Mindig öröm „ápoltak” könyveit olvasni, azokról a nagyérdeműnek hírt adni. Mivel ezen digitális kikötő a rádiózással foglalkozik, érthető, ha nem a sisakokról, fegyverekről vagy kitüntetésekről szóló kiadványokat szemlézzük, hanem leragadunk az – esetünkben – katonai lomhalmoknál. Balás B. Dénes HA8BDE, jeles technikatörténészünk és Rajnai Zoltán ezredes, a Ludoviceum tanára a közelmúltban közös könyvet írt e témakörben. Alkotásuk hiánypótló, hiszen ilyen alapos és összefogó mű 1992. óta nem látott napvilágot. (Zárójelben érdemes közbeszúrni, az a bizonyos 1992-es könyv mindössze 250 – kétszázötven – példányban hagyta el a nyomdát, így túlzott közismertségről esetében cseppet sem lehet szó..) Olvasása nem csak azoknak javallott, akik vonzalmat éreznek a military adó-vevők iránt, hanem azoknak is, akik kíváncsiak a kor viszonyaira. Az alább következő részlet az R/5a-t tárgyaló fejezetből származik – ezen kívül van még úgy ötvenkilenc, valamint kétszáz ábra és fénykép. Zárásként pedig egy kérés: ha idézed, hivatkozz a szerzőkre. Nem csak az R/5a, hanem minden esetben.
Egy remek könyv…
R/5-a
Gyártó: Standard Villamossági RT.
Frekvencia terjedelem: 2570 – 3240 kHz
Hullámterjedelem: 92,6 – 116,7 m
Folyószámok: 293 – 379 fsz.
Üzemmód: Távíró és távbeszélő
Moduláció: Amplitúdó moduláció
Kivitelezés: Adó és vevő közös dobozban
Táplálás: 12V 120Aó akkumulátorról
Antennateljesítmény, max: öt Watt
Hatótávolság: menetben, távbeszélő üzemben öt kilométer, távíróban tíz kilométer
Üzemidő: Akkutöltés esetén folyamatos
Antennák: Botantenna a harckocsira szerelve
Szállítása: Harckocsin
Kiszolgáló létszám: egy fő
Telepítési idő: egy perc
Tömeg: huszonhat kilogramm
Rendszeresítve: 1942
Mindezeket (Szerk.:ennél a mondatnál ugye a könyvben előzőekben leírt adatokra kell gondolni.) a hátrányokat a tovább fejlesztett és a kor színvonalán álló ügyes R/5-a készülék már nem tartalmazta, frekvenciáját kibővítették 3240 kHz-ig, botantennát kapott és adója ugyanazzal a csövezéssel kétfokozatúvá változott, ugyanis az egyik ECH 3 trióda részével egy különálló oszcillátor fokozatot alkottak. Ez a változtatás elsősorban a frekvenciastabilitást javította. Az adó hatótávolsága a Műszaki Leírása szerint nem változott: az R/5 és R/5-a változat mozgásban, távbeszélő üzemben, egy méteres botantennával legfeljebb két kilométerre tudott összekötetést létesíteni egy hasonló, mozgásban lévő R/5, vagy R/5-a készülékkel. Az R/5-a botantennáját két méretben változtatható hosszúságúra készítették úgy, hogy az egy méteres botra egy másik egy méteres elemet lehetett ráilleszteni. A Műszaki Leírás szerint úton, községekben és városokban az egy méteres, nyílt terepen a két méteres antennát használhatták. Ennek oka az volt, hogy ha sok harckocsi egymáshoz közel haladt, a rádiók zavarták egymást.
A vevőnél elhagyták a villanócsövet, az adásellenőrzést a műszerrel lehetett elvégezni. A későbbi gyártású (1941 utáni) harckocsik, így többek között az új Toldi II. már az R/5-a típusú javított rádióval lettek felszerelve.
1942 nyarán a 2. Magyar Hadsereg 1. Páncélos hadosztályát újrafegyverezték részben százkét darab Skoda gyártású T-38 /Pz 38(t)/ közepes, másrészt húsz német Panzer IV.-F1 közepes harckocsival. Egy szemtanú, (Káplán György, volt páncélos főhadnagy, aki 2011. augusztus 7-én az MTV1 adásában, Gaskó Balázs műsorában beszélt erről) állítása szerint a T-38-kat is R/5 rádiókkal szerelték fel, melyek hatótávolsága öt-hatszáz méterre (!) terjedt. Nyilván R/5-a készülékekről van szó, a katonák és visszaemlékezők elhagyták az „a” betűt, mint lényegtelent…
Most ennyi fért, s zárul Balázs és Zoli – na nem a mókatára, sokkal inkább – könyve és maga a recenzió.
Ha kérdésed van, postázd el nekünk, s mi tudásunk legjavát adva igyekszünk majd felelni rá.
Baráti 73!
Dénes HA8BDE és
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály