Egy Vietnámot megjárt R-326-os lomhalom – HA2MN Tibor újabb írása

HA2MN Tibor nagyszerű tegnapi cikke után itt egy újabb írás – ezúttal egy világjáró R-326-os lomhalomról. Erről (de nem „erről”!) a rádióról korábban (Link) már értekeztünk – ám nem ilyen mélységben és alapvetően más, azaz szubjektív vonatkozásban. Ez úton is köszönjük Tibornak a közlésre való átengedést – s akkor fogadjátok szeretettel a Vietnámot megjárt készülék történetét…

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve… 🙂 (HA2MN)

Hát még a hangja!

Manapság már történelem, hiszen generációk nőttek fel azóta, hogy 1973. és 1975. között három magyar katonai kontingens tevékenykedett a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság keretében Vietnamban. Katonáinkat a nemzetközi erőkbe betagozva békefenntartói feladatokkal bízták meg egy hosszú háborúban lepusztult országban.

Az egyik kontingens tagját, Faust Mátyás (akkor) honvédszázadost rábeszélték, hogy a Szokol stílusú zsebrádiók helyett jobban tenné, ha egy akkoriban újnak számító R-326 típusú katonai vevőkészülékkel szereltetné fel magát az útra. Többek között mindezt annak érdekében javasolták, hogy rövidhullámon előnyösebb értesülni a világ dolgairól, mint vietnami és kínai nyelvű adókat hallgatni hosszú és középhullámon. Továbbá a polgári tranzisztoros rádiókhoz az akkori, még háborús körülmények között úgysem lesz képes elemeket beszerezni.

A rádió a háború által lerombolt Saigonban (ma Ho Si Minh-Város) landolt. Leszolgálta idejét, majd évtizedekkel később Mátyás jóvoltából, mint avatott rádióamatőr, továbbhasznosítóként nálam kötött ki. E készülék tényleg látta a történelmet és valódi, éles katonai jószolgálati akcióban kezdte pályafutását.

Skála a húsz méteren… (HA2MN)

Miután a 90-es évek elején hozzám került a készülék, az ismerkedés során apró gondot jelentett, hogy a rádió különálló hálózati tápegységének üresjárati feszültsége 11 V fölött találtatott, holott a rádióra az volt ráírva, hogy 2,5 V-ot kell adni neki a külső tápcsatlakozóján keresztül. A rádió önmagában a doboz hátsó részébe helyezett 2,5 V-os akkumulátorokról is üzemeltethető. Félő volt, hogy a külső táp csatlakoztatásnak eredménye az összes cső legyilkolása lesz, de semmi gond, a hálózati tápegység áramgenerátoros megoldású, a fűtő- és az anódfeszültségen jelentkező terhelés hatására a feszültség leesik 2,5 V-ra.
Bekapcsolva a rádiót tökéletesen működőképesnek bizonyult. Kulikov antennával is nagy jeleket produkált mind az amatőr, mind a műsorszóró sávokban. Antennacserét végrehajtva azt lehetett tapasztalni, hogy a rádiót a nagy antenna túlvezérli, aminek fő oka, hogy nincs a készülékben teljes körű manuális érzékenységszabályozás, pedig igen csak ráférne – pusztán a hangerőt lehet állítani a II. kf összes fokozatának (érzékenység)szabályozásával.
E megoldást megvizsgálva érdekes jelenség figyelhető meg. Ennél a vevőnél nem fordulhat elő, hogy túl nagy jelek miatt beszakad az operátor dobhártyája. E tulajdonságot a lenti ábra szemlélteti.

Hanghullámok ábrázolva… (HA2MN)

Az ábrából azt a következtetést lehet levonni, hogy a beállított hangerőt a nagy jelek nem befolyásolják; az érzékenység-hangerőszabályozás limiterként funkcionál. Az AGC (A P Y) feléledési ideje távíró állásban hosszú, telefónia állásban kiváló távíró (QSK, semi-QSK) szempontból.

A készülék jelentős erősítéstartalékkal rendelkezik. Akkumulátoros üzemben a lemerülés miatti feszültségcsökkenés a hangerő növelésével kompenzálható, míg hálózati üzemben a hálózati feszültség csökkenése (katonai rendszereknél) szintén így kompenzálható. Emiatt az R-326-os vevő flexibilisen megtartja vételi képességét, viszont stabil amatőr viszonylatban, mint az az alábbi ábrából látszik, nem érdemes túl érzékenyre állítani a vevőt, ugyanis a kellemes hangerő beállítás egyben a megfelelő érzékenységbeállításnak felel meg.

Zaj teszt antennával és az R-326 saját zaja – hangban és képben elmondva:

Volt-nincs, fene bánja… (HA2MN)

A sávzaj (14 MHz-en felvéve, BW=cca 500 Hz) jól szemlélteti a nagyvárosi elektromágneses szmogot.

Alaposan áttanulmányozva a készüléket arra a megállapításra kellett jutnom, hogy az R-326-os vevő az R-310-es készülék miniatürizált, modernizált, racionálisabban tervezett kistestvére, immáron hibrid kivitelben. Az anódfeszültséget előállító mechanikus vibrátor helyett kéttranzisztoros inverter került beépítésre. Maga a rádió fotóskálás, jól kezelhető, kis súlyú, könnyen hordozható készülék. Vételi frekvenciája ugyan korlátozottabb mint a nagy testvéré – ugyanis 6 sávban csak 1-20 MHz között dolgozik. A 19 darab ceruzacsővel felépített készülék, kétszer transzponált, két különböző frekvenciájú átkapcsolt első kf-et követően a második kf 215 kHz-es, beépített, 1-6 kHz között folyamatosan szabályozható sávszélességű kvarcszűrővel rendelkezik. Távíró és AM üzemre alkalmas, távíró érzékenysége a megadott paraméter szerint nem kiemelkedő (< 2μV). Tükörszelektivitása és közelszelektivitása megfelelő.

Vételi, oszcillátor és KF adatok (HA2MN)

A táblázatot megvizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy a VFO (első oszcillátor) jelét és egy 2200 kHz-es kvarc jelét összekeverve (5)-7-10-14-18 MHz-es jelhez juthatok, amely alapján a készüléket kiegészítve ezeken a sávokon CW adóvevőként lehetne üzemeltetni. A 2200 kHz-es kvarc el is készült, a projekt azonban más okok miatt elakadt. Így eddig nem került megválaszolásra a meglehetősen sok előre látott és számos előre nem látható, a megvalósítás során estlegesen felmerülő műszaki probléma megoldásának kérdése.

A készülék hangolása és a fotóskála beosztása, továbbá láthatósága messze van az amatőr szempontból kényelmesnek nevezhetőtől.

Fotoskála újfent… (HA2MN)

A probléma különösen a felsőbb sávokon jelentkezik, nem kellően finom a hangolómechanika, a skálázás 10 kHz-es beosztású. A fotóskálát erős fényben, továbbá a nem megfelelő szögben nem lehet látni.

Antennahangolóóóóóó… 🙂 (HA2MN)

A tápegység kapcsolási rajza (HA2MN)

A rajzon feltüntetett +2,5 V kimeneti feszültség becsapós, valójában sokkal nagyobb feszültség mérhető üresjáratban (11 V felett). A tápot a készülékre csatlakoztatva a terhelés hatására áll be a +2,5 V-os feszültség. A készülékhez tartozik egy dugaszolható műszer, ami a készülékhez szemből nézve jobb oldalon hátul csatlakoztatható. E műszer segítségével állítható be a terhelt táp 2,5 V-os feszültsége, amennyiben szükség lenne utánállításra.

Apró gondként jelentkezik, hogy a skálavilágítás bekapcsolása csökkenti a beállított tápfeszültséget. Ennek megfelelően bekapcsolt világítással 2,45 V-ot állítottam be, a világítás lekapcsolásakor 2,55 V-ra nőtt a feszültség, ami tolerálható.

Az alábbi képen látható a tápegység belseje, Megjelölésre került az a potenciométer, amely a tápfeszültséget állítja be. Az utánállítás során fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a készülék ne kapjon túlfeszültséget, mert az tönkreteheti a csöveket!

Ahol a 2,5 Voltot beállítjuk! (HA2MN)

Összefoglalásul elmondható, hogy az R-326-os vevőkészülék megfigyelőknek kiválóan alkalmas vevő, a nagyobb frekvenciákra (21-24-28 MHz) konverter megépítése javasolt. Gyakorló amatőröknek segédvevőként, hasznos szerszámként jön számításba. A készülék megbízható és stabil, antennára nem érzékeny.

 

Visszaemlékezett: HA2MN

Ismét köszönve Tibornak az anyagot és a közzétetelhez való hozzájárulást mindenkit szeretettel üdvözöl

 

a Military Szakosztály nevében

HA5CBM Miklós

  1. Üdv!
    A hang, amit le lehet játszani, valami morze-jel, vagy mi az ördög?
    Amúgy még dísztárgynak is szép egy ilyen, igazi szovjet műremek!

  2. Szervusz!

    Köszönjük hozzászólásod!
    Valóban, akár dísznek is elmenne… 🙂 Amúgy tényleg akad olyan ápolt, akinek a lakásában több tucat efféle lomhalom van ízlésesen elrendezve – csak mint látványelem.
    A másikra: sokan szokták keverni.

    73!

    HA5CBM
    Miklós

  3. Kedves HA nélküli!

    Sri, most olvastam a hozzászólásod.

    Az első hangfelvételen R8TT hívójelű rádióamatőr állomás (Orenburg térsége, cca 2.600 km főkör menti távolságban) hallható. Távíró üzemben dolgozik, nagyon és gyorsan változó hullámterjedési viszonyok közepette. A hangfelvétel azt demonstrálja, hogy időnként eltűnik a zajban, de amikor feljavul a terjedés, az állomás hangereje semmiképpen sem megy egy hangerőszínt fölé – ami már fülsértő lenne.

    A második felvétel azt demonstrálja, hogy az antenna nélküli készülék saját alacsony zajához képest mennyire növekszik meg a zaj egy nagyvárosi, zajoknak kitett antennát csatlakoztatva a készülékre.

    Minden jót,

    Tibi, HA2MN

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .