. Hasonló volt az R/3-hoz az adó-vevő doboza és alatta a forgózsámoly kihajtható lábakkal.
Kerényi mondata: „Az R/6 ugyanis úgyszólván azonos az R/3 készülékkel.” sugalmazta azt az állításunkat, hogy a készüléket eredetileg a Standard gyártotta.
Viszont a készülék előlapján látható TELE-FUN-KEN négyszögletes emblémából, mely jól látható a Műszaki Leírás 1942-ben ismételten kiadott fényképanyagából is, Telefongyári származásra következtethetünk. Az embléma a készülék előlapján középen, a fehér kaucsuklemez felett látható (és megfelelő nagyításban kiolvasható).
Tehát le kell írnunk, hogy mégsem a Standardnál készült az R/6, hanem vélhetően a Telefongyárban, fejlesztése pedig a HTI (Hadi Technikai Intézet) irányításával történt. Azért írjuk, hogy vélhetően, mert az előlap jobb felső sarkában, meglehetősen eldugva, egy kicsiny tábla tudatja, hogy a készüléket a Magyar Siemens-Schuckert Művek gyártotta. Legalább is 1942 körül, tehát a középen hivalkodó TELEFUNKEN embléma kereskedelmi védjegy!

Telefunken

Itt meg valami más… 🙂

Jobb felső sarokban a tényleges gyártó címkéje és a gyári szám…

A 30-as években a Telefongyár szoros szerződéses kapcsolatban volt a Telefunkennel, annyira, hogy egyik vevőkészüléken használták a német gyár emblémáját – magyar szöveggel, TELE-FUN-KEN helyett TELE-FON-GYÁR felirattal.

Ezek a ravasz magyar mérnökök, no!

TELE-FON-GYÁR embléma egy rádióvevőkészüléken

Ha nem látnánk, mesének is hihetnénk…

Egy másik „rejtély” hogy mi volt a szerepe annak a dobozkának, mely a keretantenna tetején látható, és belőle egy szíj(?) vezet le a készülékhez?

A titokzatos lógó… 🙂

A válasz a „Menetkész R/6 rádióraj” című fényképen látható, a keretantenna végén van egy kemény doboz, melybe az antenna menetes végeit rejtik és a szíj a gyalogos hordozást szolgálja.

Menetkészen – ma meg elég egy DMR zsebrádió, s ott az egész világ…

Az R/6 készüléket először 1936-ban kezdték gyártani, vélhetően akkor még a Telefongyárban, majd később, 1939-40-ben, mint rádióállomást kismértékben módosították, a készülékhez 1938-as fejhallgatót és 1939-es állomás sátrat rendszeresítettek és kiadták a gyártást alvállalkozásba a Magyar Siemens- Schuckert Műveknek.

Érdekes, hogy eleinte minden fényképen keretantennával mutatták az R/6 készüléket, pl. a Carol-vonalnál tartott hadgyakorlaton, viszont a Donnál készült fényképeken magasantennát használtak, a keret eltűnt…
A keretantenna alkalmazásával együtt járt a készülék alá szerelt forgózsámoly és a kihajtható lábak használata, erről a Carol-vonalnál készült fénykép és a Műszaki Leírás fényképe is informál.

Egy R/6 állomás a Donnál. Az álló alak Fröhlich Henrik hadnagy, utóbb a Gyáli úti Puskás Tivadar Technikum szeretett és tisztelt tanára…

A háború kezdetén, a HM nagyobb megrendelés keretében R/6 rádiós kocsikat is rendelt a magyar ipartól, melyekből 1941-ben 54 darab, Rába AFi alvázra épített R/6 rádiós kocsi készült el.
A Finnországi R/6 (?) készülék

A Finnországból kapott jó minőségű fényképek tették lehetővé, hogy a Magyar Királyi Honvédségnél használt R/6 adóvevő rejtett részleteit megismerjük. A megmaradt Műszaki Leírás fényképei a sok másolás következtében sötétek és rejtik a részleteket, belső felvételeket a készülékről nem tartalmaznak.

A Finnország részére gyártott készülék végül is nem R/6, hanem annak módosított változata, melyet a finn hadseregnél P-12-18 típusnéven rendszeresítettek és középhullám helyett rövidhullámú rádiókészüléknek használtak.
A készülék a 3000-6000 kHz frekvencia sávot két körzetben fogja át:
I. körzet: 3000 kHz-től 4200 kHz-ig,
II. körzet: 4200 kHz-től 6000 kHz-ig.
A keretantenna csekély hatótávolsága miatt a Finnországba került készülékről úgy tűnik már gyárilag lehagyták a keretantennát, valamint annak tartóit és a kihajtható lábakat a forgózsámollyal.

Rajta maradt az előlapon a világító szerelvény (20. jelű fekete gomb, a műszer alatt) de eltűnt a rezgésellenőrző lámpa, helyét a fehér írólap takarja és eltűnt a villanó-kvarc kémlelő nyílása, ennek helyét egy fekete feliratos táblával takarták el. (Műszer alatt jobbra.) Nem sikerült konkrétan kideríteni, de következtetni lehet, hogy a frekvencia sávok átkapcsolását az eredetileg „Keret” – „Antenna” átkapcsolóba építették be (Finn rajzon: 9. számú kapcsoló), ugyanis ez az átkapcsoló már az R/6-ban, az antennákkal együtt váltotta a frekvenciát.

Telefunken, Siemens és HTI emblémák a Finnországba szállított R/6 készüléken – tessék miattuk feljebb lapozni egy csöppet…

A Finnországi készüléken a Telefunken emblémán kívül egy további tábla is látható, egyáltalán nem emblematikus jelleggel, hanem sorszámmal stb. ellátva, ami arra utal, hogy a Telefongyár kiadta a gyártást alvállalkozásba a Magyar Siemens-Schuckert Művek Villamossági Részvénytársaság Gyengeáramú Osztálynak. Gyártási szám 961. A gyártási számot a tényleges gyártó adja! (Egyébként a Műszaki Leírásban lévő fényképen is látható középen a Telefunken jelvény és a felső jobb sarokban a Magyar Siemens-Schuckert felirat.)
A készülék átalakításában valószínűleg jelentős szerepe lehetett a Haditechnikai Intézetnek, mert a gyártó neve alatt egy kis táblán a HTI felirat is szerepel. Ezek a feliratok egyértelműen bizonyítják, hogy a készülék magyar gyártmány és ha ez nem lenne elég, ott a vevőcsöveken a magyar nyelvű katonai felirat:
Átvevő bélyegző:, Használatba vétetett:, Üzemképtelenné vált:.

Uborkás üvegek – tartalmuk vákuum és némi fém…

HP212 vevőcsövek

Ha adó oldalról elemezzük a készülék teljesítményét, az átalakítással egy olyan rövidhullámú rádió született, mely az R/3 teljesítményének több mint kétszeresét produkálta. Vevő oldalon viszont kevésbé sikeres a készülék, a három csöves egyenes vevő sem érzékenységben, sem szelektivitásban nem érte el az R/3 vevőjének teljesítményét.

Bizony, ez egy előlap… 🙂

Köszönjük, hogy elolvastad Dénes cikkét. Ha bármi kérdésed akad, keress bennünket bátran!

 

HA8BDE

Dénes

és

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

  1. Remek írás Miki, szívből gratulálok! A színes képen nem R/6, hanem egy R/3 állomás látható. Az áramforrás szekrény tetején látható az egykezes hajtókar ( az R/6-nak kétkezes generátora volt és oldalirányú az elhelyezkedése ). Egy ilyen generátort anno ismertettem a roncskutatás oldalon ( http://www.roncskutatas.hu/node/18106?page=1 ). Ez utóbbinak is a Magyar Siemens-Schuckert Művek volt a gyártója, ahogy az R/7-es lábbal hajtható generátorának is. A Telefunken logó azt jelenti a készüléken, hogy Telefunken liszensz alapján készült a készülék kapcsolása.

    Baráti üdvözlettel:

    Gábor Zsolt

  2. Szervusz Zsolt!

    Köszönöm észrevételed, hamarosan kijavítom a hibát! Az írás viszont java részt Dénest dicséri, magam csak „popularizáltam”. 🙂

    Ez – ahogy látom – tetszetős az ápoltak körében. 🙂

    Baráti 73!

    Miklós

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..