Szépen sorban – íme az R/1 és az R/1a

A számok nem hazudnak, mint némely emberek. Azaz (például) a látogatottsági adatok világosan jelzik, a HA5KDR digitális kikötőjének olvasói – hála Istennek! – szeretik a military távközlési technikát. Persze mi is tudjuk, adni kell mást is – ezért írunk olykor a konyhából született QSO-król, főzőcskéről, baluntarfókról (szeszkazánoknak: ballontranszformátorokról) és izgalmas mérésekről. A lényeg a változatosság, s ebben például HA8BDE Dénes sokat segített a minap, amikor a levegőből a földre, egészen pontosan a páncélosokba rángatta a közt. Sok más mellett valljuk azt is, ha új információk kerülnek a látókörünkbe, azt (a lehetőségeinkhez mérten) mentül hamarébb meg kell osztani. Az adat ugyanis akkor ér valamit, ha közhírré teszik – különben kevesek kiváltsága marad az ismeret. Az pedig soha nem szül jó vért – pont annyira, mint a tévedhetetlenségben való hit vagy az erőszak. Magyarán mi itt nem azt állítjuk feszt’, hogy valamelyik avítt rádió/történet csak úgy létezhetett/működhetet, ahogy mi mondjuk – hanem azt, hogy jelenlegi ismereteink szerint volt így, esetleg úgy. A különbség óriási. Az alább induló folyamot tehát így kell értelmezni, olvasni.

Sorozatunk első tagja, a Magyar Királyi Honvédség R/1 adó-vevője

Az alacsony teljesítményű, háton hordozható berendezést alapszinten használták. Hullámterjedelme 4.980-tól 7.250 Khz-ig terjedt. Fontos közbevetni, a magyar gyártású készülékek jelzőtárcsáin soha nem frekvencia, hanem folyószám szerepelt – így az R/1-es 611-677-ig volt hangolható. A távírászokat külön kis átszámító füzet segítette a munkában. Minderre a korabeli vezérkar szerint két okból volt szükség: egyrészt el akarták kerülni, hogy – az akkoriban még csak feltételezett – harcok során az ellenség birtokába került készülékek támpontot adjanak azok frekvenciájára. Másrészt úgy vélték, a számokat sokkal egyszerűbb értelmeznie a rádiótechnikában járatlan bakáknak, mint a Kiloherzeket.

Az R/1 kapcsolási rajza a HTI 1943-as könyvéből

Visszakanyarodva a készülékre, a tizenegy kilogramm tömegű R/1 amplitúdó-modulált (AM) távbeszélő üzemben dolgozott, de alkalmas volt Morse jelek vételére is. Táplálása 4,5 és százhúsz Voltos száraztelepről történt, üzemideje egy négyes adás-vétel viszony mellett hetvenöt órát tett ki. Azaz egy garnitúra áramforrás, napi tíz órás használatot feltételezve egy hétre volt elegendő. A négy Voltos fűtés áramfelvétele kétszáz, míg az anódé négy milliamper volt. Hatótávolsága sík terepen hat-nyolcszáz, míg hegyek között, erdőben négyszáz méter körül mozgott. Az egy adó és négy vevőcsövet tartalmazó berendezést két perc alatt lehetett telepíteni. Kiszolgálásához egy ember kellett.

Az R/1 lapja a HTI könyvéből

A hírközlő eszközt nagy titokban fejlesztették és gyártották. A ködösítésre jellemző, hogy aktív alkatrészeit, azaz az elektroncsöveket nem a szokásos, hanem katonai módon jelölték: az adó a tizenhatos, míg a vevőéi a hetes számot kapták. Az R/1 rövidhullámú oszcillátora a környezeti hőmérséklet hatására kis mértékben „elmászott”, azért a vétel fokozott figyelmet igényelt. A távírász egy úgynevezett beszélőszerelvényt használt, amelyet egy mikrofonból és két hallgatóból szereltek össze. Utóbbiak egyike a szakaszparancsnoknak biztosított befigyelési lehetőséget. A rádiót öt-öt fogással kellett üzembe helyezni és lehangolni – működtetése egyszerű lehetett, mert visszaemlékezések szerint a honvédség csekély technikai tudással bíró tagjai is néhány óra alatt megértették használatát.

A katonai fejlesztők, Jáky és Kerényi sokat vitatkoztak azon, hogy keret- vagy botantennát használjanak a távbeszélőhöz. Kerényi ezredes az utóbbi megoldás mellett tette le a garast, mert emlékezett rá, hogy a „világháborúban”, Piave mellett nagyon megkeserítette a híradó bakák életét a rádióra szerelt huroksugárzó, amely kúszás közben minden ágba beleakadt. Jáky ugyan elismerte ezt a problémát, ám kifejtette, a rugalmas acéllapokból készült ívantenna sokkal jobban bírja az igénybevételeket – akár autóval is áthajthatunk rajta –, mint az egymásba dugható, üreges tagokból álló botantenna. E mellett ezek sugárzási tulajdonságai is jobbak, mint a másiké. Mindezen érvek hatására végül az utóbbi rendszeresítését határozták el.

Az MKH R/1a készüléke

Bár e készülék „utódját”, az R/1a-t időben lényegesen távolabb, 1941 derekán alkották meg, technikatörténetileg mégis ide kívánkozik annak ismertetése, hiszen elődjének modernizált változata volt. Az a-jelű verzió külalakjában megegyezett a másikkal, ám belseje már nyolc elektroncsövet tartalmazott, és nem csak távíró vételre, hanem adásra is alkalmassá tették. Táplálása 1,25 és 120 Voltos száraztelepről történt – ezekkel nyolcvan órát tudott dolgozni –, hatótávolsága pedig minden terepen legalább két kilométerre nőtt. E készülékeket jó hatásfokkal és közmegelégedésre használták a második világháborúban.

S végül zárásként álljon itt a készülékek ára és gyártott mennyisége. Egy 1941/42 fordulóján összeállított jelentés szerint az R/1-ből ezerhétszáz-harminckilenc darabot készített az Ericsson Villamossági Rt. és a Telefongyár Rt. háromszázhetven Pengős egységáron.

Az R/1a a Telefongyár Rt. terméke volt, a cég 1941. augusztusában adott árajánlata darabját 926 Pengőért kínálta a honvédségnek. A HM összesen 2.840 példányt rendelt belőle. A hajdani nyilvántartások sajnos nem adnak eligazítást, mennyi került ebből valóban átadásra. Irányadó lehet, hogy a fentebb említett irat szerint a megrendelés kiadásától számítva hét-nyolc hónap kellett az üzemnek a gyártás előkészítésére. Tudomásunk szerint a minisztérium 1941 decemberében szólította föl a firmát, minél hamarabb kezdje meg a munkát. Mivel a cég havonta húsz-harminc készülék átadását vállalta, s 1944 novemberében már nem dolgozott, a rendelkezésre álló huszonhét-huszonnyolc hónap alatt sem készülhetett kilencszáz darabnál több.

Zárásnak pedig egy apróság: a rádiós könyvekben-körökben itt-ott hivatkozott Bernard János név engem takar. (Az említett úr az 1957-ben elhunyt anyai nagyapám volt.) Amikor ez a folyam egy másik orgánumban nyomdába került, akkor munkahelyemen nem uralkodtak olyan viszonyok, hogy a nevemmel felvállalhattam volna a cikkeimet. Hála Istennek azonban ma már békésebb viszonyok járnak, így nem okoz gondot e téren semmi. S koránt sem utolsó sorban: mivel pénzt nem kaptam értük, hanem ingyen és barátságból készítettem az egészet, magamtól bátran annyit idézek, amennyi jól esik.

Mára ennyi fért bele, de hamarosan folytatjuk

Baráti 73!

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály