Látogatók a rádióállomáson

20910322-1288-4c3a-aed6-11541587b8db

HA8BIT Péter (jobb szélen) előadást tart a diákoknak – a háttérben Endre és Zoltán tanár urak állnak

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Jól indult az évünk (erről hamarosan többet…), s még a januárnak sincs vége, s mi érdeklődő diákokat és kedves tanáraikat fogadhattunk Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájának rádióállomásán…

Még tavaly decemberben keresett meg bennünket BGSzC Mechatronikai Technikum egyik tanára, aki jelezte, az iskola januári motivációs hetén egy csapat diák, az igazgató és két pedagógus szeretné megtekinteni a szentendrei Altiszti Akadémia rádióállomását. Normál esetben a kérés teljesítése pár nap alatt elintézhető lett volna, ám jelenleg a pandémia okán a Magyar Honvédség bázisaira fiatalkorú személy nem léphet be. Mivel azonban mi nem szeretünk nemet mondani senkinek, elkezdtük “bonyolítani” az ügyet. S az, hogy ez végül sikerült, gyakorlatilag a szentendrei bázis vezetésének volt köszönhető, akik elérték az egyszeri kivételezést a parancsnokságnál.

5a6d5d5c-3c03-4dd9-9466-d3d10b677eac

Zoltán, aki sok-sok évvel ezelőtt egy ilyen R-10-el a hátán szolgált a Magyar Néphadsereg soraiban

S ezért nem lehetünk nekik eléggé hálásak. Persze védettségi így is kellett, ám mivel a nebulók oltása rendben és időben megtörtént, ez sem jelenthetett különösebb problémát.

Az előzetes szervezés során HA8BIT Péter, HA5GB Balázs és HA5CBM Miklós jelentkezett “oktatónak”. A téma a katonai rádiózás történetének ismertetésével indult és a weak signal értelmezésével zárult. Persze a műsorba belefért pár mondat az egyetemi képzésről – továbbá nagy tetszést aratott a Gamma által gyártott beszélő TMF-2 is.

d083b250-97ff-45b8-a630-fb02896565df

HA5GB Balázsnak hála, a diákokat is elkápráztatta a beszélő Tábori Meteorológiai Felszerelés! 🙂

Ha diákokkal találkozik, az ember (kellő önkritikát feltételezve) általában visszagondol a maga ifjúkorára. Persze tisztában vagyunk, az összehasonlítás csöppet sánta, lévén nem csekély mértékben más az “akkor” és a “ma” fogalma – melynek csak egy része a világháló hiánya/léte, a vezetékes/okos telefonok nyújtotta korlátos/végtelen univerzum. Ha “ma” akarunk értékelni, akkor ezen túl a képletbe kell (és nem kellene) vonni a fiatalok adott téma iránt mutatott érdeklődési faktorát is, amely hajdanán az egységnyi idő alatt megismerhető világ okán volt nagyságrendekkel “szerényebb”, mint korunkban. S ez utóbbi – botorság lenne tagadni – óriási terhet rak minden ifjúra. Hiszen tegyük a szívünkre a kezünket: tizenhat-tizennyolc évesen (Az ellenkező nemet kivonva a kalkulációból!) mi “nem” érdekelt minket egykoron? Ám azt is marhaság lenne elkendőzni, hogy az akkori “mi” (mennyiségét tekintve) a töredéke a jelenben rendelkezésre álló csábító lehetőségeknek.

Az hogy ez jó vagy rossz, nem a mi tisztünk eldönteni. Ugyanakkor a helyzet adott, s ebből kell kihozni a maximumot.

Ha valaki úgy véli, hogy a fenti eszmefuttatás holmi öncélból, esetleg amolyan írásgyakorlatként került ide – téved. Pont azért iktattuk be, hogy az értékelés kérdése – mely szerint megérte-e a befektetett energia vagy sem – megválaszolható legyen.

Nos, a felelet egyértelműen az igen felé hajlik. A lelkes diákszempárok ugyanis azt üzenik, megéri a munkálkodás. S mert nem “egy” csillogó tekintettel találkoztunk (ami ugye “ma” és a fentebb leírtak miatt igen kedvező szaldónak mondható), különösen jól esett a találkozó.

Bízunk benne, hogy ez egy hosszabb és mindenki számára gyümölcsöző kapcsolat első állomása volt.

 

73!

 

a HA5KDR csapata

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .