A cím láttán jogos lehet a kérdés, mi a szöszt keres itt egy repülőgép berendezésekkel foglalkozó könyv? Ám ha jobban végiggondoljuk könnyen beláthatjuk, e körbe tartozik sok egyéb mellett például a rádió és a radar, így “helyi” létjogosultsága már nem is igényel bővebb magyarázatot. Igaz,e kiadvány nem mai csirke, de a fizikai alapelvek a kiadás óta nem változtak: a csőben az elektronok ma is olyformán vándorolnak mint anno, s az ellenállás szerepe sem módosult. Mondjuk a hullámok terjedéséről ma már kétségtelenül többet tudunk mint az ötvenes években, de egy, a múlt iránt érdeklődő amateurnak semmiképp nem lesz ártalmára ha megismeri, miként gondolkodtak e kérdésről eleink…
Rögvest az elején szögezzük le: ez egy kilencszázhetvenkét oldalas, kilencszáztizenhat ábrával ellátott egyetemi tankönyv 1952-ből. (Külön pikantéria, hogy a kiadvány egyik lektorának, Marton Vilmosnak ugyancsak Vilmos nevű fia személyes ismerősünk Gerecséről, egészen pontosan Pusztamarótról.) Ismételjük, a dátum 1952 – ennek ellenére sem a bevezetőben, sem a szövegben sehol egy sor nincs a Szovjetunió technikájának vezető szerepéről, a proletariátusnak a világbéke érdekében végzett szöszmötöléséről. Olyannyira, hogy a tananyagban olyan “kapitalista” dolgokra bukkanhatunk, mint a Mustang-mintájú vadász-, a He-100-, a Ju-88- és a Me-110 bombázók valamint a Me-109 hidraulikus berendezéseinek vázlata, az észak-amerikai B-25-ös futómű mozgató berendezéseinek ismertetése vagy a Goerz kereső- és irányzóberendezésének rövid bemutatása.
Az ember csak kapkodja a fejét. Hiszen aki látott már bármilyen hivatalos tankönyvet az ötvenes évekből tudja, még a tehénfejő lányok kiskátéja is Sztahanov és más mesék dicső tetteivel indul, s a tíz oldalra jutó VI. Lenin , Sztálin és Rákosi idézetek mennyisége elszörnyesztő mennyiséget mutat. (Hogy hirtelen mást ne mondjunk, az R-10, az R-20 leírása sem nyit másként.)
No,de lássuk azokat a részeket, amelyek egy, a rádiózás iránt érdeklődést mutató amateurt vonzhatnak. Ez gyakorlatilag a III. résszel indul, amely hat fejezetre oszlik s háromszázkét oldalon át vezeti végig a hallgatókat e titokzatos világon. Az első fejezet az anyagismeretet tárgyalja, a második az elektroncsövekről szól, a harmadik a vevők, a negyedik az adók technikáját taglalja. Sokak számára talán az ötödik a legérdekesebb, hiszen abból a mikrohullámok elmélete és gyakorlata sajátítható el, míg a hetedik a rádióval való tájékozódás és a vakleszállás metódusait mutatja be. Például megtanulhatjuk a ZZ és a Bake (Lorenz) eljárásokat, a leszállási irány sugárzásának módszerét, továbbá az ILS és a CGA módszereket.
S ha már elmerülünk a részletekben, érdemes megjegyezni, a rádiózáson túl is van ám élet! Így nagyon izgalmas a légi fényképezés sok tucat oldalra rúgó tárgyalása. A témában járatlan ember nem is hinné, miféle bizgyentyűk és fém, valamint optikai tengelyek kellenek ahhoz, hogy a magasból elkattintott fotók tetszetősen mutassanak a kiértékelők asztalán. Az úgynevezett pergető szárító meg külön regény!
A legnagyobb felületet természetesen a repülőgépek elektromossága és műszerei foglalják el. Az “ember (jó pap) holtig tanul” alapon olyan kütyük részletrajzait is föl lehet lelni a hasábokon, amelyeket még ma, (elméletileg) a világ “összes” tudását betárazó internet bugyraiból sem lehetne egykönnyen előbányászni.
A könyv amúgy nem beszerezhetetlen, lévén igen sok ezer példányban küldte szerte az országba annak idején a Tankönyvkiadó Vállalat. E sorok írója különböző antikváriumokban már legalább egy tucat, nem túl nagy összegre taksált, szép állapotú példányt látott az elmúlt öt esztendőben úgy, hogy nem is kereste azt célzatosan. E kiadványt elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretik a múlt technikáját, rajonganak a csodás kivitelű robbantott műszaki ábrákért, s nem utolsó sorban szeretik a rejtvényeket. A politika ugyanis mégiscsak beszűrődött a lapokra – igaz, csak oly formán, hogy bizonyos fényképek és kapcsolási rajzok alá-mellé nem írták oda, hogy azok konkrétan mit ábrázolnak. Így például külön móka rájönni, melyik állam (pl.: második világháborús német) önműködő iránymérő ábrája, fedélzeti lokátorának blokksémája néz vissza az ember lányára, fiára…
Baráti 73!
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály
Gratulálok,nagyon érdekes cikk,köszönet érte!
Nekem is van valahol egy ebből az időszakból származó könyvem,a navigációról,majd előkeresem!
Üdv:
Karesz
Szia Karesz!
Köszönjük hozzászólásod!
Örömmel vennénk pár sort arról a könyvről (is).
Baráti 73!
HA5CBM
Miklós