Budapest ostroma a második világháború történetének egyik legvéresebb eseménye volt. Nekünk, magyaroknak különösen fájó, ami akkor történt, hiszen szeretett fővárosunkat szinte teljesen lerombolták a harcoló felek. Az események értékelése nem a mi dolgunk – ellenben emlékezni nem csak szabad, hanem hitünk szerint kötelességünk is.
Mindenkire. Felekezet és politikai jellegű hozzáállás nélkül.
S ha maga az ostrom (mint előjel és értékelés nélküli jelenség) totálisan értelmetlen volt, akkor vajon mit mondhatunk a kitörésről? Február 11-én alig egy-másfél óra leforgása alatt többen haltak meg, mint egy-egy (akár) győztes középkori ütközetünkben.
Az emlékezés (olykor elementáris) kerülése hitünk szerint botorság, hiszen e nélkül semmit nem lehet rendbe tenni.
Sem a fejekben, sem a szívekben.
Gyászos aktualitása van a katonai cuccoknak sajna.
Azok a németek (a valódi nácik) hazánk ellenségei voltak,
akárcsak utána a szovjetek akiktől 56 -ban próbáltunk
megszabadulni akkor még sikertelenül,
most meg a szovjet utód az ukránokat gázolja le éppen. 73 ..