Egy rendelés története

Egy gyűjtő folyamatosan szereti bővíteni kollekcióját. A katonai rádiók persze önmagukban kevesek, hiszen rengeteg kiegészítő dukál melléjük – no és persze mindezen túl ott vannak a leírások, melyek gyakorta épp olyan nehezen beszerezhetőek, mint maguk a vágyott lomok. Az alábbi írás azt mutatja be, miként lehet Oroszországból könyvet rendelni…

Egy modern, QR-kódos postai számla Szentpétervárról…

Egy gyűjtőnek valódi Kánaánt jelentenek az orosz árverési oldalak. Itt van például okáért egyik nagy kedvencünk, az avito.ru, amelyen szó szerint minden “is” fellelhető. Mivel e cikk olvasóit borítékolhatóan és elsősorban az árak érdeklik, amolyan “ökölszabályként” adunk egy összehasonlítást a magyar viszonyokhoz. Előre leszögezzük, pro és kontra bárki könnyen lelhet ellenpéldát – de ettől a nagy átlag mégis igaz marad. És az is áll, hogy ott is találtatnak (az ország nagysága és a nép sokasága miatt statisztikailag nagyobb számban, mint idehaza) olyan “hülyék”, aki egy R-107M-ért 😉 sarokházat akarnak venni Moszkva központjában, a Vörös téren.

De hát ugye nem ők a mérvadók.

Kezdjük azzal, hogy az oroszban a katonai rádió az “katonai rádióállomás”, azaz военная радиостанция. Ami magyarul az xxx rádióállomás műszaki leírása az oroszul úgy hangzik, hogy техническое описание. A műszaki leírás és kezelési utasítás pedig техническое описание и инструкция по эксплуатации. Ezek a varázsszavak – illetve az avito által automatikusan felkínált variációik – azért fontosak, mert jelentős mértékben megkönnyítik a keresést az említett árverési oldalon.

A rádiók általában (!) drágábbak, mint idehaza, de persze kis szerencsével egészen nevetséges összegeket is el lehet csípni – míg az apróságnak tekintett kiegészítők a leggyakrabban szemtelenül olcsóbbak és bőségesebbek, mint nálunk. Igaz, ez a múltat ismerve nem is nagy csoda. 🙂

A cuccok többsége kommersz, itthon is beszerezhető lom, a speciális eszközök viszont tízből nyolcszor ott is irreálisan drágák.

Fontos részlet, hogy az avito-n regisztrálni és vásárolni kizárólag orosz telefonszám birtokában lehet. Ez már eleve kissé nehézzé teszi a beszerzést – s akkor még szót sem ejtettünk az Orosz Állami Postáról. Az ugyanis elkéri az árát – és ami legalább ennyire fontos: az idejét – mindennek – de erről majd lejjebb. (Mondjuk a mienk is, de az most más tészta.)

És akkor lássuk a konkrétumot. Úgy három hete ráleltünk egy régóta vágyott leírásra, azaz stílszerűen R-131-es bumáskára. A kilencszáz rubeles (cca 3.546.- forintos) ár vonzó volt, így megkértük kedves, moszkvai kötődésű kolléganőnket, intézkedjen a beszerzés irányában. A könyvecske a “szomszédos” Jekatyerinburgban parkírozott, ahonnan országon belül olcsón eljutott Szentpétervárra – de Budapestre feladva már összesen 1.770.- rubelt (cca 6.974.- forintot) kellett érte kicsengetni. Így a leírás végül 10.500.- forint körüli összegbe jött ki, mire átvehettük a munkahelyen.

Jobb bele sem gondolni, ha egy maximum kétszáz grammos pakk ilyen pénz, mibe fájhat maga az R-131?!

Az már szinte mellékes, hogy a Néva parti város főpostáján egy egész beléget kellett kitöltenie szegény orosz honpolgárnak azért, hogy feladhassa Magyarországra a csomagocskáját. S ha még mindez nem lenne elegendő, még ki is faggatták, miért küld ilyen katonai könyvet külhonba.

Koránt sem zárójelben érdemes megjegyezni, amikor korábban, 2012-ben Voronyezsben és a Don-kanyarban jártunk, az egyik helyi barátunk, bizonyos Slava a díszkovács kérdésünkre azt mondta, tudomása szerint a postájuknak Moszkva mellet van egy hatalmas bázisa, ahova minden, külföldre irányuló csomagot elvisznek, felbontanak és egyesével megvizsgálnak.

Simán el tudjuk képzelni, hogy ez a valóságban is így történik.

Jogos a kérdés, megérte-e a beruházás? Ha pusztán csak azt nézzük, hogy mennyibe fájt e leírás, akkor szomorúan ki kell jelentenünk, nem. Ha azonban a képet kiegészítjük azzal, hogy egy igazán ritka és speciális, idehaza java részt ismeretlen eszköz eredeti bumáskájáról beszélünk, továbbá nem veszünk (más olvasatban: égetünk el ennyi pénzt) minden héten, akkor a válasz egy határozott igen.

A legjobb buli persze az lenne, ha az embernek élne kint Oroszországban olykor ide/vagy hazalátogató ismerőse, aki “hazán belül” szépen lassan és legfőképpen olcsón begyűjti a vágyott könyvecskéket és egyebeket, majd azokat egyszerűen poggyászként hazahozza. Korábban létezett ilyen lehetőség – amiért a mai napig éppen eléggé hálásak vagyunk az illető amatőrtársnak. (A nevét sajnos nem oszthatjuk meg – de véletlenül sem az irigység, hanem a kapcsolat “bizalmas” jellege végett.) Egyebek mellett rajta keresztül jutottunk több ritka leíráshoz valamint zsír új katonai rádió előlapokhoz és fontos kiegészítőkhöz.

Mindent összevetve így alakult a vásárlás. Ha valakinek van egyéb tapasztalata és megosztja velünk, megköszönjük, sőt, ha lehet publikáljuk.

Nem győzzük hangsúlyozni, nézegessétek a közösségi oldalunkat, mert ott akár naponta kerülnek ki újabb és újabb anyagok, míg itt a méretek okán ritkábban.

73!

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .