Csodás múzeuméj 2013. 06. 01

Csodás múzeuméj (Magyar Hírlap)

– 2013. június 1., szombat
Civil kiállítóként kis csapatunkkal idén is csatlakozunk az állami rendezésben zajló Múzeumok Éjszakájához Pákozdon, a Katonai Emlékparkban. E tény első pillantásra totálisan érdektelen lehet, a kimondhatatlan nevű germanizmushoz, azaz a „kötelezettségszegési eljárás megszüntetéséhez” képest pedig egyenesen mikroszkópikus semmiség. Azonban ha úgy nézzük, hogy az országban tudtommal mi, azaz a katonai rádiós lomok iránt lelkesedő rézdöngölő amatőrök vagyunk az egyetlenek, akiket az óriási és bonyolult rendszer befogadott, rögvest más lesz a gyermek fekvése.

Saját, bárki által szabadon lemásolható sztorink a civil kurázsiról szól, amely képes utat találni a végtelenre dagadt bürokratikus labirintus szívéig. Amikor 2008-ban először jelentkeztünk, az ügyintéző hölgy háromszori beszélgetés nyomán is nehezen fogta föl, mit és miért akarunk mi csinálni tulajdonképpen, pucér fenekű civilek, egy állami rendezvényen. Végül öt hónapra nyúlt hezitálás után a végső pillanat előtt június első hetében befutottak a munkahelyemre faxon a szükséges pecsétes engedélyek, s a HA5KDR rádióklubnak biztosították a főváros legfrekventáltabb helyét a Várban, közvetlenül a Nemzeti Galéria előtt terpeszkedő körpanorámás bástyafokon. Túlzás nélkül állítható, sikerünk frenetikus volt. A külföldi turisták a magyar polgárokkal vállvetve állták végig a fél-háromnegyed órás sort, csak azért, hogy belenézhessenek óriási légvédelmi távcsövünkbe, s közben háttérzajnak hallgathassák a fejük fölött elszálló repülőgépek, netán Ferihegy forgalmazását. Privát akciónk a felsőbbségnek is tetszhetett, mert a következő három esztendőben a Hadtörténeti Intézet és Múzeum korábbi és jelenlegi vezetése invitált bennünket úgymond „tárlatot tartani”.

S most nézzük egy csöppet a másik, a sűrűn szidott bürokrácia oldaláról az akciót. Aki a mi engedélyünket 2009-ben és az azt követő években „placet-tel” illette, nem kevés személyes és egzisztenciális kockázatot vállalt. Mert hiszen néhány internetes utalás híján nem ismert bennünket, lehettünk volna akár báránybőrbe bújt farkasok is, akik óriási botrányt okoznak e kiemelt állami rendezvényen. A mi balhénk az ő bukása volna – gondolom, ezt fölmérte. S ha vállalta – nos, az tiszteletre méltó cselekedet lett a részéről. Kérdhetik joggal, miért is írtam le mindezt? A válasz minimum kettős és – ha tetszik – kiábrándítóan szimpla. Egyrészt emlékeztetni szeretném önöket, hogy a bürokráciát is emberek alakítják-alkotják, akik épp úgy éreznek és gyakorta hasonképp gondolkodnak, mint önök. Azaz egy-egy jó ötletet tudnak lelkesedéssel fogadni, azt maximális támogatásukkal sikerre vinni. Másrészt jusson eszükbe a sok kicsi sokra megy elve. A civil gyűjtőket tömörítő civilszervezetek tagjai külön-külön gyakorta, együtt pedig szinte borítékolhatóan képesek olyat az asztalokra és a tárókba rakni, amelytől még a harcedzett, kérges szívű és sokat látott közgyűjteményi szakembereknek is tátva marad a szája, szaporábban dobban a szíve.

A Múzeumok Éjszakája rendezvény elképesztően remek találmány. Eufémisztikusan mondhatnám úgy is, aki kiötlötte és összehozta, tartós kő- vagy érc emlékművet, esetleg szobrot érdemel. Koránt sem mellékesen pedig érdemes leszögezni, az a pár, június 22-i esti óra a közönség pallérozódása mellett arra is tökéletesen alkalmas, hogy a házi gyűjtők – a bélyegek szerelmesein kezdve a motorok rajongóin át a gőzgépmániákusokig bezárólag – kiálljanak magukért-egymásért, s megmutassák, miféle kincsek lapulnak kollekcióikban. Bárki kinevetheti a lelkesedésünket, de attól még igaz marad: a nemzethez való tartozás erről is szól.

A cikk eredetiben itt olvasható.

magyar hirlap

  1. Visszajelzés: Csodás múzeuméj | ha5kdr.hu – Budapest Fővárosi Rádióamatőr Klub

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .