Rádiótáviratok az ostromlott Budapestről

Ritkaság, épp ezért felemelő az ember életében az olyan pillanat, amikor a magyar történelem sorsfordító eseményeihez kapcsolható hivatalos dokumentumok kerülnek a látókörébe, esetleg a saját kezébe. Jász József barátunk így járt, amikor nála kötöttek ki az alábbi, egy budai padlásról fölbukkant iratok. Az anyag eredetije Józsefnél pihen, de másolatban bekerült a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményébe is. Mi külön engedéllyel és hálás szívvel köszönve a lehetőséget az eredeti iratokból szemezgetünk. Figyelem, e cikk inkább érzéseket közvetít, mint lexikális tudást ad – de kivételesen úgy gondoltuk, így jobban visszajön a lényeg, mint ha telepakolnánk nevekkel és életutakkal az anyagot.

Jegy7

Ha valakiben lapul némi érzék a történelem és a misztikum iránt, akkor átérezheti minden sor súlyát. Talán elég csak arra utalni, hogy február 4-én már csak hét nap volt hátra sokak életéből. Külön felhívnánk a figyelmet a dokumentumokban szereplő nevekre – bár róluk a neten szinte mindent meg lehet találni

Ezeket a táviratokat Budapesten, az akkori rendőrség adta föl. A célállomás Nyugat-Magyarországon volt, Mosonmagyaróvár, Szombathely illetve annak környéke. Az, hogy a táviratok eljutottak a címzetthez azt mutatja, hogy kifelé a legnagyobb bombazáporban is biztos volt a kapcsolat. S a válaszokból az is kiderül, hogy az ostromlott rendőrök is folyamatosan vették a nekik küldött információkat. Utóbbi pedig azt jelenti, hogy valahol kellett (vagy kell) lennie egy másik dokumentum-kötegnek, amely azokat a táviratokat tartalmazza.

Kitüntetettek1

kitüntetettek2

Ma (már, vagy még) nem tudunk választ adni arra, hogy Nyugatról ki és mikor hozta vissza a fővárosba ezeket a páratlan értékű papírokat. Az azonban bizonyos, hogy a köteg a Várban, egy házfelújítás során egy padlásról bukkant elő, s így került Jász József barátunkhoz.

Jegy9

Február 11-e az ostrom végét jelzi. A délután négykor leadott üzenet lehetett az utolsók egyike, amely Budapestről az éterbe szállt…

Jegy1

A rejtjelezett táviratok száma közel hétezer. A sorok pedig igazán megrázó részleteket közölnek az emberi sorsból…

Érdemes elolvasni a január 3-i, 17:05-ös jegyzetet. Ha jobban végiggondoljuk, akkor ez vélhetően nyílt szöveg volt. Vajon télen, ebben az időpontban milyen frekvencián juthattak el az ostromlott rendőrök szavai a Dunántúl városaiba? Milyen rádiót, mekkora teljesítményt, miféle táplálást használtak, hová húzták az antennákat? Milyen gyakran tépték szét a repeszek, szaggatta le a légnyomás a drótokat?

jegy2

Jól vagyunk, a helyzet enyhült. Várunk. (Sédey – 1945. I. 9. 12:15)

A fővárosban körbezárt rendőrök sorsa nem volt irigylésre méltó. Nem csak a szovjet hadsereg ritkította a sorait, de a nyilasok sem kímélték őket. A döntően a társadalom söpredékéből álló felfegyverzett hordák rengeteg olyan bűnözőt fogadtak magukba, akik az igazságszolgáltatás összeomlását kihasználva személyesen álltak bosszút egykori letartóztatójukon, előállítójukon, vizsgálótisztjükön. Külön tragikus, hogy a védők a katonai képzést nem kapott rendőröket is belehajszolták a harcokba azért, hogy ideig-óráig feltartsák a szovjet csapatokat.

Jegy3

1945. I. 9. 13:45 A hungarista köszöntést, katonai rangmegjelölést és karhatalmi pótdíjat bevezettem. Felszabadítást nagyon várjuk. (Rejtjeles híranyagot megfejtették: Gál Miklós r. kap. Örfalvy r. főfelügyelő, dr. Farkas r. kap.)

Felhívnánk a figyelmet a fenti lapon szereplő dátumra: 1945. I. 12. és az ahhoz tartozó bejegyzés utolsó sorára: Felszabadítókról jó híreink vannak. Ők ott és akkor nem tudták, hogy a németek Budapestre tartó, Dél felől közelítő támadása a Váli-víz mentén, annak jeges partján örökre elakad. Ezt követően már nem volt reális lehetőség Budapest fölmentésére.

Jegy4

A kitüntetésre felterjesztett rendőrök névsora

S zárásként egy papírlap két oldala, amely mindennél jobban érzékelteti az egykori viszonyokat.

Rádiótávirat 2

Rádiótávírat1

 

Baráti 73!

 

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

 

 

 

  1. Szia Laci!

    Lementve nagyíthatóak szépen, de gondolni kell az oldal tárolókapacitására is..

    73!

    Miklós

  2. Beleborzongtam! Nagyapám Csiszár Gyula az 1945 január 21.-én kitüntetettek között. Sajnos korán még gyerekkoromban itthagyott minket, az ostromról mindíg szűkszavúan beszélt… Természetesen a ránkhagyott régi képeket, szolgálati igazolványokat féltve örzöm. Pesten esett fogságba, talán ezért élte túl az ostromot. KÖSZÖNÖM Miklós, hogy megosztottad nekünk!

  3. Kedves István!

    Valóban megrázó dokumentumokról van szó. S nekem is akad személyes kötődésem a névsorból…

    Baráti 73!

    Miklós

Hozzászólás a(z) Lázin Miklós András bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .