Kalandok az R-108M és az R-310 katonai lomhalmokkal – HA2MN Tibor írása

Alant HA2MN Tibor írása olvasható. Mint azt oly sokszor hangoztattuk, a Military Szakosztály örömmel ad teret más „ápoltaknak” arra, hogy megosszák a nagyérdeművel a katonai lomok használata során szerzett tapasztalataikat. Az írás eredetije Tibor honlapján található, de azt kérésünkre átengedte másodközlésre, sőt, kissé ki is bővítette. Ha úgy érzed, hogy Neked szintén lenne mondanivalód a témában, bátran „jelkezz” HA8ADI Ádámnál, a szakosztály vezetőjénél vagy HA5CBM Miklósnál, a részleg egyik lelkes betegénél… 🙂

Bizony, ez egy sokak által vágyott R-108M (HA2MN)

R-108M katonai adóvevő 28-36,5 MHz, 1 W kimenő

Nem sokkal az Esztergomban ideiglenesen állomásozó orosz csapatok kivonulása után megkeresett egy fiatalember azzal az ajánlattal, hogy lenne egy, az oroszok által itt felejtett működőképes rádió, amit ingyen nekem adna. Oké, nézzük meg! Felkerestük a rádió lakóhelyét egy sötét pince mélyén, ahol az a kellemes meglepetés ért, hogy a közismert R-105D adóvevő modernizált kistestvérével, az immáron hibrid felépítésű R-108M-mel találtam szembe magam. Ezt onnan tudtam meg, hogy rá volt írva a szép, csau színű bakelitruhába öltöztetett rádió adattáblájára. További kellemes meglepetés ért azzal, hogy a készülék a bekapcsolást követően látszólag azonnal életre kelt és ami a legfontosabb – a fotóskála 28.000 kHz-cel kezdődött. A rádióhoz járt még egy Kulikov antenna és egy fejhallgatós kézibeszélő készlet.

Beszélőkészlet (HA2MN)

A fiatalember legnagyobb megkönnyebbülésére úgy döntöttem, hogy elviszem készüléket. Ha mégis javíthatatlanul hibásnak bizonyulna, alkatrésznek akkor is megteszi.

Az R-108M két darab hátul elhelyezett 2,4 V-os lúgos akkumulátorral működik. A hátlapot levéve az akkumulátorok olyan állapotban találtattak, hogy azonnali hatályú és végleges eltávolításuk erősen indokoltnak tűnt. Nem hezitáltam azzal sem, hogy alapos takarításban részesítsem a rádió ezen alfelét.

Elbájoló közelségből… 🙂 (HA2MN)

Ahhoz, hogy üzemeltetni lehessen a rádiót, tápegységet kellett fabrikálni. A dolog szépsége abban rejlik, hogy a polaritások sorrendjét a következőképpen kell kialakítani +2,4 V →  közös föld ← -2,4V, legalább 2-2,5 A

Miután e kellemetlen feladaton túlestem, néhány méteres dróttal megfűszerezve az antennakimenetet, ünnepélyes bekapcsolásra került sor. FM zaj – rendben, skálavilágítás – rendben, kalibráció – rendben, rx-tx együttfutás – rendben, adó kihangolása az antennára – rendben.

Ez időtájt Budapesten működött egy 29 MHz-es FM átjátszó a Hármashatárhegyen. A gond abból adódott, hogy ellentétben az R-10-zel, az R-108M vevője nem elhangolható, lévén egy mereven szimplex rádió. Ebből következően az átjátszó megnyitásához a felmenő frekvencián (- 100 kHz) kellett nyomni a PTT-t, majd gyorsan át kellett hangolni a lejövő frekvenciára.

További problémát okozott, hogy a fotóskálát csak a nézőkén keresztül lehetett megtekinteni, ez rádióamatőr szempontból igen csak hátrányos megoldás. Ezért a  készüléket „kukucskálós bakelitrádió” névre kereszteltem el. De hát a rádióamatőr ne válogasson – olyan rádióval rádiózzon, amit a sors a kezébe ad.

R-108M beforrasztható ceruzacsöve (a tranzisztorok Ge rétegtranzisztorok) (HA2MN)

Az átjátszót gond nélkül sikerült nyitni. Ezt követően angolul és magyarul leadott eredménytelen CQ hívások következtek, ami a 29FM esetében egyáltalán nem szabad, hogy okot adjon az elkeseredésre. Ugyanis türelmesen ki kell várni, hogy mikor nyílik meg a sáv. Hogy ez perceken, órákon, napokon, hónapokon belül megtörténik, vagy csak a következő tavaszi-nyárelejei ES szezonban következik be – az csak a Solar Flux Indexen, illetve az ES terjedés kialakulásának szeszélyességén múlik.

Végül sikerült néhány európai összeköttetést abszolválni a budapesti átjátszó segítségével. Egyes állomásokat az előnytelen QTH ellenére a felmenőn is jól hallottam, így nem kellett a lejövő frekvenciára rohamtempóban áthangolni a rádiót. Szimplexen sikerült egy belga állomással riportot váltani. Mivel az adott periódusban nem igazán produkált jó terjedést a 10 méter, a rádió lekerült az antennáról és jelenleg is békében szunnyad valahol, az akkoriban kijelölt tárolóhelyén.

A rádiónál apró gondként jelentkezett a hangolómechanika nem kellő finomsága, amelyen egy alapos karbantartás sem segített. Az izzóval működő skálavilágítást LED-re cseréltem, így a fotóskála kellemes zöld fényben tündökölt.

Összefoglalásul elmondható, hogy a készülék alkalmas 29FM üzemre. Szimplexben nincs gond, az átjátszóknál a gyors áthangolási célú tekergetés kényelmetlen. Mivel ebben a készülékben sincs zajzár, a figyelőben lévő amatőrnek jól kell tűrnie a folyamatos FM zajt.

A készülék hibrid felépítésű (cső+tranzisztor), viszonylag kis méretű és súlyú, bármilyen antenna lehangolható vele. Ha éppen nincs jobb berendezés kéznél, rádióamatőr forgalomra alkalmas.

Öt pólusú beszélőkészlet csatlakozó – a hármas sor középső lábán jön ki a beszváltóban elhelyezett előerősítő tápfeszültsége (HA2MN)

Reméljük, nem csak mi érezzük a „még-még-még, ennyi nem elég” hatást, így folytatjuk Tibor visszaemlékezését, ezúttal az R-310-es készülékkel.

Ott kezdődött a dolog, hogy Pistától (HA5FM) kaptam egy marék 9027,7 kHz-es kvarcot és egy SSB létraszűrő rajzot ezen kristályokra méretezve. Megnyílt a lehetőség, hogy a saját tervezésű és építésű CW/DSB adóvevőmet továbbfejlesszem CW/SSB üzemmódra. Mivel az ember eredendően lusta, a CW/DSB trx kf részének megépítése helyett egy ML-100-as vevő (1,5-2,5 MHz) szolgált kf-ként. E vevő a tervezett új felállásban már nem volt alkalmas a feladatra, de a szerencse segített.

1979-ben Esztergomba költöztünk. Híre járt, hogy rádióamatőr vagyok, így megkeresett egy jóember, hogy lenne egy orosz vevője, amitől mielőbb szeretne megszabadulni. A vevő valószínűleg a piliscsabai orosz hírraktárban porosodott eredetileg, ahonnan valamilyen cserealapot felajánlva (többnyire alkohol ellentételezéssel) kerülhetett új tulajdonosához. Hogy minek kellett az emberünknek a rádió, azt nem tudom, de nagyon hamar rájött, hogy azokban az időkben nem volt egészséges egy ilyen komoly kinézetű és súlyú katonai rádióberendezést egy civil garázsában rejtegetni.

Maga a masina… (HA2MN)

A garázsban tett látogatásom a „halljuk, mit tud” vizsgálat után eredményre vezetett. A vevőn nem látszott, hogy valaha is használták volna, továbbá tökéletesen működött egy dolgot kivéve – a BFO nem, csak AM üzemmódban produkálta magát. Távíró módba kapcsolva szintén AM vevőként üzemelt. Mivel nagyon megtetszett a készülék, a „majd csak lesz valahogy” reményében az általam előadott egyoldalú alkut követően mindenki jól járt. Egy ezressel ellentételezve a kocsijába raktuk a rádiót és még négy és fél emeletet is legyőztünk a QTH eléréséig. A dolog erősen megizzasztott mindenkit, de mindketten boldogok voltunk. Nekem papírom volt róla, hogy lehet ilyenem, ő meg megszabadult a lelki és a fizikai tehertől.

A ravasz orosz híradósok úgy selejtezték le a készüléket, hogy a BFO-t állító hangológomb melletti kis fedelet levették az előlapon és a nyíláson benyúlva a BFO utánaállító trimmerének elcsípték a vezetékét. E művelettel a BFO-nak „kaput” lett. A készüléket szét sem kellett szedni – képtelen is lettem volna egyedül – egy forrasztás és nem egészen 24 óra alatt tökéletesen működő rádió lett a végeredmény.

Az R-310 üzemeltethető akkumulátorról (2,4 V) és beépített tápegységről. A tetején lévő fedelet eltávolítva átkapcsolható a tápellátás módja, továbbá a kapcsoló mellett itt foglaltak helyet a biztosítékok és a mechanikus, csőfoglalatos tokozott, gyorsan cserélhető szaggatós átalakító, a vibrátor is. Az oldalán lévő csatlakozók közül meghatározott kettőre kellett a kettőhuszat rácsatlakoztatni, antenna neki és nincs vele gond többé.

A vevő 14 darab, előlapon cserélhető 2Zs27L csővel működik.

A „fémcső” (HA2MN)

Minden cső állapota külön ellenőrizhető a műszerrel. Sávszélessége 1-6 kHz között folyamatosan szabályozható. Mivel nekem az 1 kHz túl széles CW módban, ekkor fejlesztettem ki egy aktív hangfrekvenciás szűrőt. SSB-ben is jól szólt, a QRM-től függően lehetett az éppen közel optimális sávszélességet beállítani.

A készülék 3 különböző kf frekvenciát használt, az alacsony vételi frekvenciákon egyszer transzponált, a többin kétszer transzponált szupervevő elvre épült. Mindhárom kf jel az oldalán kivezetésre került. A harmadik (legmagasabb frekvenciájú) kf a legnagyobb frekvenciájú sávokhoz lett igazítva. Az értékekből kiszámítva kijött az az ismert tervezési elv, hogy az első kf frekvenciája nem lehet kisebb, mint a vételi frekvencia 10%-a. Lehet, hogy e megoldásnak volt katonai értelme, nekem csak túlbonyolításnak tűnt. Egyébként a legalább (ha jól emlékszem) 5 modulátorerősítős bemenet kiváló közel- és tükörszelektivitást biztosított.

AM műsorszóró vételre nem igazán volt ideális a készülék, ugyanis a 6 kHz-es sávszélesség túlságosan szűknek bizonyult – a magas hangok hiánya megnehezítette a műsor élvezetét. De nem is ilyen célra kellett.

A készülékhez soha nem sikerült semmiféle dokumentációt szerezni. Valamilyen ok miatt (nem valószínű, hogy az ok valami különleges műszaki megoldás lenne) az R-310-ről csak az utóbbi időben lehet fényképeket fellelni az interneten, kapcsolási rajzot ma sem. Lehetséges, hogy a súlya miatt a készülék nem lett „népszerű” az eredeti felhasználóknál. Ráadásul a legendás R-250-es rx egy személy által is megemelhető volt és talán többet is tudott, mint az R-310.

A sok éves üzem alatt csövet nem kellett cserélni, a készülék stabil és megbízható volt, belenyúlni sem kellett. Amúgy sem lehetett volna, a vevő annyira kompakt elrendezésű volt és masszív mechanikával rendelkezett, hogy egy javítás csak többemberes szakgárdával és rengeteg mechanikai aprómunkával járt volna. Erre a vevőre el lehetett mondani, hogy mechanikailag talán egy páncéltörő lövedék direkt találatának elviselésére tervezhették. RAEM előszeretettel fényképeztette magát e készülék társaságában. Valószínűleg köze volt a tervezéshez és a saját hívójeles amatőr forgalmában is használta a vevőt.

Nálam kf vevőként 9027,7 kHz-en üzemelt, ahol visszahallottam a saját adásom. Az évek során, mint a rig része, sok tízezer összeköttetéshez segített hozzá. Ahogy nőttek a gyerekek, az R-310 a helyigénye és a súlya miatt egyre nagyobb ellenszenvet vívott ki a családban, így a készülék Jóska, HG2SPJ dorogi katonai rádiógyűjteményében végezte.

Visszaemlékezett: HA2MN

 

Ismét megköszönve a rendelkezésünkre bocsájtott anyagot, mindenkit szeretettel üdvözöl a Military Szakosztály nevében

HA5CBM Miklós

 

  1. Ismét egy, nagyon érdekes leíràs, ismeretlenül is gratulálok a szerzőnek és köszönet közlésért!
    Karesz

  2. Szervusz Karesz!

    Köszönjük a hozzászólást! A cikk valóban érdekes – az egyetlen bajunk, hogy az R-310-ből nincs szabadon elérhető példány idehaza. 😮

    De gondolom, se Te – se mi nem adjuk föl a reményt, hogy egyszer bekerül egy ilyen lomhalom a gyűjteményünkbe! 🙂

    73!

    HA5CBM
    Miklós

    • Kedves Kollégák.
      Költözés miatt felszámolom a műhelyemet.
      Több műszer ,félvezetők ,panelok,könyvek.
      Ingyenesen elvihető.
      Felsőbüky István Tel:06302749104

Hozzászólás a(z) Dr.Czirjàk Kàroly bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .