A gyűjtő polca – Repülőgép berendezések

A cím láttán jogos lehet a kérdés, mi a szöszt keres itt egy repülőgép berendezésekkel foglalkozó könyv? Ám ha jobban végiggondoljuk könnyen beláthatjuk, e körbe tartozik sok egyéb mellett például a rádió és a radar, így “helyi” létjogosultsága már nem is igényel bővebb magyarázatot. Igaz,e kiadvány nem mai csirke, de a fizikai alapelvek a kiadás óta nem változtak: a csőben az elektronok ma is olyformán vándorolnak mint anno, s az ellenállás szerepe sem módosult. Mondjuk a hullámok terjedéséről ma már kétségtelenül többet tudunk mint az ötvenes években, de egy, a múlt iránt érdeklődő amateurnak semmiképp nem lesz ártalmára ha megismeri, miként gondolkodtak e kérdésről eleink…

Rögvest az elején szögezzük le: ez egy kilencszázhetvenkét oldalas, kilencszáztizenhat ábrával ellátott egyetemi tankönyv 1952-ből. (Külön pikantéria, hogy a kiadvány egyik lektorának, Marton Vilmosnak ugyancsak Vilmos nevű fia személyes ismerősünk Gerecséről, egészen pontosan Pusztamarótról.) Ismételjük, a dátum 1952 – ennek ellenére sem a bevezetőben, sem a szövegben sehol egy sor nincs a Szovjetunió technikájának vezető szerepéről, a proletariátusnak a világbéke érdekében végzett szöszmötöléséről. Olyannyira, hogy a tananyagban olyan “kapitalista” dolgokra bukkanhatunk, mint a Mustang-mintájú vadász-, a He-100-, a Ju-88- és a Me-110 bombázók valamint a Me-109 hidraulikus berendezéseinek vázlata, az észak-amerikai B-25-ös futómű mozgató berendezéseinek ismertetése vagy a Goerz kereső- és irányzóberendezésének rövid bemutatása.

Az ember csak kapkodja a fejét. Hiszen aki látott már bármilyen hivatalos tankönyvet az  ötvenes évekből tudja, még a tehénfejő lányok kiskátéja is Sztahanov és más mesék dicső tetteivel indul, s a tíz oldalra jutó VI. Lenin 🙂 , Sztálin és Rákosi idézetek mennyisége elszörnyesztő mennyiséget mutat. (Hogy hirtelen mást ne mondjunk, az R-10, az R-20 leírása sem nyit másként.)

No,de lássuk azokat a részeket, amelyek egy, a rádiózás iránt érdeklődést mutató amateurt vonzhatnak. Ez gyakorlatilag a III. résszel indul, amely hat fejezetre oszlik s háromszázkét oldalon át vezeti végig a hallgatókat e titokzatos világon. Az első fejezet az anyagismeretet tárgyalja, a második az elektroncsövekről szól, a harmadik a vevők, a negyedik az adók technikáját taglalja. Sokak számára talán az ötödik a legérdekesebb, hiszen abból a mikrohullámok elmélete és gyakorlata sajátítható el, míg a hetedik a rádióval való tájékozódás és a vakleszállás metódusait mutatja be. Például megtanulhatjuk a ZZ és a Bake (Lorenz) eljárásokat, a leszállási irány sugárzásának módszerét, továbbá az ILS és a CGA módszereket.

S ha már elmerülünk a részletekben, érdemes megjegyezni, a rádiózáson túl is van ám élet! Így nagyon izgalmas a légi fényképezés sok tucat oldalra rúgó tárgyalása. A témában járatlan ember nem is hinné, miféle bizgyentyűk és fém, valamint optikai tengelyek kellenek ahhoz, hogy a magasból elkattintott fotók tetszetősen mutassanak a kiértékelők asztalán. Az úgynevezett pergető szárító meg külön regény!

A legnagyobb felületet természetesen a repülőgépek elektromossága és műszerei foglalják el. Az “ember (jó pap) holtig tanul” alapon olyan kütyük részletrajzait is föl lehet lelni a hasábokon, amelyeket még ma, (elméletileg) a világ “összes” tudását betárazó internet bugyraiból sem lehetne egykönnyen előbányászni.

A könyv amúgy nem beszerezhetetlen, lévén igen sok ezer példányban küldte szerte az országba annak idején a Tankönyvkiadó Vállalat. E sorok írója különböző antikváriumokban már legalább egy tucat, nem túl nagy összegre taksált, szép állapotú példányt látott az elmúlt öt esztendőben úgy, hogy nem is kereste azt célzatosan. E kiadványt elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretik a múlt technikáját, rajonganak a csodás kivitelű robbantott műszaki ábrákért, s nem utolsó sorban szeretik a rejtvényeket. A politika ugyanis mégiscsak beszűrődött a lapokra – igaz, csak oly formán, hogy bizonyos fényképek és kapcsolási rajzok alá-mellé nem írták oda, hogy azok konkrétan mit ábrázolnak. Így például külön móka rájönni, melyik állam (pl.: második világháborús német) önműködő iránymérő ábrája, fedélzeti lokátorának blokksémája néz vissza az ember lányára, fiára… 🙂

 

Baráti 73!

 

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

 

  1. Gratulálok,nagyon érdekes cikk,köszönet érte!
    Nekem is van valahol egy ebből az időszakból származó könyvem,a navigációról,majd előkeresem!
    Üdv:
    Karesz

  2. Szia Karesz!

    Köszönjük hozzászólásod!
    Örömmel vennénk pár sort arról a könyvről (is). 🙂

    Baráti 73!

    HA5CBM
    Miklós

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..