Egy különleges rádió, az R-134

Egy különleges rádió, az R-134

Ahhoz képest, hogy Magyarországon kezdték gyártani, alig fél tucat működő példány lehet idehaza az R-134-ből. A megmaradt berendezések szinte mind egy forrásból, egy vidéki vastelepről kerültek elő. Az alábbi cikkben röviden áttekintjük e korában igencsak nagyszerűnek számító rádió történetét s paramétereit.

R-134 kiépítve Szentendrén

Minden túlzás nélkül mondható, a szentendrei Altiszti Akadémia rádióállomásán a látogatók részéről a legnagyobb figyelmet az R-134-es és az R-399-es készülékek kapják. Az „áhítat” részben érthető, hiszen mindkettő eléggé futurisztikusan mutat, továbbá egyik sem túl gyakori idehaza – annak ellenére, hogy az előbbi adó-vevőt Magyarországon, a Videoton ajkai üzemében gyártották.

A gyári visszaemlékezések szerint a készülék fejlesztése 1986-ban indult s 1990-ben zárult, s a nullszéria és a kialakítás teljes költsége kétmilliárd forintot tett ki. Ez ma sem kis pénz, pláne a nyolcvanas években. Az R-134-et eleve számítógépes kimenetre tervezték, képes a frekvenciaugratásos üzemmódra, s automata antennahangolója másfél-két másodperc alatt leilleszti a ráakasztott szimmetrikus vagy szálsugárzót. Koránt sem zárójelben érdemes megjegyezni, a beállítható nyolc csatorna kód szerinti gyors váltása a korban ritkaságszámba ment – azaz ami ma alapkövetelmény egy katonai rádióval szemben, az akkor a fantasztikus jövő volt. Teljesítménye alapesetben 6 vagy 60 Watt, de mód van arra, hogy egy kapcsoló átállításával folyamatosan tudjuk változtatni a powert. Üzemmódja USB és CW, frekvenciaterjedelme 1,5-30 MHz-ig tart.

Jó tudni, bár Magyarországon készült, nem nálunk futott be nagy karriert – Ukrajnában még pár esztendővel ezelőtt is készítették, s ha odamennénk egy, a szomszédos országban alkalmazott T-72-es harckocsihoz, jó eséllyel egy ilyen masina nézne vissza ránk a páncélteknőből.

Automata antennahangoló

A nálunk gyártott példányoknak java részt szomorú sors jutott osztályrészül. A gyár 1993-as bezárása után a nullszéria ötvenegynéhány teljes készlete egy vastelepre került, ahol 1999-ig egy ponyvával letakarva várták sorsuk alakulását. Gyűjtők pont akkor fedezték föl e „paradicsomot”, amikor megindult a szétszedésük – így mindössze alig egy tucat kerülhetett magánkézbe, a többi a kohóban végezte. A vállalkozás tulajdonosa rendkívül kedvező módon lehetővé tette, hogy akkor fém árukon vásároljuk meg őket, így maga a rádió a hangolóval kilencven-száz, míg a távírószűrőket valamilyen okból eleve nem tartalmazó külső kezelők (Blok-12) tizenöt-húszezer forintért találhattak új gazdára. A hajdani gyári szerelés minőségére jellemző, hogy az 1999-ben elhozott öt rádióból akkor mindössze egy volt hibás, s két darab, idén ősszel, csaknem tizenöt év hallgatás és parkoltatás után beröffentett R-134-es közül csak egy bizonyult rossznak. (Ezek nem a laktanyai eszközök, hanem egy vidéki amateurtárs gyűjteményében találhatóak.)

R-134, Blok-12

A szentendrei Altiszti Akadémia állomásán két darab R-134-es áll szolgálatban. Érdemes közbeszúrni, e rádiók csak rövid ideig álltak rendszerben a Magyar Honvédségnél, majd a sokkal modernebb Harris-ok feltűnése után – állítólag 2000 tájékán – selejtezték őket. Hogy ezek sorsa mi lett, sajnos nem tudjuk – nem elképzelhetetlen, hogy értékesítették őket egy kelet-európai országnak. E sorok írója fogott a kezében magyar nyelvű utasítást, de akkor sajnos nem volt rá tízezer forintja, így csak eredeti orosz bumáskával bír. Mellékletek szintjén az R-174-es rendszer utasításában fellelhető néhány adata, de mivel abban nem az R-134 a fő csapásirány, így csak elnagyolva emlékeznek meg róla.

A szentendrei állomás egyik R-134-es készüléke az 5 MHz-es kísérletekre és a digitális összeköttetésekre szolgál, míg a másik berendezést egy konverter segítségével 70 MHz-en használjuk fónia, Morse és digitális üzemben. Megbízhatóan működnek, bár kétségtelenül igaz, a számítógépes használatkor a galvanikus leválasztásra nagyon ügyelni kell. A tápfeszültsége 26 Volt, s adásban akár 20 Ampert is felvehet. Nálunk a végfokozatok kímélése okán döntően 6 Watt a kimenőteljesítmény, míg az „utánégetést” egy külső végfokozattal oldjuk meg.

A másik R-134-es Szentendrén

A védelemről egy Arduino panel gondoskodik – azaz a rádió és a végfok kapcsolást a relék prellezésének elkerülése végett számítástechnika vezérli. (Érdekes adalék, hogy a fénycsövek zavarják az Arduino működését.)

Jelenlegi ismereteink szerint az országban legfeljebb egy tucat, hazai gyártású készülék lehet, s e körből sem használnak napi szinten többet négy-hat darabnál. A magyarázat egyszerű, e készülék mindennapi rádiózásra kevéssé alkalmas, hiszen a fix frekvenciákat egy kHz-ként rögzítő körömnyi gombok rendkívül nehézzé teszik a folyamatos hangolást. A digitális módra azonban, ahol nincs szükség elhangolásra tökéletesen megfelelnek. Mi a laktanyában az egyik készüléket két darab, folyamatosan töltött akkumulátorról használjuk, míg a másikat egy 16 Amperes tápegységről – de ez utóbbi nem jelent problémát, hiszen a teljesítményt nem emeljük 6 Watt fölé, oda pedig az említett áramerősség messze-messze elegendő.

R-134, Blok-12

Természetesen még hosszan írhatnánk e különleges rádióról, ám úgy gondoljuk, kedvcsinálónak ez is bőven elegendő. Amennyiben van ilyen adó-vevőd, de még soha nem kapcsoltad be, bátran keress meg bennünket, amiben tudunk, szívesen segítünk.

Zárásnak pedig egy jó tanács: ha eladásra kínálnak egy R-134-et, kizárólag akkor hozd el, ha megvan az összes kábele. Az orosz katonai csatlakozókat az ebay-ról nem lehetetlen beszerezni, de rendkívül nehéz, s akkor még szót sem ejtettünk az összekötés nehézségeiről. Az eredeti leírás sem árt, mert csak egy kapcsolási rajz nem sokat segít a használatban. Ügyelni kell arra is, hogy a kábeleket helyesen tekerjük a helyére, ellenkező esetben kizárólag a csöndben lesz részünk. Öröm az ürömben, hogy a készülék ugyan nem megy tönkre, de viszont nem is indul el. (Például a hangoló és a rádió közötti kábelfejek ide- és oda is jók, mégsem mindegy a sorrendjük.)

Ám legyen bárhogy is, azt mindenképpen tartsd szem előtt, ez egy nagy bonyolultságú katonai készülék, amelyet meghibásodása esetén rendkívül nehéz megjavítani. Igaz, bolondbiztos, de az idő azért esetében is nagy úr…

Baráti 73!

HA5KDR Military Szakosztály

HA5CBM Miklós

 

 

 

 

  1. Kedves Miklós!
    Köszönet ezért a remek cikkért!
    Nagy élvezettel olvastam,és sok új információhoz jutottam a készülékkel kapcsolatban és még egy szer köszönöm a segítséget!
    További eredményes amatőr munkát és minden jót kívánok,Neked és munkatársaidnak!
    Boldog Új Esztendőt!
    73 ,DX
    Karesz

  2. Szia Karesz!

    Köszönjük, s mi is hasonló jókat kívánunk Neked és családodnak!

    A segítség pedig természetes. 🙂

    73!

    Miklós

Hozzászólás a(z) dr.Czirják Károly bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .