Meseszép tájról szálltak a jeleink

Tartalmas napokon vagyunk túl! Kalandok közt lejutottunk a Zil-131-el Szigligetre, felállítottuk az állomást, rádióztunk, szeretett barátainkkal találkoztunk, megáztunk, ettünk-ittunk, vendégeskedtünk – s legfőképpen ismét bebizonyítottuk, hogy összefogva jó. Alább egy szubjektív beszámoló következik rengeteg meseszép fényképpel és eredendően vidám és jókedvű, a másikat kellő módon tisztelő emberrel… 🙂

e6a13d30-0e95-4372-b7d6-0ac375d0d86a

A nyitókép (és még lejjebb sok társa) Balogh Ákos munkája. Ákost régóta ismerjük, szeretjük és becsüljük, s munkásságából ki kell emelni azt a nem csekély részletet, hogy ő nem holmi rádiókat gyűjt, hanem – no, de inkább nézze meg mindenki saját szemével, miféle “kórság” gyötri veszprémi illetőségű ápolttársunkat. Persze a cucc demilitarizált, így nem azzal jött hozzánk Szigligetre, a MEDOSZ üdülőben tartott I. Antal-hegyi Szomszédolóra, hanem póriasan autóval – de mi így is rendkívüli módon örültünk neki. Ákos mindezen túl remek fotós és szórakoztatóan ír, így megvolt a kellő reklámja ennek a vidám hangvételű rendezvénynek.

2ecdd16a-a402-4980-9865-a9de57595548

A fenti fotón az állomás éppen épül – a híradójármű tetején pediglen HA8BIT Peti és HA5CBM Miklós szorgoskodik. Rendkívül fontos leszögezni, az egész buli (mert ez bizony az volt a legjavából) nem jöhetett volna létre a Határőr Hagyományőrzők Baráti Társaságának aktív és lelkes (szervező)munkája híján. A szomszédolóra ugyanis, azaz e színes, zenés, sajtosokat, borászokat és helyi termelőket felvonultató rendezvényre ők hívtak meg bennünket – s mi persze örömmel tettünk eleget a felkérésnek.

DSC_9612_1024x684

Balra Döme, aki a gulyáságyút kezelte, a háttérben HA8BIT Peti míg jobbra HA7PTY Pityesz pihennek az enyhet adó sátorban.

Hol is kezdjük? Talán a múlt hétnél, amikor a Zil-szépítésével foglalkoztunk – s melyet folyamatosan publikáltunk sokfelé, például hazánk egyik legnagyobb rádióamatőr oldalán, a HAmatőr fórum megfelelő rovatában is.

A munka nem volt egyszerű, de meglettünk mindennel időben: szerdára összeállt a csapat és a technika, aztán HA7PTY Pityesz beült a volán mögé, s ráfordult az aszfaltra. Erről ippeg’ nem áll rendelkezésre fényrajz, de szabadon és bátran elhihető, hogy mindenki mosolygott, mint a vadalma.

DSC_9611_1024x684

Együtt a csapat egy része: HG6PTZ Tomi, HA7EO Attesz, Keró, Hegyomlás Andris, HA5DON István, Döme, HA8BIT Peti és HA7PTY Pityesz

Mivel a ködösítést max a Zil-131 festése során használjuk, őszintén bevalljuk, hogy a menet megszakadt Székesfehérvárnál. Nem volt nagy gond, csak pár gyertya döntött úgy, hogy neki ennyi elég is, de szerencsére Taki’ bánál’ akadt tartalék. A másik nyolcat meg elhoztuk a boltból, továbbá rendeltünk még egyszer ennyit, így talán egy ideig kibírjuk valahogy. 🙂

Innen aztán ment a Zil, mint forró kés a puha vajon át. Estére a csapat másik része is beérkezett, így pénteken már semmi nem mentett meg minket attól, hogy felállítsuk a két tízensok méter magas oszlopot, a végén az RH és URH antennákkal.

ab178829-2581-44ba-a036-b76b00fa7fe7

Készül az antennarendszer!

Mielőtt tovább lépünk, pár szót Lajos csodás Csepeljéről. Az OT rendszámos járgány pocakjában jelenleg egy kies úri lak lett kialakítva, kályhával, ágyakkal, pokrócokkal ahogy köll’. Szinte már csak a kényelmes és mély bőrfotőjök’ hiányoznak. Nyáron csodás, télen dettó. Van, aki kocsmába hordja a pénzét, más esetleg némi-nemű örömöket vásárol a remek magyar fizetőeszközért – Lajosnak pedig az a hobbija, hogy Csepelt tart a kertjében. Igaz, nem ugat barátságosan amikor hazatér, de azért ha az ember pillantása végigfut a járgányon, akkor mindjárt másként süt a Napocska az égről. Mert egy Csepel azért ma is egy Csepel. Az meg már szinte csak mellékes, hogy magyar gyártmány és a rendőrök véletlenül sem azért állítják meg gyakorta, mert kacsázik vagy imbolyog az úton, hanem sokkal inkább a közös fotó végett. Ez meg mekkora trip’ már – nem?!

521d63f8-af36-448f-b6c0-c211a565e677

Érezzük, hogy ez a cikk kissé szétszórt, s a java még most közeleg! Tehát maradjunk inkább annál, hogy innen a benyomások és bővebb képalák következnek. Hiszen minek erőltessük a rendet, ha az események forgataga végett erre kevés esély nyílt… 🙂

a3de5d53-6a99-4712-b5fa-dd7fdd848d75

Megbeszélés a kocsi mellett – nagyon fontos, hogy mi hová kerül, mert ha egyszer végre valahára felment az árboc az égbe, elég nehéz lentről korrigálni a “bármit is”… A citromantenna például olyannyira gyári új, hogy nem jött le a teteje magától, mert a festés megakadályozta.

A csütörtök délután a gulyáságyú kitakarításával ment el. Ez alapvető fontosságú lépés volt, hiszen az eszköz nincs folyton használva, így azért, hogy a népek ne kapjanak ételmérgezést, nem csak el kellett mosni az egész vastömegcikket az üstökkel, hanem kétszer ki is kellett forralni, szép nagy nyomáson, ahogy a katonai szakácskönyvben elő vagyon írva. A szakács egyébként a fentebbi fotók egyikén is szemlélhető Döme volt, aki olyan gulyást rittyentett, hogy a fal adta a másikat.

DSC_9605_1024x684

Ugye! Mert nem csak zord bajszos határőrök dolgoztak a végeken!

Másnap, azaz pénteken megindult a hagyományőrző határőrök és rézdöngölők áradása, s egymás után érkeztek az emberek. Igazán senkit nem kellett irányítani, lévén mindenki tudta a dolgát. Ez tekert, az TA-16-os oszlopot eregetett a magasból, amaz sugárzót szerelt, megint másik villanyt és így tovább a végtelenségig. Persze hiába a gondos szervezés és pakolás, egy-két apróság mindig otthon marad – de az ember nem azért egyenruhás vagy éterszennyező, hogy az ilyen piszlicsáré ügyek miatt zavarba jöjjön. Ha kell, kerítünk ősz és szakértő esztergályost Tapolcán, a másik bevásárolja a menázsit, azaz a habzó és hagyományos italokat, s még HG6PTZ Tomi is hozzájutott az áhított négy üveg kólikához. 🙂

c829ecd2-d7cf-4295-a949-8bc95905f41a

Nem soroljuk föl, kik voltak ott – egyrészt valaki úgyis kimaradna, másrészt minek, hiszen a fotók magukért beszélnek. Annyit azonban egészen alaposan le kell szögeznünk: a tisztes emberi hang csodákra képes.

Értitek Ti pontosan, mire utalunk.

A péntek este aztán rádiózással telt. Ez úton is köszönjük HA3IS János segítségét, aki bemondta az átjátszókon a frekiket. S ugyancsak örömmel nyugtáztuk, hogy régi barátunk, Cséri Zoli, azaz népszerűbben fogalmazva HG2UW nem csak S22-őn és nyolcvan méteren képletesen, hanem szombaton a valóságban is megszorította a kezünket.

3c59a1c5-ad3b-481f-a64a-c26bc00fc914

Az este hűvös volt, a katonai pokrócot Csepeles’ Lali terítette rá HA5CBM Miklós vállára, aki nem csak a hideg, hanem a fáradtság miatt is reszketett…

Amúgy amíg állítottuk az árbocot, folyamatosan hallgattuk a 3,5 MHz-en HA5OGR Lajost, aki ezúttal a fővárosból tartotta a frontot, s nyugtatgatta a jelkező’ amateurtársakat, hogy mindjárt leszünk, csak dolgoznak még a fiúk.

ab8d42df-4d8a-4749-8c12-9c41d675020a

HG6PTZ Tomi küzd a kilencvennyolc kilogrammos oszlop kitekerésével. Nagyon nem vicces, hogy egy rossz mozdulat vagy egy aprócska figyelmetlenség, s az ember máris elköszönhet az ujjaitól… 🙁

Tényleg. Ebben semmi felesleges, túlzó dráma nincs.

Beszéljünk pár szót a vendégekről. Miként is fejezzük ki magunkat? Van abban valami megkapó, szívmelengető és végtelenül jóságos, amikor nagy távolságokat utazó “vadidegen” emberek jönnek oda valamelyik kiállítóhoz, s miután paroláztunk velük, egy üveg selymes fényű bort, két hideg sört, tábla csokit – vagy ami éppen ennyit ér, szerető pillantást és/vagy leheletnyivel hosszabb kemény kézfogást adnak a markunkba. És persze a szemek, amik csillognak, mint az óvodásokéi, amikor közli a sveszter, hogy meleg kakaó és kalács lesz az uzsi.

A párok lemennek sajtot enni, mézet kóstolni az üdülőbe – mi meg ott maradunk játszani és beszélgetni. Szó szerint leírhatatlan, hogy ilyenkor mi mindenről esik szó.

27039d98-9953-4997-9725-3c720ba5b18d

HA7PTY Pityesz és HA5CBM Miklós hangolja az R-155-ös vevőt

Igaztalanok lennénk, ha a hagyományőrző határőrökről hallgatnánk. Talán nem sértődik meg egyikük sem, ha azt állítjuk, ez a vonal pont olyan ápolt létet takar, mint a miénk. Hiszen nézzük csak a szimptómákat?! Elmenni messzire, totál önzetlenül. Fizetés és zsíros projektpénzek híján népszerűsíteni egy hivatást, amely jelenleg önállóan nem is létezik. Magánszorgalomból őrizni valaminek a hagyományát, a szakma tárgyait. Drága magángyűjteményes lomhalmokat kitenni közszemlére azért, hogy a népek kellően összefogdozhassák’ azokat. (Interaktív kiállítás – mert ugye ez a jövő, nem az üveges tárolószekrény.) Izzadni a napon azért, hogy a többieknek jusson finom ebéd a tányérjába – ingyen, helyesebben egy köszönömért! S így tovább a szó szoros értelmében a végtelenségig…

(Döme, Istenien főzöl, megtartunk! 🙂 )

DSC_9597_1024x684

A gyerekek leginkább a tárcsákat vitték, no meg rádióztak is

DSC_9616_1024x684

HA7EO Attesz rövidhullámon rádiózik. Rövidhullámon! Biztos két kávét ivott, s nem hármat… 🙂

S ha már itt van Attesz, lássuk aranykezű villanyszerelőnket, aki nem csak az elektronok, hanem a kénköves pokol”szakavatott” irányítására is képes. Bizony. 🙂 🙂 🙂

No, de ugorjunk, mert így sose érünk a cikk végére, oszt’ másra nem jut elegendő idő.

Az eseményt mások mellett felkereste HA3TBL Laci is, aki Balogh Ákos barátunk tudásával összemérhető fotósképességekkel bír. D ezt is nézzétek meg inkább saját magatok emitt… 🙂

DSC_9625_1024x684

Vevőpár eredeti helyére fixen beszerelve: R-326M és R-323M

fa0131bd-f9b7-41ab-9d9f-bb9e5211cb11DSC_9603_1024x684

A felső képen az R-155 Nixie csöves kijelzője, alatta pedig PZS barátunk a Szokol-3M típusú központi deszantos katonai rádióállomással

7c18e344-4b79-4e75-ae0a-4208cd175679

Péntek esti fotó Ákostól. Az idő lehűlhetett, de a hangulat nem!

DSC_9640_1024x684

Mindent összevetve a MEDOSZ üdülő remek hely, a konyhája elsőrangú, az adagok bőségesek, a személyzet kedve, a panoráma szóakasztó – ha Szigligeten szeretnétek megszállni, csak jó szívvel tudjuk ajánlani. S még egy apróság, a központ nincs vállalhatatlanul messze gyalog sem, így ha beboroztok a remek badacsonyi nedűkből, akkor könnyen vissza tudtok sétálni a szálláshoz. 🙂 Az a kis kaptató pont jót fog tenni a szívnek…

Ismét és nyomatékkal hívjuk föl látogatóink figyelmét: nézegessétek a közösségi oldalunkat is, lévén oda is kerülnek anyagok. Nem is kevés!

Találkozzunk Apátistvánfalván, a Múzeumok Éjszakáján június 22-én szombaton. Vagy előtte, hiszen mi már szerdán is ott leszünk! 🙂

73!

a HA5KDR kollektívája

  1. KÖSZÖNET A NEM MINDENNAPI ÉLMÉNYÉRT, A KEDVES LÁTÁSÉRT, ELISMERÉS A MUNKÁTOKHOZ, MELLYEL MINKET MEGÖRVENDEZTETTETEK!! 🙂

  2. Gratulálok az egész csapatnak.Én sorállományú slapec voltam 1973-1975 között R140-es csőrős ZIL-en, ami simán megevett 100-on 100-at.Természetesen ha lehetett, és csakis az ellenség megtévesztésére, én is QSO-tam a bodegából persze kamu hívójellel suttyonban a 14MHz-es amatőr sávban .
    Most már így túl a hatvanhaton persze nagyon szépnek tűnik az az időszak.
    A fanyalgóknak meg annyit hogy: AKI A MÚLTAT NEM BECSÜLI AZ A JELENT, ÉS FŐLEG A JÖVŐT SEM ÉRDEMLI!!!

    73&dx ha3is ápolt

  3. Szervusztok!

    Részünkre volt megtiszteltetés, hogy találkozhattunk személyesen és az éterben! Reméljük, Apátistvánfalva is szerencsés csillagzat alatt zajlik majd. 🙂

    73!

    Miklós

Hozzászólás a(z) HA3TBL Laci bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .