Egy gyűjtő folyamatosan szereti bővíteni kollekcióját. A katonai rádiók persze önmagukban kevesek, hiszen rengeteg kiegészítő dukál melléjük – no és persze mindezen túl ott vannak a leírások, melyek gyakorta épp olyan nehezen beszerezhetőek, mint maguk a vágyott lomok. Az alábbi írás azt mutatja be, miként lehet Oroszországból könyvet rendelni…
Egy gyűjtőnek valódi Kánaánt jelentenek az orosz árverési oldalak. Itt van például okáért egyik nagy kedvencünk, az avito.ru, amelyen szó szerint minden “is” fellelhető. Mivel e cikk olvasóit borítékolhatóan és elsősorban az árak érdeklik, amolyan “ökölszabályként” adunk egy összehasonlítást a magyar viszonyokhoz. Előre leszögezzük, pro és kontra bárki könnyen lelhet ellenpéldát – de ettől a nagy átlag mégis igaz marad. És az is áll, hogy ott is találtatnak (az ország nagysága és a nép sokasága miatt statisztikailag nagyobb számban, mint idehaza) olyan “hülyék”, aki egy R-107M-ért 😉 sarokházat akarnak venni Moszkva központjában, a Vörös téren.
De hát ugye nem ők a mérvadók.
Kezdjük azzal, hogy az oroszban a katonai rádió az “katonai rádióállomás”, azaz военная радиостанция. Ami magyarul az xxx rádióállomás műszaki leírása az oroszul úgy hangzik, hogy техническое описание. A műszaki leírás és kezelési utasítás pedig техническое описание и инструкция по эксплуатации. Ezek a varázsszavak – illetve az avito által automatikusan felkínált variációik – azért fontosak, mert jelentős mértékben megkönnyítik a keresést az említett árverési oldalon.
A rádiók általában (!) drágábbak, mint idehaza, de persze kis szerencsével egészen nevetséges összegeket is el lehet csípni – míg az apróságnak tekintett kiegészítők a leggyakrabban szemtelenül olcsóbbak és bőségesebbek, mint nálunk. Igaz, ez a múltat ismerve nem is nagy csoda. 🙂
A cuccok többsége kommersz, itthon is beszerezhető lom, a speciális eszközök viszont tízből nyolcszor ott is irreálisan drágák.
Fontos részlet, hogy az avito-n regisztrálni és vásárolni kizárólag orosz telefonszám birtokában lehet. Ez már eleve kissé nehézzé teszi a beszerzést – s akkor még szót sem ejtettünk az Orosz Állami Postáról. Az ugyanis elkéri az árát – és ami legalább ennyire fontos: az idejét – mindennek – de erről majd lejjebb. (Mondjuk a mienk is, de az most más tészta.)
És akkor lássuk a konkrétumot. Úgy három hete ráleltünk egy régóta vágyott leírásra, azaz stílszerűen R-131-es bumáskára. A kilencszáz rubeles (cca 3.546.- forintos) ár vonzó volt, így megkértük kedves, moszkvai kötődésű kolléganőnket, intézkedjen a beszerzés irányában. A könyvecske a “szomszédos” Jekatyerinburgban parkírozott, ahonnan országon belül olcsón eljutott Szentpétervárra – de Budapestre feladva már összesen 1.770.- rubelt (cca 6.974.- forintot) kellett érte kicsengetni. Így a leírás végül 10.500.- forint körüli összegbe jött ki, mire átvehettük a munkahelyen.
Jobb bele sem gondolni, ha egy maximum kétszáz grammos pakk ilyen pénz, mibe fájhat maga az R-131?!
Az már szinte mellékes, hogy a Néva parti város főpostáján egy egész beléget kellett kitöltenie szegény orosz honpolgárnak azért, hogy feladhassa Magyarországra a csomagocskáját. S ha még mindez nem lenne elegendő, még ki is faggatták, miért küld ilyen katonai könyvet külhonba.
Koránt sem zárójelben érdemes megjegyezni, amikor korábban, 2012-ben Voronyezsben és a Don-kanyarban jártunk, az egyik helyi barátunk, bizonyos Slava a díszkovács kérdésünkre azt mondta, tudomása szerint a postájuknak Moszkva mellet van egy hatalmas bázisa, ahova minden, külföldre irányuló csomagot elvisznek, felbontanak és egyesével megvizsgálnak.
Simán el tudjuk képzelni, hogy ez a valóságban is így történik.
Jogos a kérdés, megérte-e a beruházás? Ha pusztán csak azt nézzük, hogy mennyibe fájt e leírás, akkor szomorúan ki kell jelentenünk, nem. Ha azonban a képet kiegészítjük azzal, hogy egy igazán ritka és speciális, idehaza java részt ismeretlen eszköz eredeti bumáskájáról beszélünk, továbbá nem veszünk (más olvasatban: égetünk el ennyi pénzt) minden héten, akkor a válasz egy határozott igen.
A legjobb buli persze az lenne, ha az embernek élne kint Oroszországban olykor ide/vagy hazalátogató ismerőse, aki “hazán belül” szépen lassan és legfőképpen olcsón begyűjti a vágyott könyvecskéket és egyebeket, majd azokat egyszerűen poggyászként hazahozza. Korábban létezett ilyen lehetőség – amiért a mai napig éppen eléggé hálásak vagyunk az illető amatőrtársnak. (A nevét sajnos nem oszthatjuk meg – de véletlenül sem az irigység, hanem a kapcsolat “bizalmas” jellege végett.) Egyebek mellett rajta keresztül jutottunk több ritka leíráshoz valamint zsír új katonai rádió előlapokhoz és fontos kiegészítőkhöz.
Mindent összevetve így alakult a vásárlás. Ha valakinek van egyéb tapasztalata és megosztja velünk, megköszönjük, sőt, ha lehet publikáljuk.
Nem győzzük hangsúlyozni, nézegessétek a közösségi oldalunkat, mert ott akár naponta kerülnek ki újabb és újabb anyagok, míg itt a méretek okán ritkábban.
73!
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály