Szépen sorban – HA8BDE Dénes Om levele az MKH rádiói kapcsán

Mi volt előbb: az R/1 vagy az R/7?

E kérdés 2008-ban született, ha tetszik, indult útjára a „Katonai Hírközlés” című cikksorozat megjelenése után. Akkor és ott azt írtam, Kerényi István valószínűleg tévedett „A magyar katonai rádiózás hőskora” című könyvben írt visszaemlékezésében, amikor az R /7-et említette az elsőként elkészült magyar katonai rádiónak. A megnézett használati utasítások évszámai alapján úgy gondoltam, hogy az R/1-et és R/3-at készítették el először és csak később következett az R/7. Ennél a feltevésnél Vörös Béla nyugállományú ezredes írásaira is hivatkoztam, melyekben azt találta, hogy 1928-ban kezdték az R/1 kísérleteit. Alább HA8BDE Dénes Om helyreigazító levele olvasható, amelyet ez úton is köszönök Neki.

R7a-01

A fényképen az R/7a készülék látható a lábhajtású generátorral (HTI könyv, 1943)

A katonai híradás története” című tankönyvben Vörös Béla és Susa István szerzők a két Világháború közötti időszak magyar fejlesztéseiről a következőket írják: „Az elkészített rádiókészülékeket az R betűvel jelölték és a gyártás sorrendjének megfelelően 1-től számozták.” (Ez az egyetlen mondat a könyvben, melyet vitatunk és véleményünk szerint nem kell komolyan venni.)

Az elmondottakhoz több ellenvéleményt lehet megfogalmazni.

Először is „a gyér számú szakirodalomban” néhány forráskritika nélküli elírást lehet találni, akár a kiadott műszaki leírásokban is, de nem tapasztalni komoly zavart az R/7 elsőségével kapcsolatban. Vonatkozik ez néhai Kerényi István nyá. hadiműszaki törzskari ezredes visszaemlékezésére, aki határozottan állította, hogy az R/7 készült el elsőnek. Nevezett 1928-tól működött a Híradó Szertár Rádió osztályán, s kezdett foglalkozni az I. világháborús KLERA (tíz Wattos kisrádió) korszerűsítésével.

Jáki Józseffel közösen ekkor tervezték meg az R/1-től R/18-ig terjedő rádióállomás-választékot. Ebben a listában a 7. helyet kapta a KLERÁ-ból fejlesztett kisrádió. A KLERA készülékek a Magyar kir. Honvédségnél használatban voltak, a távírászok jelentős kezelői és javító tapasztalattal rendelkeztek, de a műsorszórók terjedésével a hosszú és középhullámú sáv katonai célokra alkalmatlanná vált, s vele a hosszúhullámú KLERA is. Korszerűtlen lett, viszont tíz Wattos adócsövéből raktáron voltak a tartalékok. Ezen csövek alkalmazása ezért az új készüléknél előfeltétel volt. Nyilván ekkor (1928-ban) határozták meg az R/1 szerepét és paramétereit, de Kerényi szerint az R/1 fejlesztést 1928-ban még nem kezdték el, sem a HTI-nél, sem a gyáraknál katonai rádió nem készült.

Kerényi vezetésével 1930. januárban fejezték be az R/7 kísérleteket és adták át a készüléket féléves próbaüzemre. Az R/7 sikeres próbaüzeme után javasolták a Vezérkar 7. ö (összekötési) osztályának a sorozatgyártás megrendelését.

A Magyar Katonai Rádiózás Hőskora című kiadvány 49. oldalán Kerényi István határozottan kimondja: „Az R/7, illetve annak korszerűsített változata, az R/7a volt az első magyar fejlesztésű és magyar híradástechnikai vállalatnál gyártott katonai rádióberendezés.”

Lehet vitatni Kerényi emlékeinek és időrendjének pontosságát, például az R/8-at kihagyta a történetéből, de Ő az adott időben ott volt, résztvevője – sok esetben irányítója – az eseményeknek, úgy gondolom felesleges az általa leírtakat megcáfolni.

További érvként szolgáljon az R/7 elsősége mellett, hogy 1930-ban került rendszerbe a rádióállomásokhoz szükséges 30 M kiegészítők sora. Ezek az anyagok az R/1-hez nem szükségesek, nyilvánvaló, hogy az R/7-hez készültek (A állomás-sátor például bizonyosan) és valószínűsíti, hogy az R/7 eredeti (alap) változatát 1930-ban rendszeresítették.

Úgy Kerényi, mint Miklós az R/3 készüléket jelöli az első után következő fejlesztésnek. Kerényi úgy emlékszik, hogy 1934-ben több más készülékkel együtt, sorozatgyártásból származó R/3-at vittek magukkal Rómába a Haditechnikai Intézet olasz partneréhez, viszont R/1-et nem vittek. (Még nem létezett!) Kerényi szerint az R/3 rádió 1930 és 1932 között készült. Elképzelhető, hogy 1932-ben állították rendszerbe, de egyidejűleg egy másik állomás, az R/8 is elkészült és rendszerbe került. Az R/8 állomás műszaki leírása szerint annak részei mind 32 M jelzésűek, tehát 1932-ben álltak rendszerbe. Csak 1936 után kerülhetett sor az R/1, R/2 kifejlesztésére, mert ezeket utolsóként említi könyvében, a 41M egységes vevővel együtt.

Hogyan lehetne Kerényi állításait alátámasztani és az R/1 rendszerbe állításának időpontját meghatározni?

Két forrást találtunk. Az egyik Susa István ezredes és Vörös Béla mk. őrnagy tankönyve a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola számára, ahol tanítottak. Ebben a könyvben fényképekről másolt, kézzel rajzolt ábrák kaptak helyet, de a rajzokra az eredeti képek feliratait és dátumait írógéppel átírták. Az R/1 rajza alatt az 1936 évszám olvasható, az R/7 áramfejlesztő rajzán pedig 1938.

Ami nagyon megtévesztő lehet, az a „ELSŐ” szócska értelmetlen beszúrása a szövegbe, ugyanakkor a dátum helyére teszi az időpontot. Mivel az R/7a és vele az áramfejlesztő rendszerbeállítása 1939-ben történt, nyugodtan elfogadhatjuk, hogy az R/1 képe is bemutatása után, vagy rendszerbeállításakor – 1936-ban – készült.

Másik forrás lehet a rádiókészülékek csövezése. Az R/1 készülékbe épített KF 4 elektroncsövet 1936-ban, vagy utána kezdték el gyártani, ugyanis a gyárak 1936-ban fogadták el és vezették be az egységesített jelöléseket, az A, E, K, és C sorozatú csövekre. Ha az R/3 csövezését is összehasonlítjuk az R/1-el, műszakilag is megállja a helyét az a megállapítás, hogy az R/3 előbb készült, mint az R/1. Ugyanis az R/3 csövei kapták az első honvédségi számokat, egytől-négyig. Az R/3-ban egy nyilvánvalóan öreg és korszerűtlen „uborkásüveget” alkalmaztak, a HP 212-t. Ennek katonai száma volt az „1”. Az R/1 csövei viszont „7” és „16” katonai számokat kaptak és a HP 212 helyett a korszerűbb KF 4-et alkalmazták, tehát a készüléket később konstruálták, mint az R/3-at.

Vizsgálva az R/7 rádió 1942-ben kiadott műszaki leírását feltűnik, hogy csövei „32”, „33” és „34” honvédségi számokat kapták. Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy ha az R/7 csövei ilyen magas honvédségi számokat kaptak, akkor hogyan készülhetett a készülék elsőként a sorozatból? Válaszunk: nem az R/7, hanem az R/7a csövei kapták a „32”-„34” számokat! Az R/7 megalkotásától (1930) a háború elejéig jelentős rádiótechnikai fejlődés következett be, ennek egy része a kapcsolástechnikát, más része a csőgyártást érintette. Az 1939-ben rendszeresített R/7a másféle csövekkel készült, mint az eredeti R/7 és a kapcsoláson is változtattak.

Ezen érveinkkel azt kívánjuk bizonyítani, hogy semmiképpen nem az R/1 volt az első hazai fejlesztésű katonai rádióállomás és rendszeresítésének éve nagy valószínűséggel 1936.

HA8BDE Balás B. Dénes

 

Személyes megjegyzés: hálás vagyok és ez úton is köszönöm Dénesnek, hogy eligazított e kérdésben.

 

Baráti 73!

 

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .