Nyerő páros – az R-326 és az R-323

Nehéz a helyzetünk, hiszen vajh’ mi újat lehet elmondani a keleti blokk legnépszerűbb vevőkészülékeiről, az R-326 RH és az R-323 URH rádiókról? Keveset fogyasztanak – ezt szinte már az újszülöttek is tudják, akárcsak azt, hogy a tápfeszültségük 2,4 Volt. Az viszont kevéssé közismert, hogy ha valami elpusztul a VFO-ban, akkor a boga életben nem lesz többé pontos. Az alábbi ismertető a tőlünk megszokott stílusban íródott, s főleg a használhatóságot igyekszik fókuszba helyezni. Pár sztori csak azért került bele, hogy ne aludjon el a közepére az olvasó. A kivételesen személyesebb stílusért pedig eleve a látogató bocsánatáért esedezem. S még valami: a cikk végén ott a meglepetés-bomba, ami minden felhasználó szívét megdobbanthatja.

Portré – R-326

E sorok írójának az első katonai rádiója egy R-105D volt. Az idősebb korosztály talán még emlékszik, a kilencvenes évek elején a Rádiótechnikában egy négy részes sorozat foglalkozott a kérdéses „lomhalom” áthangolásával a 29 Megaciklusos amateursávba. A HA akkor még HG lévén a hívójelemben, azonnal ugrottam a témára, s hamarosan ott csilingelt a fejem fölött az Erzsébet királyné úti katonai rádióbolt harangja. Mivel jó vevő módjára hatszáz Ohmon előre tájékozódtam az árakról, pont annyi pénz lapult a tárcámban, amennyi kellett.
A belépés pillanatát soha nem fogom elfeledni: a polcokon katonai rádiók, a sarokban számomra ismeretlen zöld és Wehrmacht szürke kütyük s a kirakat sem cipőkkel vagy banánnal tömötten hívogatta a járókelőket.
Az utánozhatatlan military illatot ma is érzem az orromban.
Ekkor láttam először R-326-ot – ott pihent a polcon egy R-107 társaságában. Ha kamaszként tudom azt, amit ma, nem a 105D-re, hanem oda vetem a garast. Ez cseppet sem azt jelenti, hogy a 105D hiba volt, pusztán annyit tesz, hogy így keletkezett egy vargabetű az életemben. Nem bánom, de a „de” ma is ott motoszkál a fejemben.

Portré – R-323

A 105D sikeres áthangolásával ráléptem egy útra, s arról ma sem tudok letérni. (Tán nem is akarok.) A következő „lomhalom” egy R-323 lett, amellyel a 105D-vel párhuzamosan folyamatosan szondáztam az étert. Eredeti leírásom már egészen korán került, így azt olvasgatva rájöttem, hogy a 323 csak akkor használható SSB módban, ha szerzek mellé egy 326-ot is. (Alapvetően az a gyári állapot.) Lévén, a 323 URH cájg alsó RF csatlakozója egy szimpla KF kimenet, s ha azt egy pár pikofarádos leválasztón (vagy a gyári illesztőjén) át a 326 antennájába vezetjük, akkor bármit képesek leszünk detektálni.
Magyarán e kontraktus révén a hobbista egy olyan állomáshoz jut, amellyel 100 Mc/s-ig összüzemmódban képes dolgozni. Ha pedig egy 75 Ohmos ex-szovjet 26 Voltos koaxrelét is ráakasztunk, akkor egy kattintással megoldható, hogy a 326 a 323 KF vagy az antennajelet vegye.

Útközben a negyven méter felé…

Csupa öröm az élet!

Kezdjük a népszerűbbel, azaz az R-326-tal. Jó régen, valamikor a hatvanas évek hajnalán kezdték gyártani, s e folyamat egészen a hetvenes évek közepéig tartott. Bár forrásként az Alexandrov Rádió Üzemet szokás megadni, valójában ez nem „egy” gyárat, hanem egy konzorciumot takar, amelyben számos zavod dolgozott közösen.
A 326 egy kimondottan könnyen kezelhető, érzékeny, kétszer-transzponált rövidhullámú készülék. AM, SSB és távíró jelek vételére alkalmas. Funkciója nagyjából olyasmi lehetett, mint a második világháborús Tornister empfanger Berta-é. Használták lövészárokban, házba telepítve, híradóautóban mind a saját, mind az ellenség rendszereinek figyelésére. A sávszélessége szabályozható háromszáz Herz és hat kHz között. A mechanikus skálán az első-második körzetben tíz, a harmadikban húsz, a negyedik-ötödikben ötven míg a hatodikban száz kc a jelölés. Optikai skálája egyedi – azaz minden rádióhoz egyénileg fotózták föl az asszonyok. Mindez annyit tesz, hogy ha a VFO-ban valami gajra megy, bár javítható, ám soha többé nem tudod pontossá tenni. (Állítólag az ok az alkatrészek eltérő gyártástechnológiájában keresendő.) Ha kiég a skálaizzó, akkor a hátulján egy kattintással behozhatjuk helyette a másikat. Ha pedig mind a kettő oda, úgy fél óra munkával a helyére csavarhatjuk az újakat.

Gombok – funkciójuk kiderül a magyar nyelvű leírásból

Kulikov- ostor- és farudakra telepíthető koax-levezetésű szálantenna csatlakoztatható a készülékhez – de szükség esetén a falból kirángatott villanyvezeték is jó szolgálatot tehet. Fontos megjegyezni, nagy antenna nélkül is legendásan érzékeny. Táplálása 2 db 2KN-14 típusú akkumulátorról, vagy BC-2,5 tápfeszültség átalakító segítségével történhet. A fogyasztása kikapcsolt világítás mellett 1,9 (egy egész kilenctized) Watt, míg ha fényben fürdik, eléri a tűrhetetlen-tarthatatlan négy Wattot.
Ilyenkor pörög is a villanyóra rendesen.

Itt kell hangolni…

…és itt.

Ha számítógéphez szeretnénk kötni, tegyünk a HF kábelbe egy 600 Ohmos 1:1 illesztőtranszformátort. A fülhallgató kimenet impedanciája pár száz Ohm, ezt vegyük figyelembe, ha nem a saját fülesét kívánjuk a fejünkre húzni.

Csodás jelek egy csodás rádióból…

Hitelesítéséhez hosszú és vékony csavarhúzó szükséges. A skálát mechanikailag kell az egyes skálákon elhelyezett háromszög/négyzet jelen füttymélypontra húzni. A csavarhúzó amúgy ott lapul a gyári ládában, akár csak a három Voltig skálázott bakelitdobozos műszer. Utóbbi nagyon pofás kis jószág, általában ő az első, ami nyomtalanul elvész a vászonzsákban lakó taszt-készletből. Pedig ez egy nagyon fontos kiegészítő, amelyet a rádió bal oldalán található nyílásba lehet dugni. Ha ugyanis a táp 2,4 Voltja valami okból megugrik, az összes elektroncső fűtése elhamvad. Maga a táp erősen túlméretezett – nem csak fizikailag, de elektromosan dettó. A vászontasakban amúgy zsír, pótizzók, tartalék elektroncsövek, kapcsolók és szigetelőszalag is fellelhető. Egy kész kincsesbánya annak, aki szeret elveszni a részletekben.
A „ceruzacsövek” közül a 37-es a legritkább. Ha találsz a börzén, bátran vegyél belőle egy-két-három marékkal. Akár nekünk is.

A műszer, amelynek oly gyakran lába kél…

Unaloműzőnek ideiktatunk egy sztorit: a közelmúltban láttunk egy sárga faládát, benne arab feliratos R-326-al. Ne találgassanak, szétszedték azt is, akár másfél száz társát vagy az R-1340-ek döntő többségét. Állítólag a bennük lévő fém többet ér, mint az a zsozsó, amit a hazai, vékonypénzű amateurok képesek adni érte.
S történt mindez a XXI. század küszöbén, messze túl a(z állítólagos) felvilágosodás korán.

Nem hiába, no, gazdag ország vagyunk, elbírjuk ezt IS.

Ha tartósan és rázásmentesen óhajtjuk használni, mindenképp földeljük össze- és le a tápot és a rádiót! Ez nem vicc, hanem a kő kemény valóság. Egyrészt ahonnan érkezett, ott nem ismert a nálunk használt klasszikus védőföld fogalma – hiszen az oroszok csak a fázist és nullát valamint a villámvédelmi földet ismerik, a többit meg szerintük idővel megoldja az élet. (Ezért láthatunk az ex-szovjet vasakon sima villásdugót.) Rézspórolásnak Oroszhonban megteszi a két szál drót, s addig nincs is hiba, míg adott távolságon belül csak egy-egy helyen megy le a fázis/nulla a jó és szent anyaföldbe – de amint előáll a duplikát és a kör záródik, ott elég komoly lesz baj.

Nálunk pedig üzemileg záródik.

 

Gondos kezek feljegyezték az amateursávokat…

A delej eléggé változatos: néhány Volt épp úgy lehet, mint nyolcvan-száz. Az áram nem az az életveszélyes szint, de csipkelődésnek pont elég. A szórás okára még nem jöttünk rá, de a sokadik ütős élmény után már nem is igazán izgatja a közt a magyarázat. A föld az orosz Z-jelű szorító a két hangfrekvenciás csatlakozó között félúton.
Ezt a csatlakozást havonta ellenőrizni kell! Nem viccelünk.

Az R-323 sokban hasonlít cimborájára. Például a tápok vagy az akkumulátoraik felcserélhetőek, ugyancsak két, kapcsolható skálaizzóval bír. A ládájában lakó cuccok többsége univerzális, azaz felcserélhető – kivéve néhány elektroncsövet. A vevő egy modern, nagyérzékenységű, könnyen kezelhető készülék, AM, FM és távíró jelek vételére alkalmas. A hitelesítés pont úgy zajlik, mint a 326-nál.
Az első-második körzetben tíz, a harmadik-negyedikben húsz kc-ként olvasható le a skála. Szintén egyedi, fotóeljárással felvitt optikai skálát alkalmaztak benne. Az antennakészlete ugyan az, mint a másiké.
Az antennabemenet alatt mindkét rádiónál egy-egy könnyen forgatható csavar található – az ehhez kötött forgókondenzátorral tudjuk a pontos illesztést megvalósítani – fülre.

Vigyázz, figyelünk!

Kémek a bázison (Andi, aki fotózott – és apu, aki megrendelte a képeket.)

Hirtelen ennyit szerettünk volna közölni e két, kedves kinézetű „lomhalomról”. Ha bármi kérdésed akad, tedd fel bátran. Ha mi nem tudjuk a feleletet, csak találunk olyat a baráti-haveri körben, aki ismeri azt.
S még akkor az ígért meglepi: az R-326-nak be van szkennelve a teljes, magyar nyelvű leírása! Azaz ha mutatsz egy fotót a saját (!) példányodról, elküldjük elektronikusan a bumáskát. Amiből sok más mellett az is kiderül, mi célt szolgál a Pjolosza gomb vagy hogyan működik az automatikus (ARU) erősítésszabályzás.

Baráti 73!

HA5CBM

Miklós
Military Szakosztály

  1. Szia Miki!

    Faládás R326-om van tasztanyagok nélkül. Remélem elhiszed fénykép nélkül is. Pse küldj egy magyar leírást a rádióról!

    Szia, 73, dx de HA5AJR….Ábel
    ui.: A Mc/s ma már nem trendi. A MHz az elfogadott.

  2. Szia Ábel!

    Hamarosan küldöm. Lehet, hogy az Mc/sec nem elfogadott, de retro. Továbbá ezekhez a lomokhoz ez dukál. Meg nekem így tetszik. 🙂

    73!

    Miklós

Hozzászólás a(z) Miklós bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .