Ahogy egy totális lámer látja – személyesen a DMR-ről

Sokak kérésére íme egy kis modernitás: írunk a DMR-ről. Nem olyasmit veszünk górcső alá, amit  a fejlesztők itt-ott lejegyeztek, hanem azt, amit eddig mástól hallottunk és mi magunk átéltünk. Nem lesz hosszú anyag, s mivel ez nem katonai technika, fényképet sem vagyunk képesek mellékelni – legfeljebb a saját, klubtársaktól ajándékba kapott rádiónkat tudjuk ide iktatni illusztrációként. E cikk(kecske) csak kedvcsináló azoknak, akik még nem bírnak efféle eszközzel. Mivel ezt nálunk úgy is mindenki jobban érti, esedezünk, nézzétek el nekünk, ha zöldségeket vetettünk a gépbe…

Hol is kezdjük? (Ott, hogy képet végül mégsem mellékeltem, mert már „mindenki” látott DMR rádiót. Továbbá ezek a kütyük nem olyan szépek, mint az R-10. :p)
Talán ott, hogy első DMR élményünk HG7KS Sanyi kocsijában esett meg úgy két esztendővel ezelőtt. A-ból B-be tartva egy olyan völgyből sikerült Dobogókőn keresztül nagy tisztaságú QSO-t létesíteni, ahonnét korábban egyetlen hazai átjátszót sem értünk el. S történt mindez kézből, a kaszni belsejéből, mindenféle tetőantenna híján, menetzaj mentesen. Még szerencse, hogy ülő helyzetben tartózkodtunk, különben biztos összecsuklunk a csodálkozástól.
Utóbbi jelenség egyébként tényleg egészen megkapó: a digitális csomagoknak hála a leglehetetlenebb QTH-kon is szépen megy a rendszer – itt ugyanis nincs kicsit még átmegy affektus. Vagy bejutunk – vagy nem. Utóbbi persze fura élmény ugyanis gyakorlatilag mindenféle kerregésre hullik szét az ellen-állomás hangja.
Hiába no, ez már a XXI. század.

De azért abban akad valami eredendő báj, amikor HA7PC Karesz a Népszigetről a sült hal és a gyöngyöző korsójú sör mellől beszól, s mi mondjuk egy erdei büfé padjánál ücsörögve felelünk neki. Vagy HA7PTY Pityesz és HA7EO „rádijó” Attila a méltán népszerű battai körforgalomból kurjongat nagyokat az embernek.

Behozhatatlan előny, hogy a legtöbb kézirádió magában egyesít egy hagyományos VHF rádiót is. (Szóismétlés, szorri.) Pár kattintás, s ha unom a DMR átjátszót, máris DMR szimplexen találom magam. Ha pedig ez sem jön be valamiért, mehetek az éppen elérhető UHF repeaterekre vagy sima FM-re. Sőt, hab a tortaként még a PMR is benne foglaltatik a csomagban.
Ez már több mint pazar!

Akad olyan zsebkütyü is, amelyet gyárilag GPS vevővel szereltek föl. No, de ez már tényleg a non plus ulrtra, hiszen ennek hála az aprs.fi oldalon az asszony/barátnő/szerető pontosan tudja, merre járunk, s ennek függvényében készítheti a sodrófát/puszit/intim polipruhát. A tolvajokról és a ledér kamaszlány barátnőjét/élvhajhász pasiját a lakásba hozó saját gyermekeinkről nem is beszélve. Utóbbit szigorúan nem-függetlenül – ha értik, mire utalunk…

No de kanyarodjunk vissza a DMR-hez, lévén ez mégis csak egy amateur oldal, s nem holmi cukrászat. A DMR rádió nagy előnye, hogy (esetünkben egy piros LED) azonnal jelzi, elérjük-e az áhított állomást vagy kár a gőzért. Aki próbált már általánosan hívni lehetetlen időpontban, pontosan tudja, ugyan ezt mondjuk hajnali három óra negyvenkét perckor nehéz megugrani egy VHF átjátszón, lévén a közönség úgy kilencvenöt százaléka épp a másik oldalára fordul, a fennmaradó öt százalék meg RH-n döngeti a rezet.
Persze „csak úgy” itt sem illik szólongatni a népeket, de az tuti, ha nyomsz egy kövéret, azonnal visszajelzést kapsz, hogy tudod-e indítani az átjátszót vagy sem. S ha el tudod, akkor jól be is jutsz – mint azt feljebb írtuk.

Az is nagyon nagy előnye a rendszernek, hogy a TG 216-os (jelentsen ez bármit is) beállításon az egész ország összes DMR átjátszóján megjelenhetünk. Ám ha azt szeretnénk, hogy a többiek ne hallgassák végig kényszerűen a mi mondandónkat, átmehetünk lokálba is. S mindezen túl lehetőség van külhoni átjátszókhoz történő csatlakozásra is, sőt, SMS-t is lehet rajta küldeni.

Még egy apróság – amit ugyan magunk nem értünk – de ígérjük, megtanuljuk és alkalmazni fogjuk. (Na jó, inkább utóbb mint előbb, de – de!) Szóval ha valakit külhonba szólít az élet/munka/oldalborda, s ott a távolban akad egy DMR átjátszó, akkor gyakorlatilag pár kattintás révén képes megjelenni akármelyik másikon, legyen az a Föld bármely pontján. Teszem föl jelen sorok írója éppen Németországban egy NATO lerakatban bóklászik, s két Leopárd-2 harckocsi között rábukkan hét talicska inkurrens patika állapotú Sem-35-re – ráadásul gombokért (!), azonnal tudja értesíteni HA5ZF Ferit, hogy a már meglévő lomhalma mellé kell-e neki még öt, esetleg tíz. (A szállítás persze már más kérdés – de a lehetőség adott. S ez a fő!)

Mint a mesében.

Akár csak az, hogy e kis zsebmasina automatikusan kiírja az ellenállomás hívójelét és nevét. Vagy legalább valamiféle számsort, amit mi ügyesen és kényelmesen hozzá tudunk rendelni egy-egy élő emberhez.

Azért valljuk ki őszintén, ez nem semmi szolgáltatás. Hiszen ki az, aki képes megjegyezni minden amateurtárs adatait.

Jó-jó, elismerjük, a hangszórón felbukkanó emberi beszéd nem HiFi, sokkal inkább olyan digitál feeling, de idő után meg lehet szokni. S végül is ez jobb opció, mint hetven centiméter FM-ben a sistergést vagy a félinformációkat hordozó sörétzajt hallgatni napestig egy-egy átjátszón.

A boltban kapható rádiók döntő többsége ipari kivitel – ami annyit tesz, hogy bírják a gyűrődést és a vizet. Utóbbiról HA2NON Nonoo és HG1MA Ákos adott tanúbizonyságot, mikor a saját kütyüjüket vízbe állították s úgy forgalmaztak vele.

A lámer felhasználó ennyit akart elmondani a DMR-ről. Ha kérdésed van, ne nekem tedd fel, mert borítékolhatóan nem tudok rá felelni. 🙂

Baráti 73!

HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.