Véget ért, de lesz jövőre is!

Idén is volt Military Weekend. Sajnos már véget ért, de a beszámolót alant olvashatjátok. Itt jártak a katonák, részt vettünk spontán tűzoltó bemutatón, sőt, cserkészek is jártak az állomáson. Összesen harminchét látogató tisztelt meg bennünket jelenlétével. A kaja és a hangulat is felemelő volt. Itt köszönjük meg a Budapest Helyőrség Dandár Petőfi Laktanya parancsnokának az engedélyt, a természetvédelmi hatóság gyors ügyintézését és áldását, az Antenna Hungária Zrt. És a Süttői Erdészet pozitív hozzáállását a rendezvényhez. S végül, de nem utolsó sorban hálatelt szívvel gondolunk Marton Vilmosra, a Pusztamaróti Sólyomfészek tulajdonosára, aki a csütörtöki, katonákkal elköltött remek ebédünket felszolgálta. (E szubjektív elemeket felvonultató és kétségtelenül csapongó beszámolót HA8ADI Ádám és HA5CBM Miklós készítette.)

Csepel és Gaz-69. Az utóbbiban előjött a nyári Gaz-betegség, de végül megoldottuk a problémát, és az MW hátralévő idejében minden gördülékenyen működött… 🙂

Az idei Military Weekend előőrs csapatai, azaz HA7PTY Pityesz, HA7EO Attesz, HA8ADI Ádám és HA5CBM Miklós szerdán érkeztek meg az állomásra. Lecuccoltunk, majd egy remek ebéd (Köszönjük HA5IKS Pisti Verájának!) elfogyasztása után leültünk beszélgetni. Mindenképpen ide kívánkozik, az efféle, tele hassal végrehajtott tábortűz közeli elmélkedések kimondottan jól esnek az embernek – ha másért nem, mert ekkor például folyton újra és újra ráébredünk, hogy mennyi mindent lehet még tenni az életben azért, hogy mind az egyén, mind pedig a közösség előrébb jusson.
Nézzük például a katonákat: a Magyar Honvédség (egy évet leszámítva) tizenhárom esztendeje vesz részt a MW-en. Túlzás nélkül állítjuk, nekünk minden, velük eltöltött perc ajándék. Nem csak azért, mert elhozzák minden ápolt álmainak netovábbját, az R-142-es híradóautót, hanem azért is, mert általuk olyan világot ismerhetünk meg, melyre az átlagpolgárnak általában csekély rálátása nyílik.

Belvilág, sokak vágyainak netovábbja 🙂

Persze itt nem holmi „atomtitkokra” kell gondolni, hanem egyszerű, mindennapi sztorikra – amelyek pont azért fontosak számunkra, mert a gyűjtési körünkhöz kapcsolódnak. (Értsd: katonai híradás.) Nézzünk egy szimpla esetet – azt, hogy mit tud egy-egy Harris RH és URH lomhalom, bárki szabadon elolvashatja a neten. Ám mindjárt más a gyermek fekvése, ha azt a bizonyos RH és URH Harrist az ember maga tekergetheti, s közben mintegy „mellékesen” megtudja, hogy ez „AZ” a masina, amely megjárta egy távoli ország harcmezejét, s általa tartották a magyar honvédek a kapcsolatot az anyaországgal. A fantáziával megáldott amateurtársak lelki szemei előtt ilyenkor életre kelnek az áramkörök, a mikrofon és a fülhallgató, s mind-mind elmesélik azokat az emberi érzéseket és történelmi eseményeket, melyeket a fiúk az éter hullámaira bíztak azért, hogy azokat a távoli Budapesten vagy Székesfehérváron felfogják és feldolgozzák.

Tud mesélni. Tényleg. (R-142)

Szólnak arról, hogy mit jelent a magyar szó a világ túlsó felén, s szólnak arról is, hogy az a recsegő, olykor fédinges hazai idióma milyen erőt képes adni a mindennapokban.
Nem ragozva az R-142 nem egy több tonnás élettelen vastömegcikk, hanem egy mesekönyv annak, aki nyitott szívvel és szemmel közeledik hozzá. Az MW-re érkező honvédek pedig nem kezelők, hanem a barátaink.

Tényleg.

Wov!

A MW persze nem csak rádiózásból áll. Például a katonákkal közösen elköltött csütörtöki pusztamaróti ebéd is ide sorol. (Nem csak a mostani, hanem sok esztendőre vissza.) Vilmos remek szakács, az adagok emberesek, az édesség pedig kiváló. Fontos elmondani, étkezés közben műsoron kívüli programban lett részünk, ugyanis az erdő közepén lévő tábor poros földútján mintegy varázsütésre megjelent egy tűzoltóautó. Mint utóbb kiderült, a lánglovagok egy bizonyos Bettit kerestek, aki „úgymond” megrendelt tőlük egy bemutatót az általa vezetett cserkészcsapatnak. A gyerekek és vezetőik idővel be is futottak, ám a két csapat addig sem töltötte tétlenül a perceket… 🙂

Magyar gyártmány, legyünk büszkék rá! (Cserkészroham alatt a jármű.)

(Miklós például szintén tűzoltó édesapja emléke előtt tisztelegve beült a vezérállásba, majd az itt készült fotót elküldte édesanyjának…)

Apa, innen is ölel fiad, Miklós.

HA1XS Balázs brit vevői. Az egyik csodásan szólt, a másik zúgott – de már rajta vagyunk a témán… 🙂

Mit emeljünk még ki a négy napból? Itt van rögvest példának egy paradoxon: a MW-en általában igen keveset rádiózunk. Kétségtelen, ezt a kívülállók kevéssé szokták nekünk felróni, ennek ellenére bennünket csöppet feszélyez e tény. Hiszen mégis csak ez a katonai rádiógyűjtők éves találkozója, ahol elvileg „az lenne a minimum”, hogy agyonsugározzuk az étert a sok military lommal. Annak, hogy mégsem így esik, az az oka, hogy a jelenlévők jelentős része esztendőről-esztendőre általában nálunk találkozik a „másikkal”, s inkább az asztal mellett vagy a tábortűz körül üldögélve beszélget, mint hogy „feszt” a cájgok gombjait tekergesse. Ismételjük, születik sok QSO is, de mégsem ez a fő csapásirány.

Lecsó stációk 1.

…és 2.

Nagyszerű élmény többek közt a „gazozás” is, ami a rossz hegyi utakon való zötykölődést jelenti HA5CBM Miki Gaz 69-es típusú járművén utazva. Itt nem valami céltalan környezetszennyezésre gondolok, sok esetben már csak ez a járgány képes megbirkózni olyan csapásokkal , amiken egy átlag négykerekűn ülve esélyünk sincs, így gyakori jelenség, hogy egyes látogatók a hegy lábánál hagyják az autójukat , és onnan a „gazon” utazva közelítik meg az objektumot. Nem mondanám kényelmesnek ezt az utazási módot, de élvezetesnek annál inkább.

Ami valójában nem is olyan nagy probléma.

Pöcc-röff… 🙂

Útleveleket előkészíteni! (Anga András járműve)

Hoppácska! (Hagara Gábor és az Ő családi autójuk.)

Ha az ember tehet jót, minek fektessen energiát abba, hogy rosszat cselekszik? Ezen ősigazság mentén vessünk egy pillantást a menüre, mely idén pénteken szabolcsi tojásos-tejfölös lecsó volt, míg szombaton ugyancsak az arról a környékről elnevezett paprikás krumpli. (Mindkettő HA5CBM előadásában.) Első nekifutásra tisztázzuk, mitől szabolcsi a szabolcsi? Leginkább azért, mert tejfölt is főzünk beléjük. Igen, jól olvassák, a paprikás krumpliba is kerül e fehér finomságból. Utóbbiba még tej is – bár ez már valóban a kulináris extrémsport kategóriába esik…
A közítélet szerint mindkettő ízletes és tápláló volt. (Közérthetőbben fogalmazva elfogyott az utolsó szögig.) Az ebédekről mára ennyit, míg a szombat esti pocaktömésről a Határőr Emléktúráról szóló cikkben említett Anga Andris gondoskodott. Nem részletezzük agyon, lévén ez mégsem egy gasztroklub honlapja – de annyit azért leszögezünk, András három sütődiszkoszának kevés híján lába kelt. Ilyen kell a klubnak, no!

Sőt, Önnek is!

Nagyon ment a tekergetés…

A MW-ek jeles fénypontjai a meglepetésemberek föltűnései. Félreértés ne essék, mi a törzsgárda (a teljesség igénye nélkül: HA5IT Tomi, HA5AJR Ábel és HA7PC Karesz, Hagara Gabi és családja, „Csepel D-344” Lajos, párja Móni és gyermekük) jeles tagjainak is szívből és őszintén örülünk, de egy-egy extra alak fölbukkanása valódi eufóriát képes kiváltani. Nos, idén is akadt ilyen „váratlan” ápolt HG7WMA Ádám személyében. Amikor géperejű járművével föltűnt a bejáratnál, először szellemnek néztük, majd számosan szabályos örömujjongásban törtek ki. De ugyan ilyen szívtájéki jóérzést keltett a közben, amikor HA5IS Pista (Cement kolléga) úgy döntött, mégis fönt alszik a hegyen.

HA7EO Attesz erősen töri valamin a fejét az R-142-es járműben. Talán azt latolgatja, miként tudná betenni a garázsba úgy, hogy az asszony ne vegye észre a járgányt… 🙂

Miről emlékezzünk még meg? Például a vasárnap délutáni nagy, több órás viharról. A korábbi esztendőktől eltérően idén kimondottan szuper meteorológiai viszonyok között múlattuk az órákat, napokat, az égiek kedve pusztán vasárnap délutánra romlott el. Akkor viszont eléggé, így mi jobb híján beültünk a konyhába dumálni. Nem ragozzuk, maradjunk annyiban, az amúgy is az utóbbi idők legjobb Military Weekend-jének titulált eseménysornak e „kényszerű” összezáródás lett a megkoronázása.

Távolkép (R-142)

Fontos leszögezni azt, hogy elsőre ez egy zártkörű eseménynek tűnhet, azonban ez korántsem így van, bárkit szívesen látunk!

 

Baráti 73!

 

A HA5KDR csapata

 

  1. Szevasztok!

    Gratulálok a Honvéd Hétvége megszervezéséhez!
    Most kihagytam, de a 2018-asra igyekszem elmenni.
    Erőt, egészséget!

    VY 73 es DX! Gyuri / HA6IGM

  2. Szervusz Gyuri!

    Köszönjük hozzászólásodat! Tényleg sajnálhatod, mert az utóbbi esztendők legjobb bulija volt. Jövőre várunk szeretettel!

    73!

    HA5CBM
    Miklós

Hozzászólás a(z) Lázin Miklós András bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .