A hadsereg rádiós igáslova – az R-130 és az R-130M Vüsztrel

A hatvanas években történt megalkotása óta használták harckocsiban, híradóautóban, fixen beépítve és sátorba telepítve, de talán még felderítésre is az R-130 és R-130M készülékeket. A Magyar Néphadsereg rádiói közül az egyik legjobban sikerült „lomhalom” e készülék, s értékét jól jelzi, hogy a honvédség korunkban is rendszerben tartja az R-142-es központokban. Szokásunkhoz híven jelen cikk nem a részletes kapcsolási rajzot vagy a működést taglalja, pusztán kedvcsináló szeretne lenni – leginkább azért, hogy az amatőrök és a kívülállók ne holmi lomha-nehéz és élettelen vasként, hanem értékként tekintsenek rá. E mellett gondolni kell arra, hogy a honlap olvasóinak döntő többsége nem egy száraz technikai közlönyt óhajt szemlélni, hanem elsősorban a használhatóság felől közelít…

Szentendre, R-130M

Ha az ember sokat jár hazai vagy külhoni börzéken, meglepve tapasztalhatja, hogy az R-130 és 130M európai tetszési indexe kimondottan magas. Mondhatjuk olyformán, ha feltűnik egy árus asztalán, azonnal elviszik, mint a cukorkát. Az érdeklődés persze érthető, hiszen egy kimondottan jó RF paraméterekkel bíró Videoton „lomhalomról” beszélünk, amely ugyan kétségtelenül bumfordi, ám mégis megkapó masina. A dizájnos gombok, az erőt sugárzó – és igénylő – hullámváltók, a beépített távírószűrő, a piros és zöld lámpák, az automatikus illesztő, a sárgás fényt adó háttérvilágítás, a végcsövek és a tápfeszültségek külön-külön mérhető paraméterei olyan élményt nyújtanak, amelyet nehéz mással pótolni. A hajdani mérnökök – s ezt mindenféle él nélkül írjuk – az akkumulátorok kímélésére (értsd: a takarékosságra) is gondoltak, hiszen a rádió egyetlen kapcsolással készenléti üzembe (csak vétel) állítható, s ilyenkor valóban jelentősen – négyről két Amperre – esik a fogyasztása. (A zsargonban telefonállásként szokták emlegetni ezt a funkciót.)

Közbevetve érdemes leszögezni, a rádiókészülékhez tartozó méretes hangoló önmagában is a „mézáru” kategóriának tekinthető, hiszen 1,5-től 52 MHz-ig szinte bármiféle antennát leilleszthetünk vele – s nem feltétlenül maximum csak száz Watton…
Szorosan ide kívánkozik, e sorok írója létesített úgy nyolcvan méteres QSO-t Szentendre-Keszthely vonalon, hogy utóbbi városban a berendezés egy pincében állt és a mellette terpeszkedő Dexion-Salgó polc szolgált antennaként. „Nekem mindegy” felkiáltással futottunk neki Balázzsal, s lám, mind a két fél meglepetésére sikerrel jártunk. A szint ugyan cseppet sem lett kilences, de az érthetőség elfogadhatóra sikeredett.

Visszakanyarodva az értekezés tárgyára, fontos leszögezni, az R-130 és az R-130M készülékek kimondottan bolondbiztosnak számítanak. Talán egyetlen szépséghibája a sávváltó gomboknak, hogy nagy ritkán nem ugranak a helyükre, de ezt úgy is azonnal kiszúrja a felhasználó, hiszen efféle esetben csak sustorgás hallható a fülesben.

A tápfeszültségük egyen 22-26 Volt között bármi lehet, az áramigény pedig húsz Amper körül jár. Tanácsos pufferként két darab kiszolgált 12 Voltos autóakkumulátort bekötni a rendszerbe, így elkerülhető, hogy egy-egy jobban megnyomott Ő vagy E betűnél a feszültség váratlanul leessen. Mi a laktanyában így jártunk el, s nincs semmiféle panaszunk. Praktikum, hogy a feszültségeket ellenőrző kapcsolót általában a tápfeszültség állásban tartsuk, így ha a mutató kiszalad a zöld mezőből, rögvest közbe tudunk lépni. Hasznos mindkét ágba és a két akkumulátor közé egy-egy 30 Amperes biztosítékot beiktatni, valamint ki- és bekapcsolhatóvá tenni a pozitív- és az akksik átkötését szolgáló vezetékeket.

Ugyan nem szorosan ide sorol, de ha már a kapcsolóknál járunk, leírjuk, a katonai készülékeken nincsen klasszikus S mérő. A bal fölső sarokban elhelyezett műszer skálája a hangerő függvényében  mutat „valamit” – az R-1340-é például nulla és száz között, s az R-130 esetében sem jobb a helyzet.  A riportot tehát mi minden esetben fülre adjuk – elismerjük, nem egy eklatáns megoldás, de momentán ez a leghasználhatóbb ötletünk.

A készülék AM, távíró, hangzótávíró és USB üzemmódban dolgozik. Felvetődik persze a kérdés, miként lehet egy 1,5-10,9 MHz között dolgozó rádiót USB-ben használni – mondjuk – 3,5 MHz-en. A válasz látszólag a „sehogy”, ám valójában ez tévedés, hiszen számos, kimondottan katonai rádióval dolgozó USB és AM kör fut egymással párhuzamosan 1,8-3,5-7 MHz-en. A felső oldalsávú lomok leginkább az angolszász országokban népszerűek, de szépen található német, francia vagy orosz állomás is így. (Érdemes a neten keresgélni.) S azt se felejtsük el, egyetlen magyar amateurtársnak sem gurul el a karikagyűrű az ujjáról, ha egy-egy rövidke QSO erejéig át kell kapcsolnia USB-re. (Pláne, hogy ezt semmi nem tiltja, mert az LSB csak ajánlás.)
Ha valaki mégis úgy gondolja, neki az LSB a bejövős, nem árt tudnia, a készülék belső átalakítása az íróasztal szélén, csak a kapcsolási rajz alapján és a fiókból találomra kibányászott alkatrészekkel általában kudarcos projekt. (Ez még a részletes gyári dokumentáció birtokában sem lenne fáklyásmenet.) Nyersebben mondva marha nehéz – és egyben céltalan is. Lévén Szikra Ernő amatőrtársunk úgy tizenöt esztendeje rájött, hogy egy, a börzéken pár száz forintért beszerezhető antik, az URH Marosokban és Titánokban alkalmazott rendőrségi sávfordítóval és néhány alkatrésszel gyakorlatilag a 130 szétszedése nélkül abszolválható mind a két oldalsáv.
(Ha valakit érdekel, írjon egy levelet a szerzőnek, s postafordultával elküldöm a rajzot.)

S koránt sem zárójelben érdemes leszögezni, ha szétnézünk a világhálón láthatjuk, a legtöbb „étermunkás” CW üzemmódban döngeti a rezet. Ha nagy a zaj, kapcsold be a keskeny sávú szűrőt, s már lehet is pörgetni a billentyűt.

A 130-as készülék tartalmaz egy automata illesztőt. Figyelem: ez csak a végfokozat és az Amphenol csatlakozó közötti 75 Ohmos illesztést oldja meg – a többit nekünk kell elvégezni manuálisan a hangolóegységen. Nyomatékkal írjuk: a rádió és az illesztő közé vastag 75 Ohmos koaxiális kábelt kell iktatni! S azon se kezdjük civil aggyal gondolkodni, hogy a nagy menetemelkedésű katonai Amphenol csatlakozókat valahogy lebányásszuk s helyettük polgári 50 Ohmosokat szerelünk föl. Ez egy 75 Ohmos rendszer – és slussz.
Természetesen a külső hangoló után már azt teszünk be, amit akarunk – de a 130 és a hangoló közötti részt lehetőleg ne babráljuk.

Persze ha valaki olyan bátor, hogy rá meri akasztani az illesztett antennáját direktben (!), ám tegye – de jó ha tudja, ha valami megváltozik a rendszerben, azt csak a „legvégén” veszi észre az állomásán. (Mármint ha elégett az „akármi” vagy elfüstölt a végfok.)

Az R-130 tökéletesen alkalmas a JT és egyéb digitális üzemmódokra. A végcső bírja a gyűrődést, s ha netán el is pusztul, pótlása viszonylag olcsón megúszható. Ugyanakkor ügyelni kell, hogy a PC és a masina között jó legyen a galvanikus leválasztás, különben kellemetlen rázkódási jelenségekben lehet része a komputernek és a hangkártyának.

Ha valaki egy 130-as bevásárlására adja a fejét, mindenképp tartsa szem előtt, hogy a 130 és a 130M tápegységei nem cserélhetőek föl egymással. E téren a verziószámok sem mindegyek. A legegyszerűbben úgy győződhetünk meg arról, hogy milyen készüléket sodort utunkba az élet, ha szemügyre vesszük az adó-vevőn és a tápegységen látható ragjegyeket.
A számsorozatban (Többek közt ez is a gyártó székesfehérvári Videoton mérnökeinek logikus gondolkodását dicséri!) az utolsó négy jegy a kibocsátás idejét jelenti év-hónap rendben. Azaz egy 0xxxxxx 83 06 adat 1983 júniust jelöl. Az, hogy sima vagy M (Módosított) verzióval állunk szemben, az R-130 után álló jelből vagy annak hiányából derül ki, míg a verziószámot az első két számjegy mutatja: például 03xxxx 83 06.
Akár hogy is, mi igyekezzünk olyan eszközöket választani, melyeknél a tápon és a rádión is azonos (!) az első két számjegy! A hangoló esetében természetesen egykutya minden, annak csak az RF kell, oszt’ tsók.

Megjegyezzük, hogy az R-107 család jelzése teljesen megegyezik. A sima 107 01-es, a 107T 01xxxxx tranzisztoros, míg a 02xxxxx digitális kijelzésű. Utóbbinál persze könnyű dolgunk van, mert a 107T02 markánsan másként mutat, mint a sima T – de például az elektroncsöves vagy a tranzisztoros esetében már a T az árulkodó jel. S még valami: az R-111 01-es jelű tápja nem tehető rá egy 03-as adó-vevőre! (Helyesebben rátehető, csak annak kellemetlen következményei lesznek.)

Az R-130 és M-es verziója akad a piacon, bár tartsuk szem előtt, hogy az M még rendszerben áll a Magyar Honvédségnél. Magyarán ha valami ismeretlen személytől vettünk egy M variánst, nem a hosszú élet titka fűnek-fának dicsekedni véle – elég, ha a barátok tudják a sztorit, a többivel pedig ráérünk akkor előállni, ha végképp kikerült a seregtől. (Ez egyben reményt ad arra, hogy a jövőben az is vehet majd ilyet, aki most forrás híján képtelen rá.) Az adó-vevő otthoni javítása megoldható munka, de azért csak egy ellenállásmérővel ne fusson neki senki. A benne „lakozó” csövek, hagyományos félvezetők s egyéb alkatrészek a rádióamatőr börzéken olcsón beszerezhetőek, így az utánpótlásképzés kevéssé jelent problémát. Eredeti leírás szintén sok található a piacon és az on-line árverési oldalakon.

Összességében egy kellően érzékeny, jól használható készülék a 130. Igaz ugyan, hogy súlya egy rossz mozdulattal pikk-pakk sérvet okozhat, de ez ne feszélyezzen senkit a beszerzés során. Ha gyenge az izmod, hívd az asszonyt, a szomszéd zsenge kamaszlányt vagy a saját gyereked segítségül. Ígérj nekik puszit, csókot vagy csokit – attól függően, ki a partner. Egy stabil, tömör fa asztal persze elkél, mert a  vékonyka Ikea-polc tuti beszakad alatta.


Zárásként pedig egy sztori a Videoton történetét feldolgozó könyvből. A kilencvenes évek elején hazánkban járt az amerikai szenátus védelmi bizottságának elnöke. Elvitték őt többek között Székesfehérvárra is a Videotonhoz. A jóember mindent megtekintett, majd a végén közölte, ha van rá mód, örömmel bemenne a Vrüsztel gyártócsarnokába is. Az igazgatók persze meghökkentek – ne feledjük, alig néhány esztendeje még szocializmus volt – de végül kis tanakodást követően kötélnek álltak. Emberünk mindent végignézett és megdicsért. Persze látogatás zárásakor rákérdeztek, honnan tudja azt – amit amerikaiként nem feltétlenül kellene ismernie? Az elnök közölte, a hetvenes években eljutott pár ilyen készülék hozzájuk, s ők annak rendje és módja szerint letesztelték azokat. A vizsgálat során rájöttek, hogy a 130-ak jobban bírják a hideget, mint a Harris készülékek, így kerülőúton vettek vagy másfél százat, s azokkal hozták létre Alaszkában az US Army rádióhálóját.
A kilencvenes években még ez működött arrafelé.

Ha kérdésed van a témával kapcsolatban, bátran tedd föl, s mi tudásunkhoz mérten igyekszünk megfelelni rá.

Baráti 73!

HA5CBM
Military Szakosztály

 

 

 

 

    • Kedves Péter!

      Megnézed a börzén, és annyi. Persze csöppet biztos alkuképes, így nem egészen annyi lesz, hanem picit olcsóbb.

      73!

      Miklós

  1. Csak egy kérdés, mi az alegnagyobb telejesítmény, amit át lehet küldeni az antennacsatolón, károsodás nélkül?
    73,
    Ferenc

    • Bocs, hogy ismeretlenül közbeszólok, de 1968-ban én voltam az egyike azoknak akik az első nyolc db r130-at összeépítették, ezt még szovjet szettekből. Utána legyártottunk egy ötven db-os null szériát és ezt követte a sorozatgyártás.
      A max. kimenő teljesítményhez annyit, hogy műantennára 2-2,5 A kimenőt tudott a gép, természetesen nem minden frekin. A fenti 250-300 W-ra nem próbáltuk, de a gépkocsis illesztőben egy hengervarióval lehet a finomhangolást elvégezni. A varió egy kb 4-5 cm átmérőjű kerámia hengerre felcsévélt 1mm átmérőjű ezüstözött rézhuzalból áll. A menetemelkedés 1,5-2mm. Ha nagyobb a teljesítmény mint amire tervezték, akkor számítani lehet arra, hogy a menetek között ív keletkezik és leég az illesztő.
      1989-g dolgoztam az r130-as üzemben, különböző vezetői beosztásban a végszerelés/mérés tartozott hozzám.
      Bocs, ha hosszú voltam.
      PapaJoe

  2. Szia, URH Marosokban és Titánokban alkalmazott rendőrségi sávfordítóval és néhány alkatrésszel megoldható LSB üzemmod rajzát elküldenéd kérlek, amit írtál hogy kérésre elküldöd. köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .