HG70HATAR – HG70BORDER

A hagyományőrző határőrökkel minap véget ért nyugati (őrségi) túránk igen remek kikapcsolódást nyújtott. Túl azon, hogy számtalan eredeti gépjárművel jártuk be az egykor szigorúan őrzött zónát, még rengeteget is rádióztunk. Az időjárás kegyes volt hozzánk, mert csak éjjel esett – s akkor ugye vagy aludtunk, vagy a „termes” műhelykocsiból lovagoltuk meg az éter hullámait. Az összeköttetésekről hamarosan „anzixot” küldünk. Az alábbi – lehetőség szerint rövid – képes összefoglaló erősen szubjektív elemeket tartalmaz, ennek megfelelően kéretik olvasni.

Az egész akció a határőrizet megszilárdulásának hetvenedik, a Határőrség Országos Parancsnokságának megalakulásának hatvanadik, és megszűnésének tizedik évfordulója kapcsán szerveződött.

Anga Andris akcióban!

Antennarendszer viharos háttér előtt, kora esti fényekkel (Sopronkövesd)

Nehezen lehetne egy jelenetben összefoglalni, mi volt a négy napos „határjárás” legjobb pillanata. Egyrészt joggal említhetnénk a számtalan csodaszép összeköttetést – de ugyan ilyen joggal hozhatnánk föl a szlovén-magyar határszakasz átlépését, amikor a hagyományőrzők eredeti egyenruhában állították meg és ellenőrizték konvojunkat. Ez az akció egyébként annyira jól sikerült, hogy a véletlenül arra haladó három autó sofőrje automatikusan leparkolt a sok határőr láttán.

HA7EO lazán nekitámaszkodva a Latviának. Utóbbi patika állapotú járgányból kettő érkezett a túrára

Persze a végén mindenki nevetett és integetett – de azt is érzékeltük, hogy a Suzukiban ülő idős magyar házaspár mosolya inkább felszabadult volt, mint a helyzethez illő – ha értik mire utalunk.

Intézkedés a szlovén maqgyar határon. Három autó jött – mind megállt, leparkolt… 🙂 (A fotó a Latviából kitekintve készült.)

No de kezdjük az elején: az egész Anga András, Keresztes Csaba és Huiber Tibor hagyományőrző határőr barátaink fejében fogant meg, s ők kezdték el szervezni emlékező kirándulásunkat. Szintén az ő ötletük volt, hogy a buliba (mert valójában tényleg az volt a javából) hívjanak meg minket, rádióamatőröket, hogy az éterben is népszerűsítsük az eseményt.

Nagy volt a szigor!

Talán már ismertek bennünket annyira, hogy felesleges bizonygatnunk: ahol rádiózásról van szó, ott a HA5KDR csapata a maximumot igyekszik adni. Rögvest kértünk két alkalmi hívójelet, a HG70HATAR-t és a HG70BORDER-t, (Külön hálás köszönet illeti a gyors és gördülékeny ügyintézésért a Magyar Rádióamatőr Szövetséget és a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságot.) majd tisztáztuk, hogy ki mit hoz. Az RH cájgot HG6PTZ biztosította, míg a többi zseb és mobilrádiót mindenki maga intézte. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a menet közbeni szabályos biztosítást – mert olyan is volt ám – a hagyományőrzők által külön megvásárolt URH frekin intéztük.)

Egy „vijjogós” Volga a Latviából fotózva

A buli csütörtökön indult, megérkezés után ettünk (és ittunk), majd fölállítottuk a tíz méteres árbocot. A dipól kiválóan muzsikált, s bátran mondhatom, felemelő élmény volt, amikor az aggregátorról és HG6PTZ Tomi „termes járművéből” dolgozva egy időben annyian hívtak minket, hogy azt a legritkább DX is megirigyelhette volna.

Eligazítás szombat reggel – érdemes megfigyelni az egyenruhákat!

S ha már itt járunk, ide kívánkozik egy megjegyzés: országunkban (sajnos) szokás mondani, hogy a magyar rézdöngölők – úgymond – rettentő udvariatlanok. Nos, mi ezt maximálisan cáfolni tudjuk, ugyanis a bennünket megszólító amateurtársak nem hogy nem beszéltek rá a másikra, hanem egyenesen (és ami legalább ennyire fontos: türelemmel) kivárták a sorukat. Nem csak fóniában, hanem távírón, DMR-en, FM-ben és C4FM-ben is. Mi lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk az összes éterlovagot meghallani – amelyet talán igazol, hogy számos QRP állomás került a logba.

Külön és óriási öröm volt HA5IT Tamás feltűnése a sávban, akit olyan szép és őszinte szívből érkező hangos szóval üdvözöltünk, hogy az a mikrofonba is behallatszott.

Kétvölgyi perspektívák

A pénteki bőséges reggeli elfogyasztása után rövidke rádiózás, majd alaki foglalkozás keretében egy eligazítás következett. Mint megtudhattuk, a program így lesz: biztosított menetben irány Apátistvánfalva, ahol a helyi határőrmúzeumot látogatjuk meg. A konvojt egy „nénós” Volga vezette, majd két „csocsi-rogyi” állapotú Latvia, egy utánfutós Gaz-69, pár civil autó követte, s zárásként egy Határőrség feliratú Lada Niva gördült ki a Vendvidéki Vendégház udvaráról. (Volt még egy gyönyörű Csepel teherautónk is, ám annak az akkumulátorai lemerültek, így azt utólag, amolyan mentőakcióként bikáztuk be. Bevallom őszintén, ez kimondottan színesítette a bulit, így efféle „tervezett leállást” jövőre akár direkt is beiktathatna a szervező… 🙂 )

A Csepel és én – a sapkámra sokan pályáztak… 🙂 (HA5CBM)

No, de kanyarodjunk vissza Apátistvánfalvára, ahol egy kiválóan karbantartott tárlat várt bennünket. Van ott minden, mi szem szájnak ingere! Fegyverszoba, az SZ-100-as elektromos műszaki zár berendezései, R-104M és még milliónyi finomság, amibe az ember lánya-fia akár hosszú órákra is belefelejtkezhet.
Ha arra járnak, semmiképpen ne hagyják ki.

Útban a határra…

A délután rádiózással, valamint a korábban beszerzett amerikai MRE csomagok elfogyasztásával telt. Ha valaki hozzájut ilyen harctéri tasakhoz, mindenképpen kóstolja meg. Szokatlan hasonlattal élve: amilyen „hülyén” tudnak kinézni ezek az ételek – annyira laktatóak. HA5CLF István például megmutatta, hogy a mogyorókrémmel kent magyar pogácsa, tetején egy kis áfonyalekvárral remek édesség – s ez tényleg így is van.
Ugyancsak nagyon ízletes a csokis keksz – az ember betol egy fél adagot, s már el is verte az éhségét. (HA5CBM Miklós ezúton is köszöni a közétkeztetést.)

HA5CLF az amerikai édességek mestere

Tényleg finom volt! (HA7PTY Pityesz ebédje)

Édesség Pityesz MRE készletéből. Kívül kemény cukor, belül zselé. Az ember megeszik öt-hat darabot, oszt’ jóllakott. Tényleg.

Az ízléses hastömést követte a hármashatár-túra. Mivel a szervezők mindenkinek adtak útlevelet, értelem szerű volt, hogy a magyar-szlovén határon ellenőrzés vár ránk. Mit mondjak: a közeg kellően szigorúan lépett föl (lásd fotó), de egyben emberséget is mutatott, s sok humorral segített át bennünket a „zabszem” effektuson. 🙂

Civilek a sorban (b-j: HA7PTY Pityesz, HA7EO Attesz, HA5DON István, HA5IS Pista, HA5CLF Steve, HG6PTZ Tomi)

Átjutás után ráfordultunk a betonra, s irány a parkoló. A táj gyönyörű. Nem csak itt, az egész Őrségben. A kocsikat lent hagytuk, s gyalog küzdöttük le a hegyet. Rádiózni persze próbáltunk, csak hiába. Az egyetlen kapcsolat egy osztrák amateurtárs lett – ő viszont tényleg igen messze járt tőlünk, így megvolt a helyi „díex”! (Ide amúgy érdemes lenne kitelepülni – ám csak akkor, ha viszünk oszlopot és irányított antennákat is.)

Péntek éjjel lámpafény mellett – a szombat hajnali indulás végett – lebontottuk az állomást – de legalább gyakoroltuk ezt is. Reméljük, nem feledtünk semmit a mezőn. Szúnyog s egyéb élősködő persze volt, de lényegesen kevesebb, mint előre gondoltuk.

Patika Gaz-69 utánfutóval. Gazdája az utóbbiban aludt – s szerintem sokan cseréltünk volna Vele… 🙂

Az ellátásról egy mondatot: a Vendvidéki vendégház tulajdonosa korábban a Gellért Szálló főpincéreként szerzett három évtizedes tapasztalatot, így bárki szabadon elképzelheti a minőséget, a kiszolgálást, az adagok méretét és az ízvilágot. Csak szuperlatívuszokban tudunk nyilatkozni.

Tényleg. A pálinkájuk pedig valóban remek!

Pihenőfélben – az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk. Nappal meleg, éjjel eső. 🙂

A szombat újfent katonásan kezdődött: zászlós koszorúzás Apátistvánfalván, majd irány Ausztria. Ide igyekezni kellett – de szerintünk senki nem találná ki ennek okát. Ami pedig nem más, mint a Csepel teherautó.

Tisztességgel emlékeztünk meg a hazájukat szolgáló határőrökről

Megkaptuk a zászlót is. Szólt a himnusz, a szózat, s koszorúzásra is került idő. Az emlékkő mellett pedig két géppisztolyos határőr állt vigyázzban.

Igen, jól olvasták. Annak ugyanis délután három óráig el kellett hagynia az állam területét. Mindennek oka pedig az, hogy a semlegességet deklaráló osztrák államszerződés egyik paragrafusa határozottan tiltja, hogy idegen állam harci eszköze az említett időpont után az ország területén maradjon. S bár a szóban forgó Csepel OT rendszámmal bír, ez odaát senki nem érdekel: katonai célra készült? Ferstén?! 🙂

Önarckép a Csepelből a manőverúton. Kész csoda, hogy nem mozdult be az ájfon…

Mivel a hagyományőrzők és a kdr-es fiúk szabálykövető népek, ezért a nagy könyvben lefektetetteknek megfelelően cselekedtünk, s nem okoztunk galibát senkinek. Viszont ha már ott kocsikáztunk, fölkerestük az osztrák határparkot, láttunk egy anno céltáblának használt majd németes alapossággal összelegózott T-34-et valamint egy patika bunkert is. Az osztrákok kedvesek, sőt, határozott figyelmet érdemeltünk ki az antik járműveinkkel a helyi lakosság soraiban.

Ausztria, határpark – ez a Mafi, azaz magasfigyelő. (Ausztria, határpark.)

Géperejű járművek a manőverúton (Dettó a sógoroknál…)

Eredetileg úgy gondoltuk, hogy részletesen leírjuk a hajdani magyar műszaki zár és határbiztosítási rendszer működését, de végül úgy döntöttünk, ezt meghagyjuk a szakembereknek. Egyrészt sokkal ízletesebben képesek elmondani, mint mi itt írásban. Másrészt pedig gondolni kell arra is, hogy Önök az Őrségben kirándulnak, s esetleg eljutnak Apátistvánfalvára. Ott pedig jobban képbe kerülnek, mint általunk.

Pecsét jár mindenkinek. (Útlevélkezelés alatt HA5DON Pista, Döme és HA5CLF Steve.)

Ha arra fújja önöket a szél, kérjenek sztorikat: elképesztő történetek birtokába juthatnak. S egyben külön felhívjuk a figyelmüket az SZ-100-as elektromos kerítés és jelzőrendszer végtelen drótigényére…

Szigorú volt az ellenőrzés…

Mit írjunk még? Fontos még megemlíteni „Keró”, azaz Keresztes Csaba gyűjteményét. Elképesztő egyenruha- és felszerelés kavalkád, a kertjében pedig egy patika UAZ-469B parkíroz. Van ott minden, még kivándórló-útlevél valamint akciófotók is. (Utóbbi egy keletnémet család elfogásáról.)

Nincs kec-mec: HG6PTZ Tomi és HA7PTY Pityesz az úticélról nyilatkozik. Elvámolni való nem volt…

Sopronkövesdet a csapat két úton érte el: egyik része aszfalt, a másik földúton. Hátborzongató élménynek számított a hajdani manőverút használata. Balra egy bokorsor, oszt’ az már a sógorok földje.

Na lássuk csak azt a csomagtartót kérem! (A vizsgált honpolgár: HA5IS Pista)

Egyébként általánosságban megjegyezhető, 1957-től az ország legbiztonságosabb falvainak a határőrövezet helységei számítottak. Akár a pénzt is az asztalon lehetett hagyni, mert szó szerint senki idegen nem tudott oda keveredni. Vagy ha mégis, általában elfogták – vagy ha nem, akkor az illetőt nem a falusi kamra, hanem a mielőbbi átjutás izgatta.

Sopronkövesd, étterem (HG6PTZ és HA7PTY)

Szombat délután rádiózás, vasárnap délelőtt pedig indulás haza. A hagyományőrzők természetesen még ráhúztak egy napot – de azon részünkről már csak HA5IS Pista vett részt.

HA7EO Attesz őrségben áll az úgynevezett ceruzában 🙂

Zárásként pedig egy lényeges dolog: tiszta szívből köszönjük amateurtársaink felénk áradó szeretetét és még inkább türelmét, hogy a halálosan fáradt QSO-gépek 🙂 botlásait békésen s zokszó nélkül viselték el.

Legközelebb ha jön a határra, menjen el borotválkozni!

Egészségünkre! (HA5IS Pista)

Tömören ennyi, ha kérdésed akad – van mit mesélnünk! 🙂

A túrán általunk készített képek felkerültek a galériába: katt ide! 

S zárásként, de nem utolsó sorban újfent megköszönjük az ötletgazdáknak, Anga Andrásnak, Keresztes Csabának és Huiber Tibornak a meghívást és a gondoskodó szeretetet.

Baráti 73!

a HA5KDR túrázó csapata

  1. Gratulálok,nagyon jó buli lehetett!
    Külön öröm számomra,hogy több ismerőst is láthattam a fotókon!
    HA1UK
    Karesz

Hozzászólás a(z) dr.Czirják Károly bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .