Szépen sorban – íme pár kiegészítés

Szerencsésnek mondhatja magát az az ország, amelynek múzeumai rendelkeznek a múlt katonai eszközeivel. Hazánkban sajnos igen kevés tárgy maradt meg a Magyar Királyi Honvédség felszereléséből, s ez az állítás fokozottan igaz a híradástechnikára. Ha leltárt kell készítenünk, igen szomorú kép tárul elénk: mai tudásunk szerint ugyanis R/1-ből kettő, R/1a-ból egy, R/2-ből és R/2a-ból egy sem, R/3-ból öt itthon, kettő külföldön, R/5-ből három, R/6-ból egy, R/7-ből húsz-harminc, R/7L-ből öt, R/8-ból egy, R/9-ből kettő, R/10-től R/18-ig egy sem, kivéve az R/14-et, amelyből kettő darab élte túl a háborút és az azóta eltelt évtizedeket. Mielőtt valaki azt hinné, ezek néhány tucat vagy száz példányban gyártott rádiók voltak, javasoljuk, lapozzon vissza korábbi cikkeinkre, ahol láthatja, némelyikből (például az R/3) több ezer készült. S mindezt a letaglózó állapotot köszönhetjük a szorgos úttörőknek, az ötvenes-hetvenes évek csapnivaló viszonyainak és a vaskohóknak – továbbá nem csekély mértékben némely hajdani múzeumi vezetők (értsd: felnőtt férfiak) gyermeki észjárást követő bűnös hozzáállásának. Fotó most nem lesz, de szöveg annál inkább. Holnap pihenünk, de várhatóan szerdán folytatjuk. 🙂

IMG_9312 (2)

Az MKH híradó jelvényének ezüst másolata – az eredetit bronzból préselték. A képen látható darabot egy gyűjtői példányról mintázott gumimásolat nyomán egy ügyes kezű ékszerész öntötte ki Budapesten. A klubból többen viselik büszkén a hajtókájukon. 🙂

Folytatás

Szépen sorban – íme az R/3 második része

Múlt számunkban bemutattuk az R/3-as készüléket. Írásunkból azonban kimaradt két olyan apróság, amely szervesen hozzátartozik az említett berendezéshez, ennek ellenére a második világháborúval foglalkozó szakirodalom nem tesz említést róluk. A mellőzés az eszközök specialitása miatt érthető – ám valójában mégis méltatlan, hiszen e kis kiegészítők önmagukban is ékesen bizonyítják a Magyar Királyi Haditechnikai Intézet katona-mérnökeinek tudását, illetve azt a műszaki gondolatmenetet, amely megfelelő eszközökkel igyekezett ellátni katonáinkat a világháború során.

R3-távrábeszélő

Az R/3 távrábeszélőjének fényképe a HTI könyvéből

Folytatás

Szépen sorban – íme az R/3 első része

Vannak, akik (a részünkről mély alázattal vett) dicséretük mellett lassítást óhajtanak (Dodi, köszönjük a kritikát!), mások meg úgy akarják megmondani az oldalnak a tutit, azaz azt, hogy mit adjon az olvasónak, hogy (írásukat tekintve is) helytelenül mocskolódnak.

Az értékrend világos s nem igényel magyarázatot.

Folytatjuk tehát sorozatunkat – ezúttal az R/3-as készülékkel. Mivel Dodi megjegyzése nekünk tényleg irányadó, ezt az anyagot kétfelé bontjuk olyformán, hogy a következő fejezetet várhatóan hétfőn, esetleg kedden bocsátjuk színetek elé. S még valami: ahogy eddig seregnyi amateurtárs írása megjelent itt, úgy ez az ajtó a jövőben is tárva-nyitva áll. Bárki (!), akinek hasznos közlendője (értsd: írása) van, bátran keresse elnökünket, HA7PTY Pityeszt, HA8ADI Ádámot a Military Szakosztály vezetőjét vagy akármelyik klubtagunkat azért, hogy a cikke itt napvilágot lásson. Kereken kimondva: részünkről a maximális megtiszteltetés, ha anyagot írsz a ha5kdr.hu oldalra!

R3-terepjáró01

Az R/3 állomás mint mozgó vezetési pont egy honvédségi terepjáróba szerelve

Folytatás

Szépen sorban – íme az R/1 és az R/1a

A számok nem hazudnak, mint némely emberek. Azaz (például) a látogatottsági adatok világosan jelzik, a HA5KDR digitális kikötőjének olvasói – hála Istennek! – szeretik a military távközlési technikát. Persze mi is tudjuk, adni kell mást is – ezért írunk olykor a konyhából született QSO-król, főzőcskéről, baluntarfókról (szeszkazánoknak: ballontranszformátorokról) és izgalmas mérésekről. 🙂 A lényeg a változatosság, s ebben például HA8BDE Dénes sokat segített a minap, amikor a levegőből a földre, egészen pontosan a páncélosokba rángatta a közt. 🙂 Sok más mellett valljuk azt is, ha új információk kerülnek a látókörünkbe, azt (a lehetőségeinkhez mérten) mentül hamarébb meg kell osztani. Az adat ugyanis akkor ér valamit, ha közhírré teszik – különben kevesek kiváltsága marad az ismeret. Az pedig soha nem szül jó vért – pont annyira, mint a tévedhetetlenségben való hit vagy az erőszak. Magyarán mi itt nem azt állítjuk feszt’, hogy valamelyik avítt rádió/történet csak úgy létezhetett/működhetet, ahogy mi mondjuk – hanem azt, hogy jelenlegi ismereteink szerint volt így, esetleg úgy. A különbség óriási. Az alább induló folyamot tehát így kell értelmezni, olvasni.

R1

Sorozatunk első tagja, a Magyar Királyi Honvédség R/1 adó-vevője

Folytatás

40 M R/7E – azaz a királyi ejtőernyősök rádióállomása

Túlzás nélkül mondhatjuk, ez megint egy olyan cikk lesz az oldalunkon, amely ilyen komplexitásában eddig nem jelent meg sehol. E rádióról HA8BDE Dénes készített egy remek anyagot – mi most hozzáírunk néhány apróságot.

R7E-málha02

Ez egy úgynevezett háti- és ledobótartálynak egyként használható doboz, s mint a rajta lévő kopások elárulják, párszor már igénybe vették a szolgálatait. (Ha valaki nem ismerné föl: a vas (alu?) kaszni bendőjében a legendás R/7 bicikli és némi antennaszerelvény lelt otthonra.) Amennyiben a visszaemlékezések helytállóak, akkor a box az úgynevezett Horthy liba-színben (ha rosszul fogalmaztam, mea maxima culpa) pompázott. Ám mivel a festés hadtörténelmi vonatkozásai idehaza rendkívül érzékeny kérdéskört jelentenek (és sajnálatos indulatokat szülnek), ennél mélyebben mi nem is mennénk bele a tárgyalásba.

Folytatás

Egy háború előtti komplexum, az R/7La

Folytatjuk a háború előtti katonai rádiók világába vezető kalandozásunkat. Ezúttal egy különlegességet mutatunk be olvasóinknak. Az R/7La-ról szóló cikk nem lesz túlzottan hosszú – viszont unikálisnak bátran nevezhető, ugyanis teljes komplexitásában még nem írtak róla sehol magyarul. (Valljuk, hogy nem mindig a cikk terjedelme a lényeg, s ahogy a mondás is tartja: kevesebb néha több.)

S tisztelettel ismét arra kérünk, ha idézel, hivatkozz a honlapunkra.

71

Folytatás

Óda a Seg-15-höz

A “jó” pilótáról azt tartja a mondás, hogy akár egy colos léccel is képes repülni. Mi nem gondoljuk magunkat “jó” rádiósnak, de azt határozottan érezzük, az éteri megjelenés olyformán is örömet tud okozni, ha arra “csak” egy ajándékba kapott, leginkább holmi igénytelen laborműszerre hajazó berendezéssel tudunk sort keríteni. A volt Német Demokratikus Köztársaság Seg-15-ös military adó-vevőjének külalakja óvatosan fogalmazva is harmatosra sikeredett – ám az érzékenysége messze kárpótol minden esztétikai hiányosságot. Az alábbi őszinte hangú írás a rádiózásra buzdít, amely – mint tegnap is írtuk – kiváló gyógyszer mindenféle bajra.

Látszólag nem ide tartozik, de ha jobban végiggondoljuk, mégis. Az EU statisztikai hivatala a közelmúltban közzétette egyik felmérésének eredményeit. A kérdezők jelentős mintán (ha jól rémlik, százezer ember) vizsgálták azt, hogy a lakosság hány százaléka jár be örömmel a munkahelyére. Ne találgassanak, az arány az Óvilágban nem éri el a harminc százalékot. (Csak gyanítjuk, hogy itthon még annyi sincs.) Azt már az óvodás is zsigerből tudja, hogy a stressz rossz vért szül; a kedvetlen dolgozók az átlagtól magasabb vérnyomástól, cukorszinttől és egyéb kórságoktól szenvednek – magyarán a különböző egészségügyi nyűgök-nyavalyák jobban sújtják őket, mint boldogabb melóhelyen güriző embertársaikat.

Mi köze ennek a rádiózáshoz? Nos, annyi, hogy ugyan ez a brüsszeli amt azt is közölte, hogy azok viszont, akik a szabadidejüket hasznosan (értsd: természetes jó hangulatban) töltik el, csökkenthetik ezen veszedelmek mértékét. Mivel ez itt nem egy horgászfórum, ahol a rablóhalak pikkelyére (bőrt mégsem írhatunk) menő pergetés (pörgetés?) és a harcsák megfogását célzó kluttyogtatás titkait óhajtjuk kielemezni, marad a rádiózás. Egészen pontosan az arra való buzdítás, amely jobb, mint a vérhígító vagy a hülyeség elleni dizájndobozos pirula. 🙂

Folytatás

Földi és égi reprádiós csemege – azaz Habent sua fata radio

Bizonnyal ismerős minden gyűjtő számára az olyan helyzet, amikor egyszerűen muszáj megvásárolni valamilyen katonai lomhalmot. Fontos megjegyezni, a kényszer alatt esetünkben véletlenül sem “hazahajló kezet” hanem valódi értékmentést értünk, azaz (például) olyan helyzetet, amikor megakadályozzuk egy ritka, ráadásul keményen magyar vonatkozású tárgy (szabatosan: rádióberendezés 🙂 ) külföldre kerülését. A FuG10EK3 és annak földi kerete ide sorol.

IMG_20180214_225216

Tán senki nem harapja le a fejünket, hogy a folytatás után szemlélhető videó elején másfél percet mondunk, míg a valóság három fölött jár. 🙂

Folytatás