Csövesekkel fülelő vámos

A nosztalgiázás – ha nem viszik túlzásba – hasznos tevékenység. Az alábbi írás a hajdani Üzleti7 című hetilapban látott napvilágot 2001. nyarán. Ma már sem az eredeti orgánum, sem a klasszikus VPOP nincs meg. Az anyaghoz a legendás Új Tükör egykori fényképésze, az akkor az Üzleti7-nél dolgozó, s 2009-ben elhunyt Kékesdy Károly fotóriporter készítette az illusztrációt. Nem azt, amit itt lehet szemlélni, ugyanis a hetilap 2004-es bezárásakor szinte a teljes archívum megsemmisült. Ezt maga a célszemély, azaz Péter adta. Korabeli, de sajnos neki sincs több, mert nála meg a kék halál aratott. A lényeg azonban talán így is átmegy… 🙂

Na, mi van a képen? (Az első helyes megfejtő egy üveg pezsgőt kap ajándékba! 🙂 )

Az elmúlt években újra az érdeklődés középpontjába kerültek az elektroncsöves berendezések. A hifi és a rádiótechnika szerelmesei esküsznek rá, hogy a digitális technikát alkalmazó készülékek paraméterei meg sem közelítik a fűthető „uborkásüvegekkel” ellátott eszközök tulajdonságait. Így van ezzel Bregovics Péter százados, a Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának munkatársa is, kinek irodájában több, harminc és hatvan év közötti – máig működő – katonai rádió sorakozik.

Az egész egy katonai terepjáróval kezdődött: a Belgiumból származó, s egykor könnyű híradós kocsiként üzemelő jármű beszerzése után vetődött fel Bregovics Péterben, hogy valamiképpen helyre kellene azt állítani. Ennek érdekében megkísérelte megvásárolni az egyik fővárosi amatőrbolt kirakatában látható, második világháborús amerikai repülőgép vevőkészüléket, ám a tulajdonos nem volt hajlandó megválni a számára becses darabtól. Ám hogy ne csak nemet mondjon, megadta egyik ismerőse nevét, akiről tudta, hogy több példánnyal rendelkezik a kérdéses készülékből. Az amatőrtárs – miután megbizonyosodott róla, hogy az újsütetű kolléga nem befektetési céllal vagy birtoklási vágytól vezéreltetve kívánja megvásárolni tőle a nevezett berendezést –, eladta neki az egykoron a Liberatorokon használt, s a keresztségben BC-348-as kódszámot kapott rádiót. Az elsőt hamarosan követte a második majd a harmadik, így a gyűjtemény ma tizenhét – ebből tizenegy katonai – darabból áll.
Mivel a készülékek – melyek kivétel nélkül működőképesek – döntő többsége az irodában van, joggal felmerülhet bárkiben a kérdés: mit szólt a főnökség e különös hobbihoz. Mint Bregovics Péter elmondta, az objektum parancsnoka csak egy követelményt támasztott: a rádiózás nem mehet a munka rovására. S mivel az éterszondázók lelke az antenna, egy füst alatt azt is engedélyezte, hogy a hivatal oldalára felszereljenek néhány jó vételt biztosító drótot.
A VPOP munkatársa egyelőre csak hallgatódzik a sávokban, de tervei között szerepel, hogy a megfelelő vizsgák letétele és az adóengedély beszerzése után maga is aktív amatőrként kilépjen az éterbe. A siker érdekében belépett a testület nagy hagyományokkal bíró rádióklubjába, ahol természetesen óriási örömmel fogadták.
Bregovics Péter természetesen tisztában van vele, hogy a ma kapható rádiók szolgáltatásai messze jobbak, mint egy harminc vagy ötven éves készüléké, ám mégis úgy véli, a hajdani technikai megoldások lényegesen elegánsabbak, mint a mostaniak. E mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy egy kiélezett helyzetben, amikor a műholdak vagy a GSM cellák is felmondják a szolgálatot, két, néhány Wattos katonai távíró vagy fónia adó-vevővel még mindig megbízható összeköttetést lehet – akár igen nagy távolságra is – teremteni. A military rádiókban éppen az a szép – véli –, hogy a régi konstruktőrök csak éppen annyit hoztak ki az anyagokból és a kapcsolásokból, amennyit azok amúgy is „tudtak” – s így olyan megbízható berendezéseket alkottak, melyek akár tíz-húsz év kikapcsolt állapot után is első „rúgásra” indulnak. Így a korábban említett BC vevő is ebbe a kategóriába tartozott…

Ápdét-Ápdét!

HA2UW Cséry Zoli barátunk a saját könyvtárából előkotorta az eredeti cikket! Köszönjük!

Mára ennyit a múltból!

73!

HA5CBM Miklós

  1. 1957 – ben kezdetem a repulest meg a radiozast. Ma sem “gyogyultam” meg. Kulonosen kedveltem, hogy eletet leheljek regi military ado vevokbe, tehnikai osszehasonlitasokat vegezzek az 1935 – 75 kozott gyartott hatonai hiradasban hasznalt keszulekek kozott. Hazamban majd 2 tonna keszulek halmozodoot fel. Volt ott angol, szovjet, amerikai, nemet, olasz, magyar stb. korabeli keszulek. Tankokbol, repulokbol, gyalogsagiaktol, a belugybol, stb. Mind “belottem oket” nem kis munka aran. Aztan 2001 December 16 – an, mig egy elhagyott 90m magass ejtoernyos kikepzo toronyban radioztam, leegett a hazam a ritka gyujtemenyemmel egyetemben. Nem gyogyultam meg. Berugtam azota R118 – asokat, volt egy komplekt hirados GAZ66 – osom, tokkal, vonoval, a mult evben egy a 70 es evekben (akkor meg tartott a “hideghaboru”) DDR – ben gyartott “KN1e” tipusu 1 Kw – os adot sikerult “berugni” es amator munkara dresszirozni ( ma is hasznalom). Szoval – ez igazi tomeny nosztalgia. Elgondolkodom – a mai SMD – n nevelt radios generacio milyen edes keseru nosztalgiat fog elvezni? Ok mar ma sem ismerik a tavirozas utemeben a kisertetiesen kekesen villogo higany egyeniranyito csoveket. Ez csak nekunk volt talan adatva. Tisztelet a hagyomany orzoknek.
    BUEK YO5AJR Miki

Hozzászólás a(z) Miki bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .