A Magyar Néphadsereg R-30 típusú közepes rádióállomása – I. rész

Nagy fába vágjuk a fejszénket, amikor nekifogunk bemutatni az R-30-as katonai adó-vevőt. Az írást HA8BDE Balás B. Dénes távközlési technikus, jeles technikatörténészünk jegyzi. Az anyag több részben érkezik, s közben, mintegy „kikapcsolódásképpen” természetesen nem felejtkezünk el a Magyar Királyi Honvédség titkosítási eljárásairól sem. Ha a szöveg ismerős, nem véletlen, de ez azért Dénesnek köszönhetően messze több annál, mint ami máshol megjelent. Lesznek sztorik is, így mindenképpen érdemes végigolvasni a folyamot… 🙂

Egy szép R-30 – nem mellékesen működik IS! 🙂 (HA5CBM – de sajnos nem az én készülékem! 🙂 )

Az 1950-es évek elején, a Magyar Néphadsereg fegyverzet fejlesztésének keretében öt rádióállomás típust hoztak létre, a hagyományoknak megfelelően könnyű-, kis-, közepes-, nehéz- és legnehezebbnek elnevezve. A kis-, közepes- és nehéz csoportosítás már az első világháború szikratávíróinál megjelent, majd az 1917-től kezdődő és a harmincas éveken át tartó rádiófejlesztéseknél folytatódott egészen az ötvenes évek végéig.
A két világháború között, vélhetően külföldi példákat követve, már megfogalmazódott a Magyar királyi Honvédség vezérkarában az igény, hogy a csapatok és elsősorban a gépesített csapatok parancsnoki híradását mozgó rádióállomásokkal kell megoldani. Ehhez legnagyobb számban Rába-Afi alvázra épített zárt felépítményes típuskocsikat rendeltek, különböző – R/4a, R/6, R/7a, R/8 – rádióállomásokkal felszerelve. Legjobbnak az R/7a kocsikat tartjuk, akkumulátoros üzemben, tetőantennával, 20 W kimenő teljesítménnyel még menet közben is rádiózhattak.

Művészi felvétel egy csodás lomhalomról (HA5CBM – de sajnos nem az én készülékem! 🙂 )

A Rába-Afi terepjáró képessége azonban nem felelt meg a keleti harctér követelményeinek, ezért a háború vége felé már a Botond terepjáró zárt felépítményes változatát alkalmazták, tudomásunk szerint csak az R/10 adóhoz.

R/7a állomás gépkocsira szerelve (HA8BDE)

Rába-Botond zárt felépítménnyel – rádió vezetési pontként is használták (HA8BDE)

A szerző rajza az R-30-ról (HA8BDE)

A háború után, az 1950-es évek elején azonban nem csak a rádióállomásokat, hanem a járműveket is fejleszteni kezdték, mert egészen addig a háborúból megmaradt Botond és Dodge Weapon nyitott kisteherautókat használták.
Az R-10 könnyű- és az R-20 kisrádiók háton hordozható (torniszter) típusok voltak, járművet nem terveztek hozzá. A közepes, R-30 típusú rádióállomáshoz a Csepel Művek rajkocsinak és tábori tüzérségi vontatónak szánt CS-130-as típusát képezték ki – zárt felépítménnyel – harctéri mentő és híradó kocsinak, ez utóbbit K-20 telefonközpont és R-30 rádióállomás hordozására.

Balról jobbra: Nimród, Kettenkrad és félig a Cs-130 híradóautó (A járművek a HM HIM tulajdonai.) (Fotó: Varga Imre / Magyar Hírlap)

Az R-40 nehézrádió Cs-350 teherautóra került, míg az R-50 legnehezebb rádió részére az összkerékhajtású Cs-300-as teherautót választották. Az R-30 közepes rádióállomás elhelyezhető volt épületben, sátorban, hajón vagy fedezékben, azonban legjellegzetesebb megjelenési formája a Csepel-130 terepjáró gépkocsira telepített változat volt. A továbbiakban ezzel foglalkozunk.

Cs-130 rajkocsi (HA8BDE)

Cs-130 mentő és sebesültszállító (HA8BDE)

Cs-130 rádiós kocsi (HA8BDE)

A rádióállomás kialakításakor sem a katonai, sem a műszaki tervezők elképzelései nem egyeztek a valósággal. Idézzük az R-30 rádióállomás Műszaki leírását: „Hadtest-hadosztály viszonylatban vezetési rádióösszeköttetésre, a hadosztályok egymásközti együttműködési rádióösszeköttetésének létesítésére alkalmazzák.” Nos a 60-as évek elejére már más szervezés valósult meg, zászlóaljanként parancsnoki rádióállomásként alkalmazták és az elöljáróval pl. ezredparancsnokkal tartott kapcsolatot, de fontos szerepe volt az 1957 után kialakított un. Karhatalmi rádióháló állomásaiban, melyek közvetlenül egy HM-állomással tartottak kapcsolatot.
A műszaki tervezők elképzelései sem egyeztek a távírászok igényeivel, jól illusztrálja ezt a kocsi belsejét ábrázoló BHG gyári rajz, ahol a tápegységeket rajzolták középre, az adót fel a tető alá, a vevőkészüléket pedig távolabbra a munkaasztaltól. A súlyelosztásnak ez talán megfelelt, de a gyakorlatnak nem. Nyilván próbát tartottak, vagy kikérték gyakorló távírász-tisztek tanácsát, mert a megvalósult kocsikban jóval okosabb elrendezést találtunk:
A vevőkészülék került a távírász kezeügyébe középre, fölé az adó és az antennaátkapcsoló még kézzel elérhető magasságba. A tápegységek baloldalra, a telepátkapcsoló tábla jobboldalra került. A két akkumulátor telep a kocsi két oldalán helyezkedett el, kiegyensúlyozva egymást, az aggregátort a kocsi jobboldalára építették be, hogy ellensúlyozza az adótápegységet és az akkutöltőt. A kezelő távírász középen forgószéken ült, két segítője, váltótársa baloldalt.

Az R-30-as rádióállomás egy épületbe telepítve 1962-ben – előtte pedig maga a szerző, Dénes (HA8BDE)

És itt ugyan ő társával egy mezőn… 🙂 (HA8BDE)

Az umformereket a baloldali, felhajtható ülés alatt helyezték el, a világításra mennyezeti lámpa szolgált, az ablakokat műbőr-lappal lehetett elsötétíteni. A hátsó jobb sarokba fatüzelésre szolgáló kályhát építettek be, ennek használata egyébként nem vált be, mert vagy túl sok meleget adott (már egy marék száraz fűtől is) vagy gyorsan kihűlt…
A rádiós felépítményben három távírász utazott, fegyvereiket (PPS géppisztolyok) a hátsó ajtón lehetett rögzíteni, szerelvényeiknek azonban csak a tetőn jutott hely.

A Híradástechnika folyóirat 1975. áprilisi számában találtuk Kas Oszkár tollából A magyar híradástechnikai ipar 100 éve c. írást: “1953-ban feladat lett egy adó-vevő készülék (R-30) gyártásának megszervezése, amit egy újonnan alapított vállalatnál a Vörös Szikrában kívántak megoldani….. Az üzem Budapesten a Béke tér egy kis üzemében indult. majd 1954-ben áttelepült a Polgár utcai dohánygyár épületébe, majd 1956-ban a BHG-ba olvasztották….” (07) Kollár Ernő Virtuális rádiómúzeuma szerint: „Az R-30 rádióállomás tervezését és gyártását a Budapesti Rádiótechnikai Gyár elődje, a Vörös Szikra Gyár kapta feladatul, amelyben a BHG és Telefongyár is közreműködött.”

A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár rajza az első elképzelésről (HA8BDE)

Csodás, de sajnos nem az enyém… 🙂 (HA5CBM)

Első részünk eddig tartott, de hamarosan érkezünk a folytatással!

Ha kérdésed van, ne habozz, tedd föl, s mi igyekszünk rá felelni.

Baráti 73!

HA8BDE Dénes

és

HA5CBM Miklós

HA5KDR Military Szakosztály

  1. Szia Karesz!

    Örömmel készítünk újra és újra gyógyírt az ápoltak lelkére! 🙂 🙂 🙂

    Baráti 73!

    HA5CBM
    Miklós

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .