R-107 táp egyszerűen by HA5IKS

Bizonyára olcsósága és (természetesen) szépsége okán, sok amatőr polcán, ne adj Isten pincéjében megtalálható hazánk egyik legelterjedtebb katonai rádiója, az R-107 valamelyik verziója. Sajnos a csekély teljesítménye (egy Watt) valamint kizárólagos üzemmódja (FM) miatt amatőr rádiónak csak korlátozottan alkalmas, így nem lett mindenki kedvence, kevés példány van napi használatban, azok is inkább csak az „ápoltak” köreiben. Ennek ellenére azért sokszor jó lenne elővenni az öreg zöld lomot, hogy legalább a kondikat megjárassuk benne és ne hagyjuk veszni az enyészetnek. Ugyanakkor tápellátása néha bizony bonyolulttá tud válni. Jelen kis cikkünk ehhez kíván segítséget nyújtani, egy egyszerű, mondhatni „filléres” tápegység ismertetésével.

(Zárójelben jegyezzük meg: tudjuk, régen jelentkeztünk, de mentségünkre szolgáljon, hogy a nyugati határ mentén tartózkodtunk, ahol egy remek, kitelepüléssel egybekötött emléktúrán vettünk részt. Az erről szóló írásos és képes beszámoló – he nem jön semmi közbe – holnap kerül ki a honlapunkra.)

Ez bizony működik! (HA5IKS István)

Tekintettel arra, hogy az R-107-est harctéri körülményekre tervezték, elengedhetetlen volt az akkumulátor használata. A rádiót két darab lúgos akkumulátor táplálta egymással szemben, +2,4 és -2,4V feszültséggel. Mostanra a régről megmaradt akkumulátorok tönkrementek, újakat egyre nehezebben lehet beszerezni még a börzéken is, nem beszélve arról, hogy lúggal való feltöltésük és rendszeres ápolásuk a mai kényelmes amatőrök számára egyre nagyobb macera. Ki szeretne folyamatosa a korrozív lúggal foglalkozni, amikor az az emberre, a környezetre és még a rádióra nézve is veszélyes? Nem beszélve arról, ha az ember QTH-ja esetleg egy kicsi lakás, mindenféle garázs, vagy pincehelyiség nélküli, ahol kényelmesen lehetne dolgozni a vegyszerrel és az akkumulátorral.
Természetesen lehetséges külső hálózati tápegységről is az ellátás az előlapi csatlakozón keresztül, de nem sokkal jobb a helyzet az eredeti tápegységgel sem. Sajnos ez sem mai darab, ezekkel is akadnak gondok, bár felépítésükből adódóan nem túl bonyolult szerkezetek, tehát amatőrök számára könnyen javíthatónak bizonyulnak. Ennek ellenére mivel transzformátoros tápegységről beszélünk, ezért van némi súlya és mérete. Beszerezni ezt sem egyszerűbb mint az akkumulátort, így aki esetleg csak egy csupasz készülékhez jut hozzá, erősen vakarhatja a fejét mégis, hogyan keltse életre a frissen megszerzett lomhalmot. Szerencsére a spanyolviaszt nem szükséges újra feltalálnunk, ezt nálunk idősebb és tapasztaltabb amatőrtársak már sikeresen megtették, legfeljebb egy kicsit modernizálunk a dolgon és az itthon elérhető alkatrészekhez igazítjuk az általuk megálmodott áramkört.

Pótlásra felkészülni! (HA5IKS István)

Az alábbi egyszerű áramkört (sok egyéb érdekes cikk mellett) az angol The Vintage & Military Amateur Radio Society címén lehet fellelni a Publications/Articles fül alatt a 2002. augusztusi cikkben: Link
Érdemes megjegyezni, hogy a Richard Walker G4PRI és Colin Guy G4DDI által jegyzett cikk két részből áll, az első része tárgyalja az általunk is ismertetett tápegységet, a második pedig a fanatikus ápoltaknak mutat be egy akkumulátor töltőt. Az általunk jelen esetben tárgyalt cikk első része tovább hivatkozik a német DH4PY honlapjára (Link) (ők is itt találták az áramkört), amit szintén érdemes megtekinteni, bár itt a németül jól tudók jelentős előnyben vannak.

Készül az áramkör (HA5IKS István)

Szóval a cikk abból indul ki, hogy adott egy kiszuperált PC számítógép táp, ami biztosítja a számunkra szükséges 5 Voltot és ezt osztjuk egy egyszerű, néhány diódából és ellenállásból álló áramkörrel +2,5 és -2,5 Voltra a rádió számára, amint azt az alábbi ábrán is láthatjuk. A leírás szerint érdemes egy kis terhelést tenni a PC táp tizenkét Voltos kimenetére is, nevezetesen egy tizenkét Volt 2,2 Wattos lámpát, és akkor tuti lesz a dolog, menni fog a masina. Nos mi ezt egy kicsit tovább gondoltuk, ugyanis jó dolog ez a PC táp, sok van belőle mindenhol, olcsó is, de ugyanakkor nagy. Mi lenne, ha beférne az egész egység a 107-es akkurekeszébe?

Szerencsére (minden reklám nélkül) a Lomexben épp kapható egy pöttöm öt Volt tíz Amperes kapcsolóüzemű táp, ami méretét és paramétereit tekintve pont megfelel a céljainknak. A 107-es nem kényes jószág, röhögve elfut a kapcsolóüzemű tápról és az adott áram is több mint elég neki. A berendezés kimenetét trimmerpotméterrel lehet szabályozni, így nagyon szépen beállítható a leírás szerint kívánt 2,4 Voltos feszültség. Akinek esetleg van fekete bakelit fiókja az akkumulátorokhoz, az elgondolkozhat rajta, hogy kivágja a középső elválasztó lemezt, így rá tudja csavarozni a tápot. Ha az aljára esetleg még készítesz egy furatot is, akkor a hálózati tápkábelt simán át tudod vezetni a 107-es házán, amennyiben lecsavarozod azt a lemezrugót, ami azt a golyót tartja ami az akkumulátor bakelit fiókját rögzíti a helyén. Ha ehhez nincsen kedved (nekünk sem volt), akkor csak szimplán vedd ki a bakelitet és tedd félre, hátha még szükség lesz rá később, majd a tápot az eredeti papírdobozában helyezd el a 107-es akkurekeszében a vezetékekkel egyetemben.

Azok a bizonyos bútoralkatrészek… 🙂 (HA5IKS István)

Ami a csatlakozást illeti, nos az sem túl bonyolult, bár egy kis asztalos szakismeret nem ártott hozzá mire összehoztuk. Maga az áramkör szóra sem érdemes, nem úgy, mint a csatlakozás. Az eredeti leírás egy tizenöt Amperes hálózati dugó csatlakozó tüskéit használja, de mi ezzel nem voltunk megelégedve. Igyekeztünk olyan csatlakozótüskét keresni, ami megfelel a katonai követelményeknek, és akkor sem esik ki a helyéről, ha a rádiót közben függőlegesen mozgatják és rázkódik. Ennek a feltételnek pedig az OBI-ban kapható polctartó felelt meg a legjobban. Amennyiben a rögzítő hüvelyt ráforrasztjuk a tüskére, nagyon csinos kis csatlakozót kapunk, ami tökéletesen belepasszol a rádió akkusaruinak a helyére és a peremnek köszönhetően még a függőleges erőhatásoknak is ellenáll.
A tüskék beforrasztásához egy jó tanács: ne hezitáljunk, a tüskék nagyok és nyelik a hőt, ezért nyugodtan dobjuk fel őket egy villanyrezsóra, esetleg a konyhai gáztűzhelyre melegedni. Ahhoz, hogy a panel jól passzoljon a foglalatba, viszonylag pontosnak kell lennünk a tüskék beforrasztásánál, ezért érdemes többször megmérni a tüskék távolságát, sokszor még a forrasztás után is korrigálni kell egy kicsit. Tapasztalatból mondjuk, hogy nincs két ugyanolyan rádió, de szerencsénkre az üvegszálas panel kibír egy minimális hajlítgatást, ezért nem kell századpontossággal dolgozni.

Eddig három készült… (HA5IKS István)

Munka közben (HA5IKS István)

Minden a helyén! 🙂 (HA5IKS István)

A klubban eddig négy példány készült el, így egyelőre csak lassan gyűlnek a tapasztalatok, szerencsére eddig minden problémamentes. Amennyiben esetleg a fenti leírás alapján után-építed a tápegységet, légy szíves jelezz vissza, hogy minden rendben megy-e, volt-e valami gond az építés vagy a használat során.

Az munkához sok szerencsét kíván a HA5KDR csapata!

73! de
HA5IKS István

 

 

 

  1. Könyörgöm hagyjuk már ezt a sok régi katonai szart.
    Nagyra becsülöm a szerzőt és cikkeit, csak ideje lenne a mai kor technikájával foglalkoznunk és nem állandóan az elavult technikán álmodozva felidézni egyesek fiatalságát. Így ne fogunk tudni fiatalokat bevonzani a rádióamatőrségbe.

    • Kedves Imre!
      Szerintem a fiatalságot sokkal jobban érdekli a sok régi katonai “szar”, mint a mai kor rádiótechnikája. A mai kor technikája minden fiatalnál kimerül az okostelefonnál, éppen ezek a régi “szarok” azok, amik felüdülést jelentenek az okostelefonok és modern kütyük világában. Ja, és aki a múltat nem ismeri, annak jövője sincs.
      Üdv.: egy fiatal

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..